Seszták Ágnes: Fletó & Attesz

Egy darabig azt hittem, hogy le lehet bonyolítani egy választási kampányt úgy, hogy a felek ne töröljék a sárosnál is büdösebb állagú csizmájukat egymás arcába. De nem lehet.

 

Az MSZP a szombati kongresszusán, ahol Mesterházy Fidel Castro nyomdokaiba lépve csak nyomta-nyomta a szöveget, időnként féltengelynyi fordulattal nézte, hogy a manézs nagymestere bólogat vagy ráncolja nemes homlokát, eldőlni látszottak a dolgok. Szóval, hogy Gyurcsány Ferencnek tetszik-e a produkció, avagy mobiltelefonál. Mert igazából neki szólt a szcenárió, Mesterházy feltehetően nem indult volna be ennyire, ha nincs ott a nagy karizmagyáros, aki előtt vizsgáznia kell. Bár az utóbbi időben a Facebookján annyi zöldséget hordott össze a Fidesz-kormányról és Orbán Viktorról, hogy száz becsületbíróság ötszáz évig bogozhatná a hazugságok és sértések gubancait, amíg tisztára mosná Orbánt mint Putyin pincsijét, valamint feltárná Gyurcsány és a Putyinnak ajándékozott pulikutya közti freudi összefüggéseket. Mesterházy beletaposott Orbánba, de Gyurcsánynak is jutott a hátszél huzatából. Íme a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, az ablaktalan cselédszobából indult proligyerek, amint fellép az elnöki dobogóra. Na, ez nem jó, ez Gyurcsány életútja, kezdjük elölről! Mesterházy apuka megbecsült szülész-nőgyógyász szakorvos Veszprémben, aki arról ismerszik meg, hogy jobboldali orvost nem engedne közel a vakbélgyulladásához. Tehát a Mesterházyt felvezető alsó-hollywoodi családi film itt-ott elszakadt, de láss csodát, a kis Atteszka abban is hajaz nagy példaképére, hogy az iskolában azért rótták meg, mert telis-teli volt igazságérzettel. Na hát, van még ilyenünk, Gyurcsány Jemeljan Jemeljanovics Fletó is azért távozott állítólag az Apáczaiból, mert a túlságos igazságérzete és az igazgató közül az utóbbi győzedelmeskedett.

 

Olvass tovább »

Gyurcsányi kórkép

Álláspont

 

Amióta Torgyán Józsefet elveszítette a magyar közélet, nincsenek vérbeli mó­ka­mes­te­re­ink. Ezen a sajnálatos tényen nem változtatott a haj­da­ni kisgazdák hajdani vezérének alkalmi felbukkanása a Buzera című tévéműsorban: ka­ca­­sunk már nem volt őszinte, csiklandozó, mint annak idején, amikor a Fradi cen­te­­ri­u­mi ünnepségén Szabadi Bélával kitüntették egymást.
Normális körülmények között, ha nem az ország jövője volna a tét, egymás hátát csap­kod­nánk egy bizonyos Gyurcsány Ferenc nevű bohóc jelenetein. Hosszú évek alatt egy centimétert sem fejlődött, egyetlen területet kivéve: vásári komédiás természetéből egyre többet bocsátott a köz elé. Olvassák csak el a tegnapi Népszavában a legújabb agy­me­né­se­it, meglátják majd, igazam van. Nem vitás, hogy amit a hívei szenvedélynek, lobogó tűznek látnak, nem más, mint egy labilis idegzetű, magában szép kövérre hizlalt ki­sebb­sé­gi komplexussal megvert paprikajancsi szóáradata. Boldogult Gyurkovics Tibor megírta még 2006-ban szépen, rendben a Magyar Nemzetben, hogy kezelt ő pszichológusként efféléket, neki köszönhetjük tehát Gyurcsány pontos, szakmailag megalapozott kórképét. Keressék csak meg ezt a régi írást, érdemes. Most csak röviden idézek belőle:

Obama villantása

Obama villantása

Kíváncsian várjuk, amint a hazai és külföldi balliberális véleményvezérek ízekre szedik Barack Obamát az unió helyzetéről kedden mondott beszédéért.

Nem egyebet állított ugyanis az amerikai elnök, mint hogy a jövedelemkülönbségek csökkentése, a középosztály erősítése érdekében hajlandó rendeleti úton is lépéseket tenni. Annak a törvényhozásnak a megkerülésével, mely kétségtelenül tanúbizonyságot tett az utóbbi időben impotenciájáról. Ha az objektivitásnak csak a szele is megérintette valaha a hazánkat oly nagy előszeretettel ostorozó, ördögöt a falra festő bértollnokokat és az Amerikában és Nyugat-Európában „mérvadónak” tekintett, véleményformáló értelmiségieket, akkor most nekimennek a washingtoni mini-Führernek. Nem kell félniük az esetleges retorzióktól sem, hiszen az amerikai ellenzék soraiban biztosan támogatókra lelnek olyan képviselők részéről, akik maguk is így panaszkodnak: „Obama elnök arról ábrándozik, hogy egyedül írja meg a törvényeket… Ebben az országban nem monarchia van…”

Olvass tovább »

Magyar atom

 

A cím egyben Moldova György szatírájának a címe is, az alábbi részlet pedig eb­ből az írásból való. „Az atomtitok megőrzéséhez tartozott az is, hogy a szá­mí­­so­kat nem zárták el páncélszekrényekbe, ahol a kémek könnyen meg­ta­lál­hat­ták vol­na, hanem kilós tételekben eladták a MÉH-nek. A MÉH továbbította az utcai gyümölcsáru­sokhoz, ezen túl minden negyed kiló szilvát atomtitokba cso­ma­gol­tak.
Persze most is akadtak elégedetlenek, akik reklamáltak, hogy az ő staniclijukon csak ra­ké­ta­ki­lö­vő berendezések tervrajza van. Ezekre joggal ripakodtak rá az árusok: mit akar ket­tő ötvenért? Atomjégtörőt? Ha pedig valaki összefoglalóan akarta ismerni az a­tom­bom­ba gyártását, elég volt, ha beült egy órára az Emke kávéházba, a magyar szakértők itt vi­tat­ták meg a fontosabb elvi kérdéseket.” A paksi atomerőmű bővítését megalapozó orosz–ma­gyar megállapodással kapcsolatos politikai hisztéria is nagyjából ugyanaz a bohózat, mint Moldova itt jelzett műve.
 
%d blogger ezt kedveli: