2016.06.13.- Terminátor
A korrupció állandó sulykolásához gyártják Sorosék az ügyeket. Hogy azokból általában semmi sem igaz, az már nem jut el az átlagpolgárhoz, aki felé a médiából és a facebookról is ömlik a hazugság, és a kitalált korrupciós ügyek szennyáradata.
Soros, a balliberális médiára és politikusokra rátelepedve, azokat dróton mozgatva, elképesztően kifinomult, de aljas és mocskos módszerekkel visel hazug hadat Magyarország és a törvényes magyar kormány ellen
Soros, a balliberális médiára és politikusokra rátelepedve, azokat dróton mozgatva, elképesztően kifinomult, de aljas és mocskos módszerekkel visel hazug hadat Magyarország és a törvényes magyar kormány ellen
Hogy működnek? Röviden összefoglalva:
* „Kitalálnak” egy ügyet, majd teleszórják vele a médiát, a cikkek alapján följelentést tesznek az OLAF-nál.
* Az OLAF hónapokig vizsgálódik, majd bejelentést tesz az Európai Bizottságnak.
* Azok hónapok múltán eldöntik, hogy látnak-e megalapozott okot a vizsgálatra.
* Ekkor kérnek Magyarországtól választ az OLAF megállapításaira. Majd ez megy hónapokig, oda-vissza küldözgetett kérdés-felelek. Aminek a végén vagy fölmentik Magyarországot, vagy olyan „korrekcióban állapodnak meg, amely alapján ténylegesen egyetlen fillért sem veszít Magyarország.
* De mire ide eljut az egész, addig évek telnek el és közben mindegyiket úgy mutatják be, mint a magyarországi korrupció igazolását.
* Aztán, ha évek múltán kiderül, hogy mégsem történt semmi, akkor arról meg kuss van. Csak közben sok ezer cikk, facebook post és egyéb született arról, hogy az adott ügy korrupció…
És akkor nézzük meg a sorosi rendszer tényleges működését. Igen ocsmány dolog…
Adott egy uniós támogatással megvalósított beruházás. Elvtársak lecsúsztak róla. Elkezdenek valótlan statisztikákat gyártani, például átlagos vállalási árról, bekérik az adott közbeszerzésen vesztes cégek ajánlatait, és minden olyan „adatot”, amiből hírt lehet fabrikálni. Ezekből kreálnak egy „korrupciógyanús” ügyet. Ezt tálalják a sajtóban, megírja az összes ballib média. Nyilatkozik róla egy csomó „szakértő”. Bizonyíték persze semmi, csak sejtetések, csúsztatások, sokszor még nyilvánvaló valótlanságok is…
Amikor már elég sok médiamegjelenést generált az „ügy”, akkor előállnak a hivatásos balliberális politikusok is. Ki sajtótájékoztatón „leleplez”, ki a Parlamentben szónokol, és minden mondatába beleszövi a korrupció valamint az Orbán-kormány és a Fidesz szavakat. Erről megint jó bő terjedelemben tudósít a balliberális média.
Ezt követően az összes „anyagot”, magyarán a médiamegjelenéseket és a politikusi megszólalásokat összegyűjtve, beküldik az „ügyet” az OLAF-hoz. Ez az Európai Unió csalás elleni hivatala. Az OLAF megvizsgálja a bejelentést, és ha úgy találja, akkor vizsgálatot indít az „ügyben”.
Általában indít, mert ezekkel igazolja saját létének fontosságát. No, meg mert Brüsszelből erre kapnak utasítást. Inkább nem kockáztatnak, mert ha később mégis kiderül valami és ők meg nem indítottak eljárást, akkor kapnak a fejükre. Úgyhogy általában a feltételezésekre, csúsztatásokra, nemegyszer hazugságokra épülő „ügyekben” az OLAF vizsgálatot indít.
A vizsgálat megindításáról értesíti Magyarországot, de semmi mást a konkrét „ügyről” nem mond. Hónapokig vizsgálódik, végül, jobbára a médiamegjelenések alapján, elkészít egy jelentést. Közben mi történik?
A vizsgálat indulásáról van úgy, hogy előbb tud a balliberális média, mint a Kormány… Már az is megérne egy misét, hogy ez hogy történhet meg, de van ennél rosszabb is az ügyben. A média ráveti magát a kormányra. Kérdez-kérdez nyakra-főre. Vádakat megfogalmazva a kérdésekben. A Kormány viszont ezekre nem tud és nem is adhat adekvát választ. Egyrészt, mert az OLAF nem ad (nem adhat) semmiféle tájékoztatást a vizsgálatról. Másrészt pedig az uniós szabályzás azt is tiltja, hogy a tagállam bármiféle információt adjon a médiának a folyamatban lévő vizsgálattal terhelt „ügyről.” Ezért aztán a magyar sajtó hónapokig azzal van tele, hogy a „korrupciógyanús” ügyekről, amelyet „az OLAF is vizsgál”, azokról a „Magyar Kormány csak hallgat”, vagy „semmitmondó válaszokat ad”, sőt, egyesek még vannak olyan pofátlanok, hogy azt írják le, hogy az „OLAF háta mögé bújik a Kormány…”
Az így zajló több hónapos vizsgálat eredményt az OLAF megküldi az Európai Bizottságnak és korrekcióra tesz javaslatot, azaz arra tesz javaslatot, hogy az adott projekteknek hány százalékát ne fizesse ki az EU Magyarországnak.
Ekkor még mindig nem adható ki semmiféle adat az „ügyről”. Magyarán, amikor az OLAF vizsgálat lezárul, csak annyit hoznak nyilvánosságra, hogy mennyi pénzt akarnak elvetetni Magyarországtól. De, hogy milyen tényekre alapozva, azt nem kell, sőt nem is lehet elmondaniuk. A sajtó ismét cikkez, a korrupció igazolásaként tálalja az OLAF javaslatot.
Az OLAF jelentést az Európai Bizottság megvizsgálja. Általában hónapokig tart, mire kialakítja az álláspontját. Vagy úgy dönt, hogy nem indokolt a korrekciós igény, (azaz nem történt semmiféle szabálytalanság) vagy megindítja az eljárást. Általában megindítja az eljárást, mert igyekszik „keménykezű” gazdának látszani. Ekkor az OLAF jelentésben foglaltakkal kapcsolatban kérdéseket intéz a Kormányhoz. A Kormány megválaszolja azokat. Majd jönnek az újabb kérdések és mennek az újabb válaszok. Közben hetek-hónapok telnek el. Az ügyről lényegi tájékoztatás nem adható, így a balliberális média továbbra is zengheti a „korrupció van” című kórusművét.
Végül, hosszas levelezés, tárgyalás után ismét két lehetőség van. Az Európai Bizottság elfogadja a magyar Kormány álláspontját és lezárja a vizsgálatot. Magyarán közli, hogy nem történt szabálytalanság. Erről persze a magyar balliberális média hallgat, csak néha tesznek homályos utalásokat az „ügyre”, amely a korrupció egyik bizonyítéka.
A másik út, amikor az Európai Bizottság úgy dönt, hogy korrekciót kér, azaz a nekünk járó forrás egy részét nem hajlandó kifizetni az adott projektre. Erről tárgyalásos úton is lehet dönteni, vagy bírósági úton. Ha a Kormány és az Európai Bizottság megegyezik, akkor nem kerül bíróságra az ügy. Mivel az ügy lezárásáig nem juthat hozzá a pénzhez az ország, ezért az akár évekre is elhúzódó peres eljárás helyett általában a megegyezést szokta preferálni minden tagállam, így Magyarország is.
A megegyezés szerint az uniós forrás egy részét az Európai Bizottság elveszi az adott projektektől, azaz azokra a projektekre kevesebbet utal a tagállamnak. Mivel végül – elvileg – lehet forrásvesztés, a megegyezést is általában úgy tálalja a magyar balliberális média, hogy lám-lám, a korrupció miatt milyen sok milliárddal büntették Magyarországot.
De nézzünk csak e mögé is! Itt van például a hírhedt aszfaltügy. (Abba most ne menjünk bele, hogy az egészből azért lett ügy, mert a magyar útépítésekre ácsingózó francia vállalatok helyett magyar cégek konzorciumai nyerték el a tendereket) Az Európai Bizottság és a Lázár János vezette magyar tárgyalófél végül alig több mint 10 százalékos korrekcióban egyezett meg. Azaz, az „ügyben” érintett projektek átlagosan 10 százaléknyi számláját nem hajlandó kifizetni az unió. Ez Magyarországnak veszteség. Elvileg, de nem gyakorlatilag. Annyival több útépítési projektet finanszírozott részben EU-s pénzből a kormány, hogy a kieső számlaösszegek helyett tud más, elfogadott projektekről számlát benyújtani. A korrekciós pénz ugyanis nem vész el, azt csak a korrekcióval sújtott projektekre nem lehet kifizetni, más projektekre viszont igen. És van ilyen projekt elég. Magyarán, a korrekciós döntések nyomán végül ténylegesen egyetlen fillér hátrány sem érte Magyarországot, a sokat emlegetett aszfaltügyben sem. Mint ahogy az összes olyan ügyben sem, amelyet a “korrupció” bizonyítékaként tálal a balliberális média.
Az meg az ügyek szép mellékszála, hogy az OLAF a vizsgálati anyagot nem csak Brüsszelnek küldi meg, hanem a magyar ügyészségnek is. Ott megvizsgálják az anyagokat, és mivel általában semmi tényszerű bizonyíték nincs bennük, csak sejtetések, ezért egy-egy alapos vizsgálat után csak úgy dönthetnek, hogy nem indítanak eljárást. Ezt persze a magyar balliberális média megint úgy tálalja, hogy az ügyészség takargatja és védi a korrupciós „ügyeket”.
Mint ebből is láthatjuk, Soros, a balliberális médiára és politikusokra rátelepedve, azokat dróton mozgatva, elképesztően kifinomult, de aljas és mocskos módszerekkel visel hazug hadat Magyarország és a törvényes magyar kormány ellen. Sajnos úgy tűnik, hogy az Európai Unió és annak különféle hivatalai ebben nem csak, hogy nem akadályozzák meg, de sokszor akarva vagy akaratlanul, még partnerei is Soros Györgynek.
Gondolat - Kanadai Magyar Magazin 