Bayer Zsolt: Szuverenitások

Álláspont

A legszembeötlőbb mégiscsak az, hogy az ukrán válságból is belpolitikát i­gyek­szik csi­nál­ni a baloldali koalíció. Ennek során hétpróbás volt komcsik válnak meg­ve­sze­ke­dett o­rosz­el­le­nes­sé, és ugyanők ajnározzák Ukrajna területi egy­sé­gét, szuverenitását és sért­he­tet­len­sé­gét. Ez utóbbival amúgy rendben is lenne minden. Ukrajnának — mint minden más nemzetnek, országnak, államnak — elidegeníthetetlen joga a szuverenitás és a te­rü­le­ti egység sérthetetlensége. A probléma azzal van, hogy ezt az elidegeníthetetlen jogot némiképp szelektíven kezeli a fényességes Nyugat.

A Nyugat — élén az Egyesült Államokkal — éppen úgy birodalomként, nagyhatalomként viselkedik, és éppen úgy birodalmi érdekeinek rendeli alá a nemzetek szuverenitását és az emberi jogokat, mint Oroszország. Éppen ezért nem számított és számít semennyit sem Irak, Irán, Afganisztán, Szíria szuverenitása és területi sérthetetlensége, miképpen nem számít semennyit sem a palesztinok önrendelkezési joga. Irakba, Afganisztánba egy­sze­rű­en bevonult az Egyesült Államok, szövetségesei támogatásával.

A be­vo­nu­lá­sok­hoz pedig casus belliket hamisítottak. Igaz? Vagy már elfelejtettük, hogyan hazudta tele a világot Amerika és Nagy-Britannia Szaddám Huszein vegyi fegyvereiről?  Amelyekről tud­va tudták, hogy nem léteznek, de gátlástalanul belehazudtak a képünkbe. Persze le­buk­tak, de nem történt semmi. Illetve annyi történt, hogy a NATO gyártott sok tízezer hullát Irakban, és Amerika kirabolta a bagdadi múzeumokat. Nagyjából ennyi hozadéka lett a „demokrácia exportjának”, ami amúgy a pőre hatalmi érdekeken kívül semmilyen célt nem szolgált. Hacsak azt nem, hogy a egész világ láthatta, miképpen viselkednek a meg­szál­lók, a „demokrácia követei” az Abu Ghraib foglyaival, hogyan vizelik le ellenfeleik tetemeit Afganisztánban, s mi­kép­pen gyalázzák meg a legalapvetőbb emberi jogokat is Guantánamón.

Mindezeken túl Izrael úgy repked a közel-keleti térségben vadászgépeivel, mintha csak a postát hordaná széjjel, és válogatás nélkül bombázza Szíriát, Iránt, Libanont, ha neki nem tetsző célpontokat vél felfedezni ezekben az államokban. Teszi mindezt az Egyesült Ál­la­mok és a Nyugat hallgatólagos támogatásával vagy jóindulatú félrenézése mellett. És ál­lat­ként bánik a Gázai övezet palesztin lakosságával. (Arról már ne is beszéljünk, mi­kép­pen hallgatja le Amerika az egész világot, beleértve a szövetségeseit is!)

Hát ezért nincs joga és erkölcsi alapja a Nyugatnak és az Egyesült Államoknak, hogy megszólaljon Ukrajna ügyében. Ráadásul Putyinnak még arra sincs szüksége, hogy ha­zu­doz­zon, és hamis ürügyeket gyártson a beavatkozáshoz. Neki ugyanis ott van tíz-tizenhárom millió orosz Kelet-Ukrajnában, és ott van a fekete-tengeri orosz flotta a Krímben. Ezek egyike sem hamisítvány. Oroszország pedig nagy­ha­ta­lom. Egy nagy­ha­ta­lom minden visszataszító erőfölényével és kíméletlen érdekérvényesítésével. Vagy tényleg azt hitte bárki, Oroszország meg fogja engedni, hogy a NATO beköltözzön Ukrajnába, a sa­ját hátsó udvarába? Hogy Oroszország majd tétlenül nézi, ahogy a Nyugat a­tom­fegy­ve­re­ket telepít az alhasába? Vajon az Egyesült Államok megengedné ugyanezt? Mondjuk Kubában? Már láttuk, hogy nem engedi meg. És ez teljesen normális. Akkor miért hüm­mög most a sok farizeus az oroszok viselkedésén?

Ráadásul az ukrán helyzet önmagában elképesztő. S az a Nyugat viselkedése ebben az ügyben is. Sorra és sietve ismerik el az „új ukrán hatalmat”, és az sem érdekli őket, hogy senki sem tudja: mi is ez az új ukrán hatalom. Kik ezek az újak, és mit akarnak? Ti­mo­sen­kót? Amikor letartóztatták, ugyanazok a képsorok járták be a világsajtót az arany bu­di­já­ról, mint most Janukovicséról. Mitől tűnik most Timosenkó arany vécékeféje mar­sall­bot­nak? És mi van azokkal a vad, szélsőséges, illetve valóságos náci ukrán politikai e­rők­kel, akik ebben a pillanatban élvezik a Nyugat támogatását és elismerését. Egyelőre nem számít, mit is képviselnek? Egyelőre csak tegyük be oda a lábunkat, menjen be az IMF, gyarmatosítsunk, szerezzük meg a hetven centi vastag ukrán termőföldet és a hatalmas ukrán piacot, aztán majd utána szelektálunk? Így lenne az igazi, mi, gazemberek?

Ezek az itthoni politikai mikiegerek (co. by Antall József) pedig azt követelik a kor­mány­tól, hogy sietve ismerje el az új ukrán kormányt. De 1.: nincs is kit és mit elismerni; 2.: e­zek az új politikai erők legelőször is a nyugat-ukrajnai nemzeti kisebbségeken fognak majd bosszút állni – ruszinokon, lengyeleken, románokon, magyarokon. Hová és miért is kell rohanni az elismeréssel?

Sajnálatos és rettenetes, ami Ukrajnában és Ukrajnával történik. És egyetlen logikus és érthető momentum van benne: Oroszország viselkedése. Ami legalább annyira idegesítő és félelmetes, mint az Egyesült Államok és szövetségesei, valamint Izrael viselt dolgai a Közel-Keleten.

Úgyhogy maradjon mindenki csendben. Senki nem vethet a másik szemére semmit sem. A magyar diplomácia pedig legyen fölöttébb óvatos. A kárpátaljai magyarok sorsa a tét. Akkor pedig a legkevésbé az ellenzék idiótáinak és gazembereinek óbégatása számít.

Bayer Zsolt2014. március 4., kedd – Magyar Hírlap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: