Sátor kilátással

Mit tippelnek, hol van Magyarország legjobb fekvésű sátorozóhelye?

Azt hiszem, hiábavalóság találgatniuk, vélhetően egyhamar úgysem lelnek rá a helyes válaszra. Az ugyanis minden várakozás ellenére nem a Pilis csodás, párákat lehelő ormain s még véletlenül sem a lakatlan, farkasok-hiúzok járta vadregényes Börzsönyben vagy az éjjeli bagolyvisongástól hangos bűbájos zempléni lankákon találtatik – hanem a fővárosban. Azon belül is Budapest szívében, a Kossuth téren, rögtön az Országház tövében, a főbejárattól pár egérbukfencre.

S mindez kizárólag csak azért lehet ott, mert államunkban intézményesült elnyomás van, továbbá terror és permanens állampolgári fenyegetettség, jelentsenek ezek a szavak együtt bármit is.
Bezzeg a boldog demokráciákban! Tudják, például Bécsben, Párizsban vagy Brüsszelben. Hát igen. Az ottani parlamentek elől seperc alatt és maradéktalanul levízágyúzzák a színről az ilyen sátorozókat a rendőrök. Mert ott kérem jogegyenlőség uralkodik, s nem holmi keleti kötődésű rezsim.

Ismételjük át: nálunk tehát – mint az köztudott – vaskos elnyomás van. Abból is a legszörnyűbb fajta. Ez annyit tesz például, hogy egy ellenzéki vezér, esetleg felkent és telefonon elérhető, ügyeletben álló megmondóember szabadon bemehet bármelyik tévéstúdióba, és tehetsége szerint arról beszélhet, őzhet vagy szamár mód iázhat, amiről kedve szottyan.

 

 

Sőt elnyomó államunkban (nézőpont szerinti) egészséges vagy beteg, előremutató vagy fasiszta nézeteit írásban is közölheti bárki az újságokban vagy a neten – s lám, senki nem mondja neki, hogy coki, eddig, és ne tovább. Sőt messzebb menve még a zsidóüldözést, a forradalmat, az 1944–45-ös tömeges nemi erőszakot, de a honfoglalás megtörténtét is bátran lehet tagadni, leszólni, kicsibe venni – legfeljebb pár százezer forinttal megvágják az embert. De börtönbe ilyesmiért nem dugnak senkit, mert hiszen elnyomás van.

És természetesen sátorozni is lehet. Nem csak a tölgyek alatt, hanem a hon legdrágább telkén, ingyen, bérmentve, pazar, lélegzetelállító kilátással. De csak azért, mert ez is az elnyomó rezsimünk sajátja. (Amúgy paradoxon, de a hazai erdőkben sokkal kevésbé dönthetjük el mi magunk, hogy melyik kankalinos réten húzzuk fejünk fölé a vászontetőt, mint a Parlament előtti placcon – de ez most lényegtelen.) Kanyarodjunk vissza tehát inkább a szélfútta sátorhoz, annak is az Országház előtt álló példányához, amely ugye immár lassan nyolcadik hónapja hirdeti az elnyomást. A rezsim bírósága pedig békésen, hónapról hónapra újra rábólint az engedély meghosszabbítására – amely ebben a formában akár életvitelszerű utcán élésnek is titulálható…

Lázin Miklós András – 2015.04.10.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: