Mindenről Orbán tehet?

A politikus nem mindenható. De még csak nem is pápa, akinél a történelem már bizonyította, hogy a tévedés jogát fenn kell tartanunk.

Nagy Ervin – 2016.10.15.

Mégis, sokszor valamiféle mágikus erőt tulajdonítunk neki, és személyét látjuk minden történet tükrében. Így nem jogos, viszont annál hatékonyabb politikai eszköz az a fajta, mostanság egyre tendenciózusabbá váló „közhangulatkeltés”, hogy ha esik, ha fúj, ha nem elég szépen süt ránk a nap, arról mindig a miniszterelnök tehet. Gyurcsányék kivonulása a parlamentből, a liberális megmondóemberek kocsmai, a focipályákon sem illendő legutóbbi megszólalásai, illetve a Jobbik paranoiája, amely szerint minden bokorból Orbán acsarkodó kutyái lesnek rájuk, azt a jövőképet vetíti elénk, hogy az ellenzéki politizálás egyfajta „gyanúsító üzemmódba” fog váltani és a végletekig felpörög a következő választásokig. Az építő jellegű, alternatívát felmutató ellenzéki álláspontok helyett a vádaskodás kultúrája fog mostantól teret nyerni. Ha tetszik, ha nem – bizony erre kell készülnünk a következő másfél évben!

 

 

a_000_par8302525_europress_eza-1024x576.jpgOrbán Viktor

Nagy bölcsesség, hogy egy demokráciában a hatalomban lévő politikusok legnagyobb ellenfele az ellenzék, a civil kurázsi és a sajtó mellett az idő. Ahogy múlik, úgy egyre inkább kopik a morális és szakmai megítélésük. Vélt, valós vagy éppen teljesen hazug történetek amortizálják megbecsülésüket, a beléjük fektetett társadalmi bizalmat vagy inkább a tömegekét. Erre, mint az öregedésre, amely szintén az idő múlásának következménye, igazából nincs gyógyír. Ezt a kopási folyamatot viszont egy demokráciában fel lehet gyorsítani. Persze kockázatos játék ez az ellenzék számára is, mert ha kiderül, hogy tévedett, akkor bizony az ő hitelessége is gyorsan romlani kezd majd, személye pedig bűzös lápszagot fog mindenfelé árasztani… Az eldobott kő sokszor nem előre, hanem felfele száll, és néha bizony az azt elhajító fejére pottyan vissza. És az nagyon tud fájni. Jobban, mintha más dobta volna rá.

 

A politikafilozófia már réges-régen felismerte és elméletben vázolta is azt a tömeglélektani jelenséget, hogyha minden rosszat a hatalmon levő(k) nyakába varrunk, a mindennapok történéseit pedig átpolitizáljuk, akkor hamarabb el lehet őket koptatni, hisz a folyamatos vádaskodás öngerjesztő automatizmussá válik. Így ha bárkit bármilyen személyes sérelem ér, abban egyre inkább a politikai hatalmat, jelen esetben az aktuális kormányzatot fogja okozóként látni. Mert ilyen az emberi természet, mert ilyenné szocia­lizálódunk egy plurális értékelvű világban. Azt pedig talán nem kell túlragoznunk, hogy a magyarok ebben a dologban is (sok-sok kelet-európai néphez hasonlóan) igen szélsőségessé tudnak válni. Ez persze nem jelenti azt, hogy szolgalelkűek volnánk, mert a sorsunkat mindig is a kezünkbe tudtuk venni, de sajnos igaz az is, hogy hajlamosak vagyunk minden rossz dologért a másikat hibáztatni.

De felismerték ennek az erkölcstelen eszköznek a lehetséges hasznát a gyakorló ellenzéki politikusaink is. Mint ahogy hamar ráültek erre a hullámra a közélet liberális megmondóemberei is. Többé-kevésbé ugyan mindig is éltek ezzel a lejárató eszközzel, a hangsú­lyok viszont jellemzően leginkább akkor tolódnak el, amikor már más eszköz nem nagyon marad a tarsolyukban.

Mondhatni, hogy a kétségbeesés szüli a szándékot. Mint most, amikor a kvótanépszavazás után bármit is mondjanak, belül érzik azt, hogy hosszú távon mindez a kormány sikere volt; hogy ismét kritikus tömeget tudott a miniszterelnök megmozgatni.

Sokkal nagyobbat, mint azt ők együtt képesek lennének. Ezért vonul ki Gyurcsány a parlamentből, ezért keresi minden ferdén növekedő fűszál alatt Orbánt a Jobbik, és ezért véli úgy a még mindig befolyásos liberális értelmiség, hogy minden rossz mögött „a gonosz Viktor” áll. Ahogy ezt Uj Pétertől kezdve Gazda Alberten át, jó sokan egyre gátlástalanabb módon mondogatják, aktuálisan a Népszabadság megszűnése ürügyén. Mert szerintük nem csupán a Fidesz, hanem Orbán haragja áll az egész folyamat mögött… Mint ahogy a rossz időről és az esőről is természetesen ő tehet. Ebben vita nincs. Punktum!

A tömegdemokráciában viszont egy igen komoly, kardinális probléma merül fel ennek a nem éppen szimpatikus, de sokszor hasznos folyamatnak az üdvös voltával szemben. Történetesen az, hogy éppen azok, akik másokat „morális alapon koptatnak”, legtöbbször egyáltalán nem keresztes lovagok. Vagyis azoknak, akik ezzel az eszközzel egyre többet és egyre gátlástalanabb módon élnek, előbb-utóbb azzal is szembe kell nézniük, hogy ez a természetes kopás nemcsak az aktuálisan kormányon lévő politikai erőkre, hanem az ellenzékben kardoskodókra és hangoskodókra is jellemző.

Sőt! A folyamat önmagától gyorsul fel, hisz egyre inkább látszik, hogy olyan emberek alkotják ezt a színes, tarka-barka ellenzéket, akik a legtöbbször bort isznak, miközben vizet prédikálnak. Erre pedig az „istenadta nép”, a magyar ember meg még inkább, igen hamar rá szokott jönni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: