Ballib kesergő

Micsoda hülyeség ez, hát nem értik, hogy hatalmas, soha nem látott veszélyben a demokrácia, ha nem Hillary győz?!

Máté T. Gyula – 2016.11.07.

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke: Donald Trump!

Drága Bolgár úr sikítva ült fel az ágyban. Pizsamája teljesen átizzadt, rémálmát feledni akarva ment a fürdőszobába, de a dupla Seduxen sem nyugtatott. Támolyogva vonszolta át magát a konyhába, pohár vizet követett ez-az, mire végül remegő kéz nélkül tudta használni a mobilját. Paul Lendvait hívta, ott, Nyugaton, Bécsben mindig többet tudnak, talán most is, meg aztán a Pali rendszerint jól érzi, hogyan és merre kell viszonyulni.

– Szervusz, Palikám, tényleg nyert a Trump? Vagy álmodtam?

– Szervusz, Gyurikám, együtt álmodtuk, sajnos, drága barátom! Habár én lefeküdni sem tudok már napok óta…

– Hogy állunk most?

– Nem tudom, nem bírom az izgalmakat már, se az internetet, se a tévét nem nézem… Újságot is szombaton olvastam utoljára. Nem is értem, a New York Times és Washington Post azt írja, hogy nyerhet a Trump. Hát csinálhatnak ilyet? Micsoda hülyeség ez, hát nem értik, hogy hatalmas, soha nem látott veszélyben a demokrácia, ha nem Hillary győz?!

Megszakadt a vonal. Most akkor kit hívjon? Hívja Bell asszonyt? A múltkor a Klubrádiót látogatva mondta is, bármikor keresheti. Előkotorta az amerikai nagykövet névjegyet. De hajnalban? Áh, mindegy, most a demokrácia, az életformánk sorsa forog kockán! Tárcsázott.

– Mrs. Ambassador? I’m George Bolgár. Ne haragudjon már, hogy ilyenkor zavarom, de nem tudjuk, mit csináljunk. Tényleg nyerhet Donald Trump?

– Ohh, my dear Gyuri! Maga soha nem zavar minket, maga huncut, csacsi fiú! Ne izguljanak, mi a barátainkat sohasem felejtjük el! Jöjjön holnap a választási bulinkra, lesz ’56-os szolidaritási koktél is, Kiss of Americának, Amerika csókjának neveztük el. Hát nem eredeti? Jöjjön, együtt szurkolunk majd Hillarynek.

– De mi van, ha veszít? Mi lesz velünk?

– No problem, my dear Gyuri! De várjon egy kicsit, a másik vonalon keres my dear Feri, és még my dear Gyulát és my dear Lajost is vissza kell hívnom.

Mi lesz velünk?

Most hát mit csináljunk?

Hova álljunk, merre nyaljunk?

Ez a hazai ballib elit, a „progresszív alkotó értelmiség” örök kérdése. A Szovjetuniót könnyű volt a Nyugatra cserélni. Idilli történelmi pillanat volt a múlt század nyolcvanas éveinek vége: az erkölcsöt alig kellett idomítani a pénztárcához, nagy volt a köpönyegforgás, senki sem nézte a másikét. Azóta, ha döccenőkkel is, de könnyű volt iránytűt találni. Az ember felhívta liberális barátait Bécsben, Párizsban, Berlinben vagy Washingtonban, és elmagyarázták a helyes utat. Mindenhol ők voltak hatalmon, tisztábban látták a „sárga köves utat”, mint anno az MSZMP KB agitprop osztályának főszerkesztői értekezletén a leninit. De most mi lesz?

Bécsben megint jönnek a nácik. Jó, a Szabadságpárt nem fasiszta igazából, sőt tulajdonképpen semennyire sem az, de végül is az a náci, akit mi annak mondunk. Párizsban a Le Pen lány nyerhet jövőre az elnökválasztáson, ő is náci. De ha a Sarkozy győz, az még rosszabb: ő jóban van Orbánnal is. S akkor ott van Németország, a merkeli erkölcsi mérce! Körberajongtuk a wilkommens politikáját, csak heilt nem kiáltottunk, de ha kéri és demokratikusnak mondja, az is ment volna bokacsattogtatás mellett. Erre most bukni készül? A vele szövetséges bajor kereszténypárt pedig már a német kultúra vezető szerepéről beszél a kongresszusán? Németországban német kultúráról? Mi történik a világunkkal? Hát nem a multik über allese már a cél? Kultúrában, gazdaságban, ágyban?

Amerikában meg jöhet Trump! Nem az a baj vele, hogy bohóc, Reagan sem indult másnak. Még az sem gond, hogy republikánus. A baj, hogy szembemegy a mieinkkel, az establishmenttel. A két nagy párt örökös döntnökeivel, a bankokkal, a hadügyi, energia- és médialobbival, azokkal, akik eddig meghatározták Amerika működését. Republikánus vagy demokrata, elefánt vagy szamár? Tök mindegy, ez csak valóságshow, de Trump valami teljesen mást akar csinálni. Meg tudja csinálni? Elég, ha beszél erről, leleplezi a mindenható mainstreamet, a fősodort, a mi akaratunkat. De ha nem lesz elnök, a dzsinn már akkor is kikerült a palackból. Ha meg elnök lesz? Jézus, Allah és szentséges bankszámla…

Most mit csináljon a derék fővárosi ballib? Trumpnak mi nem fogunk kelleni. Nem azért, amit mondtunk róla, azt majd kibeszéljük, lenyaljuk. De Trump azt mondja, nem avatkozik be az európai belügyekbe sem! Jó, üzlettársaink és mentoraink maradnak a tengerentúlon, de ők Trumppal lesznek elfoglalva, Soros is költséget optimalizál majd rajtunk, már a Népszabira sem volt egy centje sem. Újabb köpönyegbűbáj? Putyin azonban nem felejt, sőt emlékezni akar.

Kihez menjünk akkor, kihez fohászkodjunk, ki fogja így majd a kezünket? Mit mondjunk, mit írjunk, miben és kiben higgyünk?

S ki véd meg a magyaroktól?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: