Atomot nem, villanyt igen

Álláspont
Képzeljék el, hogy hirtelen, egyik napról a másikra eltűnik a hazai villanytermelés harminckilenc százaléka. Ez nagyon sok, több mint a harmad. Mivel a semmit nem lehet elosztani, a lakosság csak időlegesen és szabott területi eloszlásban részesül az elektronok áldásában, hiszen a beszűkült forrásokra alapvetően és elsősorban az iparnak, a rendvédelemnek és az egészségügyi szolgálatoknak lesz szükségük.

Ugrik tehát a délutáni szappanopera, az éjjeli netes csajfűzés és pasifogás, a szórakozóhelyek villódzása, a DJ-k zenéje, és tévét nézni, rádiót hallgatni is csak az tud majd, akinek volt kellő ideje és lehetősége akkumulátort tölteni, s előbányászta a pince mélyéről a hetvenes években az orosz katonáktól olcsó pénzért és „okosba” vásárolt, szovjet gyártmányú, elemes mini Junosztot, vagy kéttenyérnyi, barna műbőr tokos Szokolt.

 

Természetesen ha valaki igényli, és van rá némi eurója, vásárolhat elektront talicskaszám külhonból. Igaz, ez a mutatvány nagyságrendekkel költségesebbnek ígérkezik, mint a csak néha érkező hazai, de legalább lesz belőle bőven, és birkatürelemmel várni, sorba állni sem kell érte soha. (Mondjuk, igaz, ami igaz, fizikailag kissé nehéz megoldani a privát ellátást; de mérget vehetnek rá, hogy lesz az a pénz, és lesz az az ember, aki ezt megengedheti majd magának.) További hozadék, hogy a polgárpukkasztás és a nagyzolás rendkívül olcsóvá válik: elegendő lesz az általános éjjeli fényéhség idején elegánsan fölkattintani a bejárati negyven wattos lámpát, hogy a szomszéd agyértolulást kapjon, netán fény-, füst- és hangjelenségek kíséretében megpukkadjon mérgében.

Ha bárki úgy véli, hogy a fenti leírás holmi hagymázas rémkép, ki kell ábrándítanom: ez a ránk váró szörnyű valóság, ha üzemideje lejártával bezárjuk Paksot, és nem pótoljuk az ott előállított kraftot. S akkor sem jutunk lényegesen közelebb a célhoz, ha megvalósítjuk a zöldek álmát, s tíz százalékkal – ami szerintem álomvilág – apasztjuk a fogyasztást, mert huszonkilenc százalék akkor még mindig hiányzik.

Az is megérne egy misét, hogy a 2030-as évekig borítékolhatóan beszerzünk még több millió digitális kütyüt, a fokozódó meleg nyarak ellenszereként vásárolunk légkondicionáló berendezést és szórakozásra szánt televíziót, óriásplazmát, s jöhet még a villanyos frászkarika, a kisvasút, a modellautó, a quadrokopter és az elektromos pokolmasina, amelyek fogyasztási szaldója távolról sem lesz kevesebb, mint a most használt berendezéseké. Vagy ezek talán majd nem eszik, hanem termelik az áramot?

Nézzük tehát a javasolt alternatív megoldásokat, amelyek elméletileg alkalmasak a köddé vált több száz megawatt pótlására – nem havonta, mint a villanyszámlán szerepel az a pár száz kilowatt, hanem óránként. Ismétlem, óránként!

Van ugye a víz – na ez az, ami nálunk szóba sem jöhet. Oka pedig: Bős-Nagymaros. Halkan iktatom be ide, ha legalább részben állna, nem itt tartanánk – de ez immár csak elméleti kérdés. A kettes verzió a napelem. Nincs az az Alföld, Hortobágy, Mezőföld, ahol el tudjuk helyezni a szükséges mennyiséget – s ne legyenek kétségeink, a természetvédők sem bólintanának rá a sok millió csillogó táblára. A szélkerék dettó ebbe a serpenyőbe esik. Szegény sas, még nekirepül és kinyiffan. Csúcstározó – a magát csak egy kicsit is komolyan vevő zöld feje már a fölvetésre is szederjessé válik, így ez is kiesik. Kémiai erőmű – no, az lesz ám csak a szép tűzijáték, ha fölrobban egy ködös őszi hajnalon. Az iszapömlés gyermekjáték volt ahhoz képest. Geotermikus erőmű. Pipecül hangzik, de mit csináljunk a föld mélyéből kinyert vízzel? Engedjük tán a szabadba? Lehet, csak szerintem piszok randa és kiábrándító egy kihalt folyó. Ha pedig mégis visszasajtoljuk, rögvest drágább lesz a leves, mint a hús.

Vegyünk külföldről? Remélhetően egyikünk sem hiszi, hogy ha hiány adódik az értékesítőnél, bennünket nem kapcsol le rögvest. S abban az álomban se ringassuk magunkat, hogy a határon túlról olcsón dől az áram. Úgy ugrabugrálunk majd – a tánc szó ugyanis erős túlzás lenne esetünkben –, ahogy az eladó fütyül. (A gáz máris intő példa lehet.) Tévedés ne essék, a fentiek és az azokhoz fűzött elutasító indokok nem a mi ötleteink, hanem Paks ellenzőié.

Magyarul: semmi sem jó – de villany azért legyen. Ebben közmegegyezés van (ál)demokrata és természetvédő, LMP-s világmegváltó és a gondolkodásra képtelen full idióta között. Mi sem rajongunk az atomért – de még mindig messze jobb, mint ülni és vitatkozni a sok eleve halálra ítélt ötleten –, arról nem is beszélve, hogy közben mindannyian pontosan tudjuk, hamarosan ránk borul a sötétség.

 

 

– 2014. június 28., szombat

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: