Deutsch: „egyem a szívét F. Géza ügyész-szóvivőnek”

A fideszes EP-képviselő szerint hamarosan az ügyészség birtokába kerülnek azok a hivatalos papírok, melyek alapján be lehet tiltani a kuruc.infót.

„Egyem a szívét ennek a derék F. Géza ügyész-szóvivő-ügyésznek. Ez a drága ember olyan pöpec módon tudja visszautasítani a “valótlan kijelentéseket” és “durva kirohanásokat”, hogy könnybe lábad az ember szeme”- írja hétfői Facebook-üzenetében Deutsch Tamás, aki „kissé félénken rohan ki ismét”, azt kérdezve az ügyészségtől, hogy amennyiben „a sajtóközlemények gyártására fordított energiák tizedét a törvények betartásával kapcsolatos munkájukra fordították volna  eleddig, akkor nem-e lehetne-e, hogy már évek óta hatalmas lyuk tátongana az online náci sajtópiacon a Kuruc.info felszámolása miatt?”

Deutsch azt is feszegeti, hogy „nem-e emlékezteti-e Géza ügyészet a Kuruc.info homokozója körüli ügyészségi totyorgás arra az izmos szerencsétlenkedésre, amit a szervezete a Magyar Gárdával kapcsolatban követett el, amikor is hosszú időn keresztül roppant kreatívan tette szét a kezecskéit a nyíltan paramilitáris szervezet nettó törvénysértő működését illetően, majd végre megokosodva felfedezte azt a régóta létező jogszabályhelyt, amit alkalmazva véget vethetett a törvénytelenségnek. Azaz a Magyar Gárdának”.

Olvass tovább »

„Hagynunk kéne, hogy a választó szeressen minket”

Sólyom túloz, Semjén sasol, Rogán igazságot oszt, Gyurcsány főz, az ellenzék pedig bukdácsol. Lefülelt mondatok az elmúlt hétből.

Olvass tovább »

Harmadával csökkentették a káromkodó jobbikos tiszteletdíját

Egyharmadával, 166 ezer forinttal csökkentette a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás csaknem 500 ezer forintos tiszteletdíját az Országgyűlés, amiért trágár, sértő kifejezést használt az egyik bizottsági ülésen.

A képviselők hétfőn 228 igen szavazattal, három nem ellenében és egy tartózkodás mellett fogadták el Kövér László házelnök erről szóló javaslatát. A Jobbik-frakció nem vett részt a szavazásban, Gaudi-Nagy Tamás viszont közülük egyedüliként nemmel voksolt.

A maximális összegű tiszteletdíj-csökkentést a házelnök azzal indokolta, hogy a Jobbik-frakcióban politizáló képviselő az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság december 5-ei ülésén a parlament tekintélyét kirívóan sértő kifejezést használt.

 

Olvass tovább »

Elmarad a nagy visszatérés – … maradt a bohóckodás. Semmi más nem számít.

A helyzet fokozódik, de nem reménytelen. Sőt! A minap az MR1 reggeli műsora megszólaltatta Gyurcsány Ferencet, a Demokratikus Koalíció elnökét. Meglehetősen hosszan beszélt a balliberális pártvezető, a jóérzésű hallgató nyilván csodálkozott is, hogy ilyen sok időt kapott. Annak ellenére, hogy valójában már „lejárt” az ideje, Gyurcsány és korszaka már csak politikai emlék – vajon történelmi is? –, Magyarország egyszerűen kigyógyult belőle. A nagyvilágban, illetve a Gyurcsány által oly sokat hivatkozott liberális Nyugaton ilyenkor, mármint a kigyógyulás után szokott megtörténni az, hogy a levitézlett, leköszönt politikai vezető elmegy juhokat tenyészteni vagy vesz egy horgászbotot, aztán…

Gyurcsányt azonban nem ebből a fából faragták. Benne tűz ég, a szenvedély olthatatlan tüze, ahogy ezt szeptemberben kiabálta a Szabadság hídon tartott DK-s demonstráción. Egyébként már csak emóciókkal, érzelmekkel, gesztusokkal, rafinált színpadi effektusokkal operál. A tények, a konkrétumok rég kicsúsztak a kezei közül – ha valaha is kézben tartotta egyáltalán ezeket –, maradt a bohóckodás. Semmi más nem számít. De hát hogyan is számíthatna, amikor adott időtávon belül még azt mondta korábban, hogy vele nyilvánvalóan nem nyerne a 2014-es választásokon a balliberális oldal, most viszont azt érzékeltette a rádióban, hogy nélküle bizony sohasem sikerül majd leváltani Orbánt.

Mi tagadás, én egy kis kárörömöt is kiéreztem a hangjából. Valami olyasmit, hogy lám, őt mindenhonnan kitessékelik, s mindenütt visszautasítják – itt Mesterházyra és Bajnaira gondolt elsősorban –, mégsem képes újra felépíteni önmagát az egyébként darabjaiban heverő baloldal. Egy kis pofára esést is beígért az említett elvtársaknak, mondván, le fog esni az álluk, ha meglátják majd a DK választási eredményeit. Mert ha nem tudnák Mesterházyék, s ha nem tudjuk mi sem, akkor ő most közli velünk, hogy messze a Demokratikus Koalíció lesz a baloldal vezető ereje.

Van ebben az egészben, gyurcsányi és DK-s galaxisban valami véres komikum. Mint az ókori Róma sajátos színházi előadásaiban. Úgy tűnik, mindez egyfajta perverz csúcspontja annak, amit balliberális eszmerendszernek, s hozzá köthető brutális gyakorlatnak nevezhetünk. Ki lehetett hallani Gyurcsány mondatai közül egy kis kurvás, utcasarki ajánlkozást is. Jelezvén, hogy verjük le közösen Orbánt, aztán majd megvitatjuk a megvitatni valókat. Bokassa közép-afrikai császárságában persze nem volt semmilyen helye a vitának, és nagyon úgy tűnik, hogy az egész gyurcsányi nekilendülés végül is egy közép-afrikai diktatúra irányába tart, amelyhez 2006. október 23. jelentette az előtanulmányt. Különös jellemzője az egésznek, hogy kavarognak benne a legkülönfélébb elemek, a legprimitívebb politikai radikalizmustól kezdve a másságok felé intézett mézes-mázas ígéretekig, s minderre ilyen-olyan fenyegetéseket dob fűszerként Gyurcsány. Csak egyet nem hallani: mi lesz a klasszikusan baloldalinak hirdetett értékekkel? Ezek fel sem bukkannak, de hogyan is bukkanhatnának fel, amikor Gyurcsánynak mint balos népvezérnek a kapitalista gyártulajdonos ellen kellene harcolnia ebben az esetben. Ezt a paranoiát ő sem tudja feloldani, mint ahogy nem tudja feloldani az egész balliberális oldal sem. Ezért csúszott el az egész hazai baloldal – az egyetlen Munkáspártot kivéve – a másságok és a devianciák érdekvédelme felé. Otthagyva, pontosabban cserben hagyva azt a munkásságot, vagy ahogy ők mondják: a munkásosztályt, amelynek képviseletére létrejött egykoron.

Új politikai mátrix jött létre, amelyben elvileg a hazaszeretet és a haza kiárusítása (hazaárulás?) között húzódik a választóvonal. Nincs középút. Néhány kollégám mindig figyelmeztet a középút és a középutasság fontosságára mint a jövő egyetlen lehetséges politikai beállítódására, de én nem látom be, miként szerethetné az ember a hazáját, s miként árulhatná is el egyszerre.

Gyurcsány azonban kilépett ebből az új mátrixból is. Ő egyrészt önmagát adja, másrészt harca önmagáért, mármint Gyurcsány Ferenc teljhatalmáért való. Az, hogy a környezetében lévő politikusok, s a mögötte álló, főként nyugdíjas rajongótábor mit képzel a személyére, s mit képzel a mondataiba, egy dolog. A Trilaterális Bizottság vagy a Bilderberg-csoport azonban már korábban átlátott rajta. Ez nyilvánvaló. Bár ezeknek a világuralmi háttérszervezeteknek megdöbbentő elképzeléseik vannak a civilizáció sorsáról, úgy tűnik, hogy Gyurcsány kínálatát maguk is a megtestesült és megzabolázhatatlan tébolynak tekintik. Elfogadhatatlannak. Már rég tettek volna annak érdekében, hogy visszajöhessen Gyurcsány, ha ezt akarnák. Természetesen ő is atlantista s globalista, ahogy ezt nagy büszkén hirdette, s hivatalosan is az MSZP politikai hitvallásává avatta, ilyen értelemben tehát ekvivalens Bajnaival és Mesterházyval. De ő olyan eszközökkel szolgálná a világuralmi központokat, amelyek előreláthatóan turbulenciákhoz, lázadásokhoz vezetnének. Először nemzeti szintűekhez, aztán a példa nyilván továbbterjedne. Mint ahogy a bankadó Magyarországon született szellemét sem sikerült visszadugaszolni a palackba, bárhogy is próbálták.

Mindez így együtt – mutasson ki bármelyik közvélemény-kutató intézet bármit – a baloldal újbóli vereségét ígéri a tavasszal. Magyarán nincs semmi ott, amivel győzni lehetne. Egyetlen épkézláb gondolat, egyetlen hiteles, rokonszenves politikus sem. Mindez azonban kellően rossz hír a jobboldalnak, a polgári értékrendű, nemzeti érzelmű elitnek és tömegeknek. Nekik így önmaguknak kell kijavítaniuk eddig elkövetett hibáikat, pótolni mulasztásaikat. Márpedig van belőlük bőven.

 2013. december 14.

 

A sajtószabadságról

A múlt héten kizavarták a Hír Tv tudósítóit egy nyilvános szocialista fórumról, ahová előzőleg meghívták a sajtót. Sajnos, nem először. Hajlamosak vagyunk legyinteni, hisz egyre gyakoribb jelenséggel állunk szemben. Mindenestre sajátos, hogy miközben a baloldal a kormány megalakulása óta igyekszik napirenden tartani a vádat, hogy a hatalom korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, ő igencsak álságos módon kezeli a kérdést. Ugyanis a közbeszéd nyilvánossága nem egyirányú folyamat, azaz nemcsak a politikai szereplőknek van joguk kinyitni a szájukat, hanem a polgárnak is joga van minél részletesebben „hozzáférni” az információkhoz.

Több fényt!

Álláspont

 

Na, megint egy jó kis disznóság. Még hogy újabb áramárcsökkentés. A harmadik. Egy újabb büdös nagy igazságtalanság. Hát mit akarnak ezek, nem tanultak az eddigi gazemberségeikből? Már megint a gazdagoknak kedveznek. Azoknak, akik tizenkét szobás villákban és lampionos kerti partikon szórják a pénzt meg a fényt, s nem a nyomorultaknak, akik gyertyával próbálják elűzni az árnyakat! Csökkenteni hát a gyertya- és petróleumárakat, vagy LED-es izzót adni minden háztartásnak, az igen, de ez csak növeli a társadalmi szakadékot, jó esetben konzerválja az igazságtalanságokat. Ráadásul még választási árcsökkentés íze is van ennek az egész, sötét paklinak.
%d blogger ezt szereti: