Máté T. Gyula: Gyurcsányi, az européer

Álláspont. Szégyelljük magunkat! Rongy emberek vagyunk, mi, magyarok!

Nem csak embertelenek és kuruckodók, hanem hiányzik belőlünk a keresztényi lelkiismeret is! Nézzünk mélyen magunkba!

Hiszen eme intelem Brüsszelből érkezett…

Egy bizonyos Gyurcsány-Gyurcsányi Ferenctől – a pontos vezetéknév alighanem üzleti titok, vállalkozástól és kortól függően, hol ez, hol az fizet jobban. E tiszta szívű, híresen istenfélő, a keresztény értékeket a Kommunista Ifjúsági Szövetség üzletvezetőségétől az ultraliberális Demokratikus Koalíció elnökségéig fejlesztő ember okított tegnap minket az EU egyik fővárosából. Gyurcsány azt kérte tőlünk, „magyaroktól”, hogy „győzzük le félelmeinket a menekültekkel szemben”. Képregény-Bibliában sem olvashatnánk szebbeket, és talán ránk is törne a tévé-lelkiismeret, ha nem hallgatnánk tovább az Altus prófétáját.
Szerinte ugyanis nem azért kell nekünk, magyaroknak – egyszerűen imádnivaló, ahogy többes szám első személyben beszél hazája polgárairól, szerénysége útlevéltársairól – „emberiességből, mondhatni, keresztényi lelkiismerettől vezérelve” befogadnunk a gazdasági menekülteket, mert arra valamilyen erkölcsi érték kötelez minket. Nem! Azért, mert ez „uniós kötelességünk”. Hálátlan mocskok vagyunk, hogy az unióból érkező sokzsáknyi pénz ellenére nem vágjuk össze a bokánkat, és nem teljesítjük humor-Juncker EU-bizottsági vezér minden ukázát.


Vegyünk példát róla, jó Gyurcsány Ferencről. Ő igen, ő tud viselkedni, ha megfizetik, teljesít. Ha azt gondolják, hogy most messze nem a menekültkérdésről, hanem a gyurcsányi Altus uniós eurómillióiról, burkolt pártfinanszírozásról beszélünk – nos, jól hiszik. A történet azonban nem ennyire egyszerű, sőt tartok tőle, ennél lényegesen elkeserítőbb.

Kezdjük a „feladónál”, az Európai Unió pénzügyekben döntést hozó bürokratáinál.

Kövezzenek meg, de én nem hiszem, hogy az unióban Gyurcsányra szabtak volna bármilyen milliókat fialó projektet. Ők ezt szolgákra, jól teljesítő, becsülettel bólogató és kellőképpen borítékorientált végrehajtókra találták ki. Az illetékes úr vagy úrhölgy Brüsszelben valószínűleg azt sem tudja, hogy Gyurcsánynak mi a pártállása és nemzetisége, neki elég, hogy ő a „megfelelő ember a feladatra”. A hunyó az egyre nagyobb hatalmú Európai Bizottság. Ez a testület hozta és fedezi azt a támogatás-ellenőrzési rendszert, amelyben magáncégek felügyelnek országokat. Nevezhetnénk abszurdnak a rendszert, de hát van annak azért szép európai hagyománya, amikor az adóbehajtást vagy éppen a hóhérságot magánkézbe szervezik ki. Mint ahogyan Gyurcsányék itthon tervezték a traffipaxot. Meg aztán nyilván a brüsszeli funkcionáriusnak sem lehet ideje mindenre – a titkárságot, a szakértői, tanácsadói gárdát is vezetnie kell valakinek, aztán meg szabadidő is van a világon, valamikor el kell költeni a több ezer eurós havi gázsit.

Gyurcsány ezt a helyzetet használta ki, hasonlóan ahhoz, mint ahogy tette ezt a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az, hogy keresett rajta „némi pénzt”, azt, hogy azt törvényesen használta-e fel, személyiségfejlődését ismerve aligha meglepő. Az igazi újdonság a történetben, hogy Gyurcsány most önmagát az Európai Unió képviselőjének igyekszik pozicionálni. Amolyan őszödi taktika ez: beismerem, kifordítom a tényeket, és rálicitálok. Hiszen abból nem tudja kimagyarázni magát, hogy pénzt kapott Brüsszelből magyar ügyek ellenőrzésére. Akkor sugalljuk azt, hogy ő tényleg azért kapott jól fizető megbízást Brüsszelből, hogy Budapestet ellenőrizze. Ő Brüsszel budapesti embere. Aki őt bírálja, az magát az uniós tagságot kérdőjelezi meg. Aki Gyurcsány-ellenes, az EU-ellenes. Meg fordítva: ha az EU-kritika bűn, akkor Gyurcsányt bántani is demokratikus értékeket kérdőjelez meg. Ő európer, a magyarok meg, ha nem őt támogatják, civilizálatlan bunkók. Ez a szemlélet a nyugati támogatást vesztő frászt hozza rá az MSZP, az Együtt, a PM vezetőire, az LMP-s Schiffer Andrást pedig „Je suis, Gyurcsány!” póló gyártására készteti. Ebben a helyzetben felejtős minden ellenzéki előválasztási terv, inkább alkudjanak meg a Fletóval, az asztal alatti mégis csak biztosabb a szavazónál.

Keserű ez az egész sztori. Hiszen unióról, belpolitikáról szóló vitának tünteti fel az Altus–Gyurcsány–Gyurcsányi-ügyet. Pedig az egésznek alighanem csak egy köztörvényesekre vonatkozó Btk.-tételnek kellene lennie. Brüsszelben is, Budapesten is.

– Máté T. Gyula – 2015.05.29.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: