Kvóták szerelmesei

A meghívó félnek tudniillik magától értetődő kötelessége lenne, hogy gondoskodjék a szállásukról, ellátásukról, egyebekről…

Ludwig Emil – 2016.05.06.

„Nem vagyok biztos abban, hogy Brüsszel komolyan gondolja a javaslatot” – nyilatkozta Lengyelország külügyminisztere arra az európai uniós elképzelésre reagálva, miszerint azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak befogadni menekülteket a tervezett kvótarendszer értelmében, darabonként (vagyis inkább fejenként, ugye…) kétszázötvenezer eurós – tehát átszámítva megközelítőleg 77,7 millió forintnak megfelelő – büntetéssel sújtják. Nagyon is igaza lehet hát Witold Waszczykowskinak – aki mégiscsak egy negyvenmilliós lélekszámú, ezeréves múlttal rendelkező nemzet vezető diplomatája –, amikor kételkedik a hír komolyságában, hiszen az is megtörténhetett a tisztelt brüsszeli testület döntéshozó tagjaival, hogy túl sok ideig tartózkodtak a májusi delelő napon kalap nélkül, és emiatt túlhevült az agyvizük.

Az a sötét káosz, amely az elmúlt pár esztendő során eluralkodott a világ legnépesebb és leggazdagabb nemzetközösségét vezető tisztviselők fejében, lassan már azt sem engedi megértetni számukra, mi a különbség a politikai/humanitárius okból menedékért folyamodók, az anyagi jólétre vágyó munkanélküliek, a könnyű pénzkeresetre – csalásra, lopásra, drog-, cigaretta-, leány-, fegyver- és embercsempészésre és
a többire – szakosodott bűnözők és a magukat remekül álcázni tudó fanatikus gyilkosok között?
Mert ha tudnák a választ a tisztelt urak, akkor biztosan nem eszelhetnének ki ilyen kontinentális marhaságot, amiről tudomást szerezhettünk a hírekben és az újságokban.

 

Az az elképzelés, hogy a tagállamok között egy olyan, bizonyára hosszú, zsíros ebéd emésztésekor kiszámított kvótarendszert hozzanak létre azokban az országokban, amelyekben nincs igény/szükség munkaerőre, ugyanakkor a migránsoknak eszük ágában sincs Magyarországon, Cseh- és Lengyelországban, avagy Szlovákiában letelepedni, a nyugati órabérek feléért-harmadáért dolgozni, fából vaskarika.

A régóta tartó migrációs hullám oka, eredője és értelme ugyanis az, hogy a nagy gazdasági erővel és háttérrel rendelkező nyugat-európai országok – elsősorban Németország – már jó ideje szinte korlátlan létszámban toboroz és fogad be munkavállalókat. Emiatt duzzadt fel két–három évtized alatt harminc–negyven milliónyira a harmadik világból bevándorlók tömege földrészünkön, mindemellett az idegen kultúrájú, gondolkodású és vallású beköltözők többsége nem integrálódott.

És most már nem is fog!

Polgári szemmel nézve a legutóbbi politikai fejleményeket (a brüsszeli bolondokházában), azt kellene elsőként tisztázni, hogy kik hívták és hívják be továbbra is lakni és dolgozni az embereket évenként milliós számban. A meghívó félnek tudniillik magától értetődő kötelessége lenne, hogy gondoskodjék a szállásukról, ellátásukról, egyebekről. Ahogyan illendő és ahogyan kell.

De hogyan képzelik a balga belgák – meg a fő „vendégváró”, „vendéglátó” németek! –, hogy a nekik nem kellő, másod-harmadosztályú „élő árut” tovább/visszaküldik a szomszédba, a közel-keleti országokba, ahol mellesleg munkanélküliség is van?

Miféle őrült számlát tettek közzé – és küldenek netán darabonként 77,7 millió jó magyar forint büntetéssel – a „nem befogadók” részére?

És még egy újbóli figyelmeztetés a történelem-, földrajz- és számtanórákról sokat hiányzott döntéshozó nyugati „politikusoknak”: Törökország területének kilencvenhét százaléka Ázsiához tartozik, csupán a maradék három százaléka Európához.

De aki járt Sztambulban, az sem Európában volt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: