Csúcsragadozók

Gondolkodtak már azon, hogy miért jár terápiára mindenki az amerikai filmekben?

Őry Mariann – 2016.10.18.

Mi nyomaszthatja azokat, akiknek szabadságuk és életszínvonaluk köszönő viszonyban sincsen a világ szerencsétlenebbik felével? Az Egyesült Államok társadalmát irigyli az egész világ, mondta két háborús uszítás között egyszer Hillary Clinton, és ezen irigykedés nyomait kerestem magamban, amikor elolvastam egy pszichológus amerikai nőknek írt könyvét. Ez alapján a sikeres, fiatal, dolgozó amerikai nők, akik ilyen könyveket olvasnak, szánalmasan boldogtalan teremtések. Nehéz más következtetést levonni abból, hogy a könyv nyolcvan százaléka azzal foglalkozott, hogyan kezeljék az életük gerincét adó antidepresszánsok, nyugtatók és altatók mértéktelen szedéséből adódó egyéb kínjaikat. Elég kétségbeejtő.

Bagdy Emőkét idézve, „férfisorba szomorodik a versengő lény, feminista lehet belőle. Az esélyegyenlőségi küzdelem is rossz vágányra fut, ha ez nem az általános, humán méltóságért, egyenértékűségért harcol, hanem a nő férfimércékért és -értékekért verseng”. A férfiak társadalmi pozíciójának megszerzésére irányuló sok évtizedes törekvés egy ponton átfordult a férfiak lebontásába, megteremtve azt a kicsit sem kegyelmi állapotot, amikor a nők női kiteljesedését a férfiszerep átvétele jelenti, a férfiakét meg már nem is tudjuk, hogy micsoda. A férfiszerepből nem a kárhoztatott „patriarchátus” terheiért vagy felelősségeiért, hanem vélt kiváltsá­gaiért folyik a harc. A Szex és New York-generáció fiatal női számára ugyanúgy a szex, a hatalom és a birtokolt javak jelentik a célt, mint a csúcsragadozónak tartott férfiak számára. Utóbbiak számára a fogyasztói társadalom pedig nem a felelősség és a becsület érté­keit közvetíti, hanem azt, hogyan tudja a gyereklelkű felnőtt férfi megszerezni mindazt, ami státusszimbólumnak számít.

Ez a képlet nem boldog és nem is fenntartható, a jólétbe szánalmasan belepuhuló társadalmat azonban az amerikai média és szórakoztatóipar a mai napig vágyálomként árulja a gyarmatoknak. Ez a társadalom a jövő hónapban az egész világ jövőjét alapvetően meghatározó döntést fog hozni. A kampányüzemmódban dolgozó mainstream média nem is titkolja, hogy kinek az oldalán áll, és a saját szellemi nyomorába belehülyült embereket úgy rángatja dróton, ahogy akarja. A kizárólag egyéni célokért dolgozó társadalom tagjaitól nem lehet elvárni, hogy bármilyen közösségért is felelősséget tudjanak és akarjanak vállalni. Az egész világ jövőjét alapvetően meghatározó döntést tehát nem az fogja befolyásolni, hogy a média kedvencének kezéhez mennyi vér tapad, az általa képviselt politika hány emberéletet követelt, hány országot változtatott pokollá, hogyan idézett elő népvándorlásokat, erőszakot, bizonytalanságot. Nem, a döntést az fogja befolyásolni, hogyan beszélt a másik jelölt a nőkről és mit mondanak a kampány finisében, rendezett sorokban a médiába menetelő zaklatott nők. Bár a kínálat az elején sem volt túl erős, az Egyesült Államokban most már tényleg csak két „csúcsragadozó” maradt, Hillary Clinton és Donald Trump. Ez pedig már önmagában is minősíti a világ legirigyeltebb társadalmát.

Hozzászólások a Magyar Hírlap oldalán: ITT olvasható

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: