A Milla romjain

Úgy négy évvel ezelőtt volt egy kez­de­mé­nye­zés, a­mely párt­po­li­ti­ka­i szí­ne­ze­tű­nek tűnt u­gyan már ak­kor is, de még­is, oly célt fo­gal­ma­zott meg, a­mely „ci­vil ügy­nek” lát­szott.

A sajtószabadság védelmét pingálták az idő tájt pár ezren a zászlajukra, és habár már akkor is elég kétséges volt, hogy olyan értéket akarnak megóvni, amely erre valóban rá­szo­rul – de lelkük rajta; hisz abban semmi különös nincs, ha valaki fontos jogokért küzd. Igen abszurd volt azonban, hogy mind­e­köz­ben napi- és hetila­pok címlapjain, villódzó internetes ol­da­lak százain vagy éppen a televíziók és rádiók híreiben be­szél­het­tek arról, hogy Magyarországon veszélyben a sajtószabadság. Aztán és a­zó­ta – új­ra és újra akadnak olyan próbálkozók, akik az akkori álcivil dobbantóról próbálnak egy nagy ugrással a politikában is maradandót alkotni. De egyre kevesebb sikerrel, hisz az egykor létező bázis mára hiteltelen romokká omlott össze.

Nos, a Milla (Egymillióan a sajtószabadságért) mint civil mozgalom akár jó célokat is szolgálhatott volna, ha a védendő ügy mellett marad. De valahogy már a kezdet kezdetén olyan pártpolitikai mondanivalóval lépett a nyilvánosság elé, amely egy demokráciában inkább a pártokat jellemzi. Jól láthatóan nem az egyébként nemes ügy képviselete, hanem a kormányzat támadása volt a végső cél.
%d blogger ezt kedveli: