Hurrá, pesszimizmus!

Álláspont. Szeretnénk persze azt remélni, hogy elérjük majd a nyugati fejlettségi szintet, ám ehhez idő kell és teljesítmény.

Szajlai Csaba – 2016.05.19.

Na végre! Egyre csak gyűlnek a gazdaságról szóló rossz hírek: visszaesett a GDP, megugrott az államadósság, gyenge a forint és készül a „választási” költségvetés, a pénzpiaci prognózisok szerint pedig maradunk bóvliban továbbra is. Ezek után még van képe a miniszterelnöknek ötszázalékos gazdasági növekedésről beszélni?

Ami pedig a mindennapokat illeti: baloldali és liberális barátaink szerint csak nő és nő a mélyszegénység, nincs munka vidéken, így százezrek kényszerülnek külföldre távozni, teljes a kilátástalanság.

Talán a világon nincs is olyan pocsék hely, mint Magyarország. Lám-lám, kidurrant a fideszes lufi, „ezek” – mármint a jobboldali kormány – sem tudnak semmit jobban csinálni. Mondja az utca manipulált népe.

Tehát újfent hurrápesszimizmus tombol Magyarországon – pillantsanak csak bele az ellenzéki lapokba és a „függetlenekbe” is, vagy nézzék két percig az RTL Klub ultrakemény híradóját. Nem is tudja az ember, mit csináljon: a Dunába ugorjon vagy a vonat elé vesse magát?!

Pedig – a látszat ellenére – nem is olyan rossz a helyzet.

 

 

De menjünk végig a problémahalmazon.

Egyfelől negyedéves számok állnak még rendelkezésre, ezekből végkövetkeztetést aligha kell készíteni. Tény, hogy a vártnál jobban esett vissza a gazdaság teljesítménye, ám ez valószínűleg csak átmeneti. A legtöbb – külföldi – előrejelzés szerint az év második részében felpörög a gazdaságunk. A német–magyar gazdasági kamara tagvállalatainak vezetői még a kormánynál is optimistább forgatókönyvvel rendelkeznek.

Abban viszont semmi újdonság nincs, hogy az idén kisebb lesz a gyarapodás üteme, mint az 2015-ben volt, elsősorban a kieső uniós pénzek hatása miatt.

Nézzük az államadósságot: éppen lapunk mai számában Barcza György, az adósságkezelő vezérigazgatója magyarázza el, hogy az év elején tipikus jelenség az állomány és a mutató megugrása. Általában ugyanis az év elején lehet „bespájzolni” olcsó hitelekből a nemzetközi pénzpiacokon. Hogy miért kell továbbra is eladósodnunk? Mert az előző kormányok itt hagyták az adósságokat – 2002 és 2010 között csaknem megkétszereződött az államadósság, és ebből a szempontból nagyon is jogos az „elmúlt nyolc évezés” – és ezeket a hiteleket vissza kell fizetni, bizonyos esetekben pedig megújítani.

De nyugalom: ez a kormány két dologban elszánt. A költségvetési hiány csökkentésében és az adósságráta lefaragásában. Úgyhogy nem lesz itt választási költségvetés jövőre, és azt követően sem.

Kétségtelen, hogy lehetne erősebb is a forint, azonban pont ez a terület az – árfolyamkérdés –, amelyben a gyenge valuta rásegít a versenyképességre. Hiszen olcsóbban exportálunk. Érdekes módon a túloldal most nem érvel amellett, hogy ez milyen jó, ugyanis Magyarország a kivitelből „él”. Elméletileg a nagy külgazdasági kitettség és az exportálási képesség a fejlett gazdaságokra jellemző kritérium. Persze ettől még messze vagyunk, de bizonyos ágazatokban – a győri Audi például a világ legnagyobb motorgyára – már Európa élmezőnyébe tartozunk.

Hogy adósságbesorolásunk miként dől el, az a jövő zenéje, de Magyarország képes magát ilyen körülmények között is a pénzpiacról finanszírozni. Szemben a 2008-as helyzettel, amikor – ha nem ad kölcsön az IMF és az Európai Unió – bekövetkezett volna az államcsőd!

Ötszázalékos növekedés? Orbán Viktor ezt nem adottságnak tartja, hanem célnak, ami hatalmas kihívás, de a magyar gazdaság látott már ilyet. Sok-sok – unalomig ismert – tényező és reform kell még ehhez, azonban az elmúlt évek már jó bázisul szolgálhatnak.

Mélyszegénység, munkanélküliség, kivándorlás – összetett gazdasági és társadalmi témák ezek, amelyeket szükséges orvosolni, de egyet ne feledjenek baloldali és liberális barátaink akkor, amikor a magyar helyzetet hasonlítják össze a némettel, a franciával vagy éppen az olasszal: Magyarország sohasem volt gazdag európai állam.

Szeretnénk persze azt remélni, hogy elérjük majd a nyugati fejlettségi szintet, ám ehhez idő kell és teljesítmény. Pszichésen pedig az átlagos magyarban élő sárga irigységgel szemben pont az ellenkezőjére lenne szükség.

Mert éppen a friss gazdasági számok kommentjei bizonyítják: ha pesszimizmusról van szó, mi nem ismerünk tréfát!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: