Demokraták

Álláspont. Újra üzentünk Brüsszelnek. Sőt most üzentünk csak igazán!

Őry Mariann – 2016.10.13.

Az se volt persze smafu, amikor 3,3 millió magyar szavazott egy irányban a kvótareferendumon, de az semmi ahhoz a szolgálathoz képest, amit a „demokratikus ellenzék” hat európai parlamenti képviselője tett azzal, hogy megannyi millió magyar panaszát közvetítette Brüsszelnek.

A „demokratikus ellenzék” kifejezést nyilván nem magamtól találtam ki, hanem így határozzák meg magukat a képviselő urak.

A „demokratikus” jelző ilyetén használatát kedveli még az önjelölt demokratákon kívül az amerikai nagykövetség is, és azt jelenti, hogy baloldali vagy liberális. Ne akarjuk megérteni a liberális logikát. Ők Nyugaton is olyan pártoktól féltik a demokráciát, akik több népszavazást szeretnének rendezni, az Európai Parlament baloldali felétől pedig azt tudtuk meg a kvótareferendum után, hogy a demokrácia tulajdonképpen a távolmaradásban testesül meg. Vannak definíciós különbségeink, na.

 

Akiknek nem tetszik az eredmény, és a „nem” szavazatok mögött álló 3,3 milliós tömeg, azok az érvényességi küszöb meg nem ugrásán rugóznak, így tettek a „demokratikus ellenzék” tagjai is, amikor a minap levélben fordultak az Európai Bizottsághoz. A képviselők szerint ugyanis a Népszabadság „precedens nélküli bezáratása”, és az „értelmetlen és érvénytelen” népszavazás kampánya már igazán tettekre kellene, hogy sarkallja Brüsszelt. „Elindítják-e a jogállamisággal kapcsolatos eljárást a magyar kormánnyal szemben?” – szól a kérdés. A levelet a DK, az MSZP, az LMP és a PM képviselői jegyzik, a Jobbik meg láthatóan nem akarja, hogy értelmetlen pótcselekvések miatt lehazaárulózzák.

Nem sok értelmét látom a kvótareferendum érvényességét elemezgetni európai szinten, hiszen az érvényességi küszöb nem egységes. A két évvel ezelőtti európai parlamenti választások részvételi adatait pedig nem tartom különösebben elegáns dolognak vizsgálni, de látva a kéjt, amivel a „demokratikus ellenzék” fogadta az érvénytelenséget, eltekintenék tőle. Tehát, a 2014-es EP-választásokon a magyar választópolgárok egészen pontosan 28,97 százaléka látta értelmét elmenni szavazni, az uniós átlag pedig 42,61 százalék volt

(ez is alacsonyabb, mint a kvótareferendumnál, csak mondom). Megkímélném az olvasót a számok hosszas sorolásától, de azt azért nézzük meg, hogy az LMP, a PM, a DK és az MSZP képviselői által összegyűjtött öt-tíz százalékok együtt is 763 817 ember véleményét jelentik. Mivel a „demokratikus ellenzék” pártjai az EP-választáson saját erőviszonyaik felmérése érdekében külön indultak – meg hát, ha fél tucat mandátumról van szó, véres lenne a harc –, érdekes kérdés az is, hogy egy magasabb részvételnél vajon ki ugrotta volna meg az ötszázalékos küszöböt, de ezt már nem tudjuk meg.

A „demokratikus ellenzék” valamiért úgy érzi, hogy a mögöttük álló nem túl reprezentatív tömeg abban látja saját érdekeinek védelmét, ha választott képviselői folyamatosan vitákat kezdeményeznek Magyarországról, és hazánkat elmarasztó ítéleteket követelnek az uniós intézményektől. Noha kétségkívül találnak alkalmat arra, hogy gyakorlati haszonnal is járó munkát végezzenek, mint mondjuk Ujhelyi István a turisztika terén, lássuk be: a Strasbourgba és Brüsszelbe exportált belpolitikai cirkusz messze a leghangosabb.
A DK-s Niedermüller Péter is nagyon akart vitázni a referendum kapcsán Magyarországról a múlt heti plenáris ülésen, de még a szociáldemokrata frakció se nagyon vágyott rá, így az illetékes szakbizottságba küldték az ügyet. Pedig hát annyi, de annyi értelme lett volna a dolognak, hogy ahhoz – a bizottsági vitát amúgy támogató – Szanyi Tibort kell segítségül hívni, ő azt mondta: az „azonnali, spontán tárgyalások zömmel csak a félinformációknak és az ezekből táplálkozó indulatoknak adnak teret”. No meg annak, hogy például Niedermüller Péter az Orbán-kormányt szidhassa a vitán unatkozó pár tucat szerencsétlennek, ha már rá és Molnár Csabára nem vonatkozik a budapesti kollégák sajátos elképzelése a választói érdekek képviseletéről. Többnyire egyébként legalább a vitáig sikerül azért eljutni, hiszen a sokat emlegetett „baloldali többség” attól áll össze az EP-ben, hogy míg a néppártiak nem szívesen közösködnek a tőlük jobbra állókkal, addig a szociáldemokraták, liberálisok és zöldek – akik szintén liberálisok – számára a szélsőbalos frakció ugyanaz, mint ők maguk, csak zakó nélkül.

A demokratikus ellenzéki lét összefoglalva tehát annyit jelent, mint megpróbálni Brüsszelt rávenni arra, hogy lépjen fel a magyar kormány ellen, ha már arra a „demokratikus ellenzéknek” otthon nincs meg az ereje, támogatottsága, legitimitása, demokratikus felhatalmazása. Halkan teszem hozzá, a helyükben nem vennék mérget arra, hogy mennybe mennek, ha véletlenül egyszer sikerül.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: