Nagy Ervin: Az amerikai elnökjelöltek és mi

Teljesen mindegy számunkra, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, továbbra is gyarmatként tekintenek majd ránk

Most, hogy sorra „jelentkeznek be” demokrata és republikánus politikusok a 2016-os amerikai elnökválasztásra, óhatatlanul felmerül a magyar polgár fejében az a kérdés, hogy Obama után vajon változik-e a velünk kapcsolatos, egyszerre szövetségi és kritikusi álláspont, amelyet a „békés” beavatkozás jellemzett az elmúlt években. Sokan kezdenek kombinálni: vajon ki lenne „jó nekünk”? Vajon ha republikánus elnök követi majd a demokrata Obamát, akkor pozitív irányban változnak-e a diplomáciai kapcsolatok?

r-AMERICAN-FLAG-large570a

Nos, nem kell Amerika-szakértőnek lenni ahhoz, hogy egy szóval meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést: nem! Ugyanis az amerikai adminisztráció külpolitikája mindig is az anyagi érdekekhez illeszkedett. Így ha nem szolgáljuk ki teljes mértékben az euroatlanti érdekeket, ha ellenállunk a génmanipulált élelmiszereknek, ha a társadalmi igazságosság nevében különadókat vetünk ki a milliárdokat kaszáló amerikai cégekre, s végül ha kereskedni, üzletelni akarunk Oroszországgal – akkor teljesen mindegy, hogy ki az amerikai elnök, a nyomásgyakorlás és a piszkos aknamunka folytatódni fog.

Az Egyesült Államok ugyanis a világ uraként politizál a hidegháború lezárása óta. Ha kell, nyíltan, háborút kezdeményezve; ha nem szükséges, akkor vagy politikai és gazdasági nyomásgyakorlással érvényesíti az érdekeit, vagy végső esetben forradalmat robbant ki (destabilizál) az adott térségben. De ezt már tudjuk egy ideje, illetve a Snowden-akták megjelenése óta bizonyítékok is vannak rá.

Sokan élnek mégis abban a tévhitben, hogy az európai, illetve a magyarországi klasszikus bal- és jobboldal felosztású politika működik Amerikában is. (Megjegyzem, már Európában sem egyértelműek az ideológiai besorolások.) Ebből pedig hamisan arra következtetnek, hogy a demokrata párti Obama pusztán az Orbán-kormány eltérő világnézete miatt táplál politikai ellenszenvet irántunk. De ez nem igaz.

Az Egyesült Államokban kétféle anyagi érdekcsoport irányítja (sokszor bábként) a szövetségi kormányt, a külpolitikát és az elnököt is. Az egyik, amelyik a befektetésekből és a termelésből él, és amelynek ezért a stabilitás az érdeke. A másik pénzügyi érdekcsoportot pedig azok a családok (oligarchák) teszik ki, akiknek a háború az érdekük. Ugyanis a fegyvergyártásból és az újjáépítésből húznak busás hasznot. Nos, a „jó amerikai elnök” mindig is igyekezett ezen érdekcsoportok között „egyensúlyozni”. A különbség csupán annyi volt az elmúlt két és fél évtizedben, hogy amíg a republikánus politikusok anyagi támogatói között több volt a „háborúpárti”, addig a demokratákat inkább a „befektetésben érdekeltek” látták el „tanácsokkal”. És mily meglepő, az amerikai politikafilozófia is ezeket az utakat járta, és járja ma is. Ahogy azt a celeb-filozófus Fukuyama egyébiránt helyesen le is írta az Amerika válaszúton című könyvében: a neokonzervatívok (republikánus politikusok tanácsadói) külpolitikájukban a nyílt beavatkozást pártolják. Hisznek abban, hogy gazdasági és a „morális célok érdekében gyakorta szükséges az erő – kifejezetten az amerikai erő alkalmazása”. Míg a „liberális internacio­nalistákat, akik az erőpolitika teljes meghaladásában, továbbá egy jogon és egy intézményrendszeren alapuló nemzetközi rend eljövetelében reménykednek”, inkább a jogi úton való politikai nyomásgyakorlás jellemzi. Más kérdés – és ezt Fukuyama „elfelejti” az egyébként politikailag a demokraták felé orientált véleménykifejtése során megjegyezni –, hogy a demokrata nyomásgyakorlás mellett szükségszerűen megjelenik a titkosszolgálati aknamunka is. Lásd az elmúlt években a cseh kormány megbuktatását, az Orbán-kormány és az ahhoz kapcsolódóan az adóhivatal lejáratására tett kísérletet, valamint a mindezeket megelőző ukrajnai „forradalom” támogatását.

Mindebből következően elmondhatjuk, hogy teljesen mindegy számunkra, hogy ki lesz majd 2016-ban az Egyesült Államok elnöke, és kik a külpolitika vezetői; ilyen vagy olyan eszközökkel élve ugyan, de továbbra is „birodalmi szemmel”, gazdasági (és természetesen politikai) gyarmatként tekintenek majd ránk. Tehát a bejelentkező elnökjelölteket figyelve totálisan fölösleges most szurkolásba kezdenünk.

– Nagy Ervin – 2015.04.29.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: