Kanada – Kettős évforduló

Kanada hatalmas, az egész országra kiterjedő évfordulós ünnepségsorozatra készül

2017-ben lesz az ország megalakulásának, „születésének” százötvenedik évfordulója. Furcsának tűnhet, hogy az eseményre már évekkel korábban folyjon a készülődés. Hát ha még figyelembe vesszük, hogy nem is mostanában, hanem már jóval korábban kezdődött.

A főváros legnagyobb napilapja egy tavalyelőtti számában így kezdte a vezércikkét: „Kanada százötvenedik évfordulója gyorsan közeledik”; a cikk „sürgős” tennivalókat sorakoztatott fel és részletezett.

Mi ez a nagy sietség, és miért a szokatlanul hosszú nekifutás, egyáltalán miről van szó? – kérdezhetnénk jogosan. A válasz pedig az, hogy a kormány az esemény önmagában is komoly jelentőségén túl az évfordulót az egységes nemzeti tudat megerősítésére, illetve tulajdonképpen megteremtésére szeretné fölhasználni, ami sohasem létezett igazán, és valójában ma sem létezik. Kanada legföljebb csak nagyon messziről, például tőlünk nézve tűnik egységes országnak.

 

canada-flag

Az közismert, hogy tartományokból áll, szám szerint tízből. (Van továbbá északon három, hatalmas kiterjedésű, de gyéren lakott terület, úgynevezett territórium.) Kevésbé ismert azonban, hogy az egyes tartományok milyen nagyfokú önállósággal bírnak. Itt most csupán annyit, hogy mindegyikük saját kormánnyal, élén a miniszterelnökkel, valamint parlamenttel rendelkezik.

Némileg hasonlóan az Egyesült Államok tagállamaihoz, amelyeket kormányzók irányítanak, a kanadai tartományok önállósága mindent összevéve talán még kiterjedtebb. A tartományi önállóságot jelzi és egyben jórészt indokolja nemcsak a jelenlegi struktúra, hanem az ország történelmi értelemben vett (időbeni) szerveződése és alakulása. Ugyanis nem arról van szó, hogy valamikor valakik belső határokat húzva tartományokra osztották volna Kanadát, mondjuk az adminisztratív kezelhetőség kedvéért – ez is logikus lehetne, hiszen tudjuk, hogy hatalmas területekről és eltérő adottságokról van szó. De nem, ellenkezőleg: a Kanada létrejöttét megelőző, többé-kevésbé önálló gyarmatok és államjellegű egységek kapcsolódtak unióvá, amelyhez később továbbiak csatlakoztak. Egyébként hasonló folyamatok zajlottak le az Egyesült Államokban is. Mindennek szinte természetes következménye és velejárója, hogy az egyes tartományok, illetve adott esetben valamely tartomány és az unió egésze vagy több tagja között érdekkülönbségek, ellentétek, vagy akár komoly feszültségek támadnak, esetleg állnak fenn tartósan. Az ország történelmében ezek főként két forrásból, gazdasági vagy – különösen Québec esetében – nyelvi-etnikai-kulturális okokból keletkeztek. Ez utóbbiak kapcsán jött létre és került az idők folyamán változóan előtérbe vagy szorult háttérbe a nemzetközileg is ismert eddigi legsúlyosabb ellentét, a québeci szeparatizmus.

Itt vetődött föl a legkomolyabban az elszakadás gondolata és törekvése, miszerint Québec kiválna a szövetségből, és független országgá válna. A francia többségű Québec mozgalmainak mélyek a gyökerei, és hosszú a története. Hogy csak a közelmúlt fejleményeire és talán legdrámaibb eseményére utaljunk: legutoljára 1995-ben tartottak népszavazást a kérdésben, amelynek eredménye szinte hajszálon múlt: 49,4 százalék szavazott a tartomány elszakadására és a szuverenitásra, míg 50,6 százalék az unióban maradásra. Történt mindez amellett, hogy a központi kormány természetesen ellenezte a szakadást, és ennek megfelelően igyekezett befolyásolni a szavazást – eredményesen. Azóta alábbhagytak valamelyest a szeparatista törekvések, de még mindig messze nem szűntek meg.

Legújabban, bár elszakadásról kevesebben beszélnek nyíltan, ismét megélénkültek a különféle mozgalmak, amelyeket nem utolsósorban maga Pauline Marois, a tartomány előző miniszterelnöke is támogatott. (Jellemző, hogy Stephen Harper szövetségi kormányfő sokáig szóba sem állt vele; végül egy Afrikában rendezett nemzetközi konferencián találkoztak először – az egész bizarr történet már önmagában is a tartományi önállóság egyik jele.) Marois-t azonban tavaly megbuktatták a választásokon, és távoztával a szeparatista láz alábbhagyott, de a kérdés továbbra is nyitott. Kanadának pedig a nagy születésnapi készülődés közepette maradtak még bőven napi gondjai.

Pordány László – 2015.04.09.

Pordány László nyugalmazott főiskolai tanár, volt nagykövet

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: