Lehetetlenség volna föl nem fedezni a meglehet véletlen, mégis oly sokatmondó egybeesést az elmúlt hét két eseménye között. 2016. október 2.: a szavazati jogával élő magyar állampolgárok elsöprő többsége elutasítja az Unió esztelen diktátumát kvótaügyben. A szavazópolgárok fele otthon kuksol. De az eredmény kihirdetése után? Árad a hőbörgés, az antidemokratikus démonok falra festése, a diktatúra miatti handabandázás. Mi is a lényeg? A demokrácia nyújtotta keretek közt ki-ki eldönthette, vállal-e részt a közös felelősségből. Majd, az urnazárást követően, jönnek a megmondóemberek, akik előzetesen semmiféle felelősséget nem vállaltak. Inkorrekt, antidemokratikus játszma.
Október 8: a kiadó bejelenti a vezető baloldali lap kiadásának felfüggesztését, az anyagi helyzet rendezéséig. Reakciók? Ezrek vonulnak a Kossuth térre, és a világsajtó az ellenzékiség utolsó bástyájának felszámolásától hangos.


Ennél az ordas csúsztatásnál érdemes megtorpannunk egy gondolatra.
A napvilágra került adatok értelmében a Népszabadságot kevesebb előfizető tartotta életben, mint ahányan megalapozzák egy közepes jelentőségő megyei néplap üzleti sikerét. Amióta a pártkassza üresen kong, az ellenzéki gondolat világítótornyában épphogy petróleumra ha futja – márpedig a lap piaci körülmények közt próbál boldogulni.
Hol itt a diktatúra?
Beszéljenek a számok: ha az egy hete távolmaradó választópolgároknak csupán egytizede előfizetésével vállal részt a magyar ellenzékiség utolsó védőpajzsának megmentéséből, a Népszabadságra soha nem látott fénykor köszönt. Márpedig mindenfelé úgy olvassuk, az október 2-i szavazástól távolmaradók egytől egyik derekas demokraták, a diktatúra bátor ellenfelei.
Ez esetben nincs miért aggódnunk. Bárcsak minden diktatúra elszánt ellenfelei sikerre vihetnék csekélyke, mindössze napi 200-250 forintnyi áldozattal! Ha pedig ezen az áron még a haza becsülete is megmenthető, mit számít ez a jelképes összeg? Világ proletárjai, adakozzatok!

A képek forrása

http://mediahorizontblog.hu/blog/vilag_proletarjai_adakozzatok