Látható, a nyelv is politikai, ideológiai nyomás alatt él, sokak állítása szerint még fejlődik is. Gyurcsány is megvilágosodott, még sötétebb, mint valaha. Valaha azt a látszatot próbálta kelteni, ha nem is templomjáró, intenzív hitéletet élő ember, nem is utasítja el az Úristent, közelebbi viszonyuk pedig szigorúan magánügy.

Ám az utóbbi időkben olyan vallásellenes kirohanásokat mutatott be, akár egy bolsevik agitátor valami szocreál operettben. Ha valaki úgy hinné, hogy az Istentől nem fordult el, csak az egyházat  mint világi intézményt kárhoztatja – ahogy vallotta valaha a magyar progresszió legjava Csokonaitól kezdve Petőfin, Jókain át Adyig, sőt József Attiláig – az téved, ugyanis Fletó az istenhitre, a hívő emberekre, a keresztény értékrendre és gondolkodásmódra tett lenéző megjegyzéseket. De nemcsak egyszerűen felhagyott a rendszeres bérmálkozással, hanem mindjárt vad egyházüldöző lett, mintha Paulusból visszavedlett volna Saulussá az Apró-villához vezető damaszkuszi úton. A kereszténység üldözését múlhatatlanul szükségesnek és roppant időszerűnek tartja, majdnem annyira, mint a mezőgazdaság kollektivizálását. „Ha valamikor meg kell vívni a kulturkampfot, annak itt az ideje” – harsogta világgá a Kultúra és hatalom című, tudományosnak aligha mondható konferencián.

 

Olvass tovább »