„Küldjük a Gyulát!”

 
Az Unió vezetősége nem vizsgálja, kiről nevez el termet. Sőt annyira szélsőséges vezetők is ügyködnek benne, hogy a figyelmeztetéseket sem hallgatják meg.
Történelemformáló döntés után kimondott történelemformáló mondat. Németh Miklós, az utolsó pártállami miniszterelnök nem gondolta, hogy vágányra irányítja országa jövendőjét, amikor Pozsgay Imre államminiszterre emelve tekintetét kimondta.
„Küldjük a Gyulát!”

Június volt akkor is, 1989-ben, pár nappal huszonhetedike előtt, amikor elhatároztatott: visszaépítenek tízméternyit az akkorra már lebontott vasfüggönyből, hogy legyen mit átvágnia egy osztrák és egy magyar politikusnak.
A budapesti döntéshez igazodva Bécs is a külügyminisztert küldte.
Alois Mock akkor még józan volt, tudta, hogy nem ő, hanem a Franz Vranitzky által vezetett osztrák kabinet hozta a döntést: június 27-én teátrálisan át kell vágni a látvány kedvéért visszaépített vasfüggönyszakaszt.
Később Mockkal is elszaladt a ló.
Állítólag maga is elhitte, hogy történelmet formált, nem mással, mint Horn Gyulával. Horn józanabb volt: ő tudta, hogy csak statisztaszerepet játszott. Vele nem szaladt el a ló, de meglovagolta a lehetőséget.
Eljátszotta az újraegyesítőt – utólag.

 

270339_1246088571_320x240

 

Még a szabadkőművesektől is kitüntetést kapott. Természetesen – mint profi politikus – átvette, de mert egyben szégyellte is, utólag, amennyire lehetett, elhatárolódott a kötényes nagymesterektől, legényektől.

Horn Gyula rengeteget ártott hazájának.

Homályba burkolódzó 56-os szerepét most hagyjuk. Elegendő az, amit 1990 után cselekedett. 1994-ben – miután a pártja által hagyott csődtömeg maga alá temette a rendszerváltókat – nagy fölénnyel megnyerte a választást.

„Szavazzon a szakértelemre!”

Ez a populista jelszó, amelyet Nyugatról diktáltak neki, sok jó szándékú embert megtévesztett. „Ezzel a szavazással az emberek levették róla a pufajkát” – értékelték utóbb a politológusok az 52 százalékos győzelmet.

A megfelelés-kényszer vezette politikáját.

Külső sugallatra – fölöslegesen – bevonta a kormányzásba azt a pártot, amelynek neve később a korrupció szinonimájává vált. A harácsoló párt vezetői üptre építették a luxusvillákat határon innen és túl, még vízparton is.

Horn is épített egyet. Medencéset!

De csak divatból: őt nem a luxus, hanem a hatalom érdekelte. Ennek megtartásáért a korrupt koalíciós társsal összepacsizva elkótyavetyélte a stratégiai közvagyon nagy részét. Az egykori kommunista a kapitalisták kedvében járva így szalonképessé tette magát.

Az ekkor okozott kár nemzedékeket sújt a jövőben is.

Most termet neveztek el róla az Európai Parlament brüsszeli székházában. A „Küldjük a Gyulát!” mondat történelmi hatása újra felszínre bukott. Az érettségizett Martin Schulz EP-elnök az ő szellemi képességeivel megfelelőnek ítélte a Horn-életpályát.

Ez is mutatja a brüsszeli vezérkar szellemi csököttségét.

Az Unió vezetősége nem vizsgálja, kiről nevez el termet. Sőt annyira szélsőséges vezetők is ügyködnek benne, hogy a kapott figyelmeztetéseket sem hallgatják meg, belelovallják magukat bornírt határozatokba.

Ennyire Horn sem volt szemellenzős.

Pártja szélsőségeseitől dinamikusan elhatárolódott, amikor 1989-ben megalapította a most éppen összeomlóban lévő pártját. Lehet, hogy át kell fogalmazni a történelemformáló mondatot? Ne küldjük?

Hívjuk a Gyulát?

 

Kovács G. Tibor
2014. június 17.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: