Terrorista a kertben

Kedves Olvasó! Szeretne Ön a háza kertjében terroristát nevelni?

Máté T. Gyula – 2016.04.30.

Vagy, amennyiben nincs kert, akkor mondjuk a gangon, lakótelepi erkélyen? Két muskátli között egy terroristacsemete az egyik legérdekesebb látvány lehet.

Civilizált európai ember mondhat erre igent?

Természetesen nem. Brüsszelben viszont sokan erre fejlesztik ízlésüket. Mindent megtesznek azért, hogy terroristát tenyésszenek.

A Szíriában harcoló Iszlám Állam tagjainak zöme Berlinben, Londonban, Brüsszelben és az Amerikai Egyesült Államokban nőtt fel. A pénzt és paripát Szaúd-Arábia és Kuvait félreértelmezett sejkjei osztották nekik.

A CIA jelentésében olvasható: Nagy-Britanniában, Németországban, a Benelux államokban és a tengerentúlon nevelték ezeket, és értékrendjüket – egészen pontosan annak hiányát – ott táplálták beléjük. Ez nem az iszlámról, nem annak értékeiről szól. Ez a gyilkolásról, az olyan látványosan sok embert a halálba küldőkről szól. Amiért utána lehet bombázni, úgy nagyon. Sőt nagyon-nagyon.

 

A Kedves Olvasó is rendszeresen lát amerikai filmeket, sorozatokat. Castle, Dr. Csont, ezekben mindig van egy pozitív, néha meg nem értett szereplő, aki persze nem terrorista, nem is szeretne terrorista lenni, ő a jó iráni, jó afganisztáni, jó szíriai. Mert szereti Amerikát. Mindent megtesz a nyugati életformáért, kebabot hamburgerre, külvárosi, műanyagból gyártott életformára cserél. Vajon miért? Kinek, kiknek és mennyiért szolgálja dollárjai gyarapodását?

A terrorizmus, nem kétséges, fogalom. Nem a fentebb említett bájos reklámvirág, sőt még csak nem is megértett tinédzser. A terrorizmus halál. Gátlástalan gyilkosság, nincs rá mentség.

S egy válasz van rá.

A Kedves Olvasó talán emlékszik a pár évvel ezelőtti, Dubrovka színházi mészárlásra. Nőket, egyszerű embereket öltek meg. Kicsi gyerekeket is. Ezt normális ember nem tudja átélni, elviselni. E sorok írója akkor ott volt Moszkvában. Látta a gyalázatot, látott mészárlást, és igen, látott mészárlókat is.

Vlagyimir Putyin orosz elnök akkor meghozott egy kegyetlen döntést: Nem tárgyalunk! Ezekkel nincs – és nem is lehet – mit egyezkedni. Lőni fogunk, senki nem jöhet ki. Tudják meg, mi jár az elfogadhatatlanért, a mocsokért. Mert ha nem, akkor holnap újrakezdik.

Jó döntés volt? Avagy: Lehetett más döntést hozni? A publicistának nincs felhatalmazása értékeket osztani. A Kedves Olvasó határozhat, elfogadható, emberi ítélet az övé.

Szíriában Oroszország teremtett rendet. Orosz vadászbombázók irtottak terroristát, és igen, a terroristák megteremtőinek sem kevés bomba jutott. Akiket Berlinben, Londonban, Brüsszelben és az Amerikai Egyesült Államokban képeztek ki. Akiknek azért kellett volna megdönteniük Bassár el-Aszad hatalmát, mert a szíriai államfő nem volt hajlandó eladni hazáját.

A terrorizmus nem kertészeti probléma, nincs rá mentség sem.

A terrorizmust, a terroristákat vagy megsemmisítjük, vagy fogadjuk a golyóikat. Melyiket lehet civilizált európai emberként választani? Fogadjuk el a vért, a gyilkolást, emberek lemészárlását? S ne tegyünk ellene semmit? Ne gondoljuk végig, mi vezetett ide? Legyünk jólöltözöttek és ostobák? Fogadjunk el hamis magyarázatokat, nyeljünk le bármilyen indokot, ami píszí módra hangzik? Tegyük mindenek felettivé ezt a normális ember számára értelmezhetetlen kifejezést?

Szembeköpjük magunkat, ha a terrorizmus politikai hátteréről nem mondjuk ki az igazat? Nem Michael Moore amerikai rendezőről szól ez a kérdés, és akár hiszik, akár nem, ő sem mentes a manipulációtól. Amerika iraki háborújának okai nem leegyszerűsíthetők két szóban. A tengerentúli politikának is vannak sajátos oldalai, és gyakorta egyik sem szebb, mint a másik. Lehet az egyiket is gyűlölni, sőt akár szeretni is, belefér ez is az is.

De irány haza!

A magyar kormányfőt, Orbán Viktort az unió okosai hajlamosak bírálni ezért-azért. Orbánt lehet szeretni, lehet felette ítélkezni. Egyet azonban nem lehet megcáfolni: a magyar miniszterelnök megvédte Magyarországot. Ez neki a dolga. Orbánról sok mindent lehet mondani, egyet nem: hogy nem hazafi.

A terrorizmust le lehet győzni. Ha következetesek vagyunk, ha merünk adott esetben erőt is használni. Megalkudni nem lehet, az vereséghez, kudarchoz, sajátjaink elvesztéséhez vezethet csak.

Értékrendet is kell teremteni: azt, hogy a hazát védeni illik, azt, hogy bármilyen minket érő támadástól meg kell védeni magunkat. Nem közhely: a haza nem termék, nem eladó.

Meglehet, sokan ezeket túl nagy szavaknak tartják. Mégsem azok. Ha a tisztesség a krédónk, nem lehetnek azok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: