Egy minden gyanú felett álló ember

       „Bartus László soha nem volt ügynök” – tudatja magáról Bartus László saját lapja, az Amerikai Népszava internetes oldalán. Bartus azt követően kezdett kétségbeesett védekezésbe, hogy a Gój Motoros Egyesület Facebook-oldalán megjelent egy, a nevére kiállított karton, illetve több állambiztonsági irat.
„A patkánnyal nem szabad megpróbálni megütközni a csatornában, mert ott ő van előnyben!  Meg kell próbálni kihozni a fényre!” Ángyán József, korábbi agrárállamtitkár

Mészáros Imre kitart az alapos gyanú mellett.Mészáros Imre

 

„Bartus László alias »Énekes«. Rendszerváltás ide vagy oda, őt ez nem érdekli. Minket viszont igen!” Így kezdődik a Gój Motoros Egyesület Facebook-oldalán megjelent október 14-ei bejegyzés, amely a továbbiakban nem kevesebbet állít, mint hogy Bartus László újságíró 1984-től a kommunista állambiztonság beszervezett munkatársa volt. A bejegyzést Mészáros Imre, az egyesület elnöke tette közzé „6-os karton – részlet” alcímmel. A szövegben – Bartus személyes adatai, a beszervezést végző tiszt és különböző azonosító számok mellett – többek között az áll, hogy az „Énekes” fedőnevű tmt.-t (titkos munkatárs) hazafias alapon szervezték be, tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, főiskolai végzettséggel rendelkezik, és újságíró. 

 

Mészáros további részleteket is közölt különböző iratokból, elsőre még nem fénymásolatban, csak a szöveget idézve. Egy 1986-os irat szerint „Javaslom »ÉNEKES« »K« lakás használatát engedélyezni. A »K« lakás használatát indokolja egyrészt a személy közismeretsége, másrészt így lehetőség van a tmt. által elmondottak dokumentálására, mivel a tmt. az Együttműködési Nyilatkozatban közölte, hogy írásos anyagot nem kíván adni.”

Egy, szintén a nyolcvanas évekre datált szöveg szerint „Új barátainkkal nem tudtunk találkozni, »MÉRNÖK« döntése értelmében a közeljövőben megpróbáljuk újból a kapcsolatfelvételt. Ebben tud majd segíteni »ÉNEKES«, akinek ismeretsége súlytalan, de mozgástere széleskörű”.

Bartus László válaszul nyolc cikket írt néhány nap alatt. Ezekben hamisítványnak nevezte a másnap már fénymásolatban is közzétett hatos kartont és a többi dokumentumot, perrel fenyegetett meg mindenkit, aki hitelt ad az ügynökvádnak, továbbá éles támadást intézett Németh Sándor ellen. Azzal vádolta meg a Hit Gyülekezete vezetőjét, hogy tőle származhatnak a Facebookon közzétett, Bartus által hamisítványnak nevezett iratok, továbbá azt állította, hogy „Németh Sándor államtitkokat vásárolt”, amiért börtönbüntetés jár. Bartus védekezése elgondolkodtató: egyszerre állítja, hogy az iratok hamisítványok, másrészt államtitkok; ez fogalmilag kizárt, hiszen egy hamisítvány nem lehet államtitok. A háttérben ugyanakkor már-már udvarló hangnemben megpróbált megegyezni Mészáros Imrével, akinek bocsánatkérés, illetve az eredeti forrás megnevezése fejében „szabad elvonulást” ígért. Közben azt is tudatta, szakértőhöz fordul igaza alátámasztása érdekében. Mészáros Imre válaszából kiderül, hogy nem fogadta el a háttéralkut, és kitart amellett, hogy valódi dokumentumokat tett közzé.

Ideje véget vetni Bartus ámokfutásának

– mondja Németh Sándor vezető lelkész. Vásárolt-e Ön államtitoknak minősülő dokumentumokat az elmúlt években? – Természetesen nem.   Meglepték a Gój Motorosok által nyilvánosságra hozott iratok? – Nem. Ez a feltételezés, konkrét dokumentumok nélkül, már jó ideje szélesebb körben megfogalmazódott Bartus Lászlóval kapcsolatban. Tervezi-e, hogy jogi eszközökkel lép fel Bartus Lászlóval szemben? – Jogászaink több eljárás megindítását is megfontolás tárgyává tették. Úgy gondolom, hogy ideje véget vetni Bartus László személyemet és a Hit Gyülekezetét támadó, több mint egy évtizede tartó ámokfutásának.

Bartus kedd este közölt saját oldalán új hírt „ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – a szerk.): Bartus László soha nem volt ügynök” címmel. Ebben azt állítja, hogy az általa szakértőnek felkért Varga László történész megkapta a levéltár válaszát, ami azt igazolja, hogy Bartusról semmilyen adat nem került elő, a hatos karton hamisítvány. Azt írja továbbá, hogy közokirat-hamisítás miatt feljelentést tesz ismeretlen személy ellen, Mészárost pedig beperli rágalmazásért. Ha tényleg így lesz, bíróság döntheti el a vitát, melyben mindkét fél felvonultathatja szakértőit.

Addig is érdemes azonban megvizsgálni a napvilágra került dokumentumok, illetve Bartus reakcióinak részleteit. Fontos felvázolni a kommunista állambiztonsági múlt feltárásának magyarországi folyamatát és jelen állását, továbbá hasznos felvillantani a konkrét ügyben hírbe hozott Bartus László különös életútjának néhány állomását.

Ez utóbbi azért is elengedhetetlen, mert egy ember valódi énjére nem csupán levéltári adatokból, kartonokból és jelentésekből következtethetünk, hanem a valóságos, élő tanúk által megerősített cselekedeteiből.

Először is nézzük meg figyelmesen Bartus első reakcióit: szerinte a hatos karton hamisítvány voltát igazolja, hogy 1984-ben még nem volt főiskolai végzettsége, még nem volt újságíró, és a megadott lakcímen is csak jóval később lakott. Ez az érvelés azért gyenge, mert a dokumentumon szerepel a dosszié átadásának két dátuma is – 1989, illetve 2004 –, ami tehát önmagában igazolja, hogy a napvilágra került irat nem 1984-ben készült, hanem legkorábban 2004-ben, ezért szerepelnek benne az akkori állapotnak már megfelelő adatok.

Azt ugyanakkor nem tagadja Bartus, hogy hazafias alapon belépett a kommunista diktatúra egyetlen pártjába, a Magyar Szocialista Munkáspártba.

Figyelemre méltó Bartus keddi cikkének címe. „ÁBTL: Bartus László soha nem volt ügynök”, alcím: „Bartus Lászlóról semmiféle adat nincs a hálózati nyilvántartásban”. Bartus azt állítja, hogy az ÁBTL válasza minden vele kapcsolatos felvetéssel szemben őt igazolja. Valójában azonban a levéltári válaszban csupán az áll, hogy a hálózati nyilvántartásban és a levéltár számítógépes adatbázisában semmilyen információt nem találtak Bartus Lászlóval kapcsolatban.

A korrekt tájékoztatás jegyében fel kell tennünk a kérdést: ez tehát azt jelenti, hogy akiről a fent említett két adatbázisban nincs találat, az nem érintett? A válasz egyértelmű nem. Vannak történészek, akik úgy vélik, ha valakiről az ÁBTL-ből nem „jön elő” adat, akkor a nevére kiállított hatos karton sem lehet valódi. A Heteknek ugyanakkor több történész is úgy vélekedett, hogy ettől még lehetett, vagy lehet valaki állambiztonsági személy. Az pedig szinte biztos, hogy a jelenleg is aktív állambiztonsági személyekről mindaddig nem fog „előjönni” adat, amíg a munkáltató valamilyen oknál fogva nem engedi el a munkatárs kezét, így tehát azok is remélhetnek védelmet, akik a diktatúra szolgálatában kezdték állambiztonsági tevékenységüket.

Ami pedig Bartus „ügynökös” megfogalmazását illeti: a vádakra adott cikkeiből süt, hogy szakértője az állambiztonsági területnek, így hát nyilván tudja, hogy a hálózati személy megfogalmazás legalább 11 különböző kategória gyűjtőneve. A zsarolással vagy pénzjutalom fejében együttműködésre bírt „ügynök” a ranglétra alján állt, és nem azonos a titkos munkatárssal, azaz tmt.-vel. Bartusról nem azt állították, hogy „ügynök” volt. A titkos munkatárs egy magasabb minőségű kapcsolatot jelent. Az ÁBTL meghatározása szerint ők voltak az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb tagjai, akik elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel, kezdeményezőleg vettek részt a titkos együttműködésben, továbbá alkalmasak voltak a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésére is.

 

Kenedi János: sok érintett adatait máig nem dolgozták fel.

A Hetek megkeresésére Kenedi János történész, a téma talán legtekintélyesebb hazai szakértője hat olyan érvet sorolt fel, ami magyarázatot ad arra, miért nem kerülnek elő adatok ténylegesen érintett hálózati személyekről.

 

1. A rendszerváltás utáni iratmegsemmisítésben rengeteg dokumentum eltűnt. Kenedi szerint a megsemmisítések 2005-ig zajlottak.

2. A fennmaradt iratok sem hozzáférhetőek teljes egészében.  Kenedi becslése szerint – és ebben az általa vezetett Szakértői Bizottság tagjai között konszenzus van – a titokgazda mindmáig nem adta át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának a megmaradt dokumentumok 28-30 százalékát. Azért nem adta át, mert a hivatalos érvelés szerint állami érdekeket sértene, ha ez a harmincszázaléknyi irat megismerhetővé válna. Hogy szám szerint hány ilyen, a mai napig védettséget élvező érintett van, annak megbecsüléséhez álljon itt két adat: a diktatúra évtizedeiben összesen 180-200 ezer személy tartozott az „állambiztonsági személy” gyűjtőkategóriába. Éves bontásban körülbelül tíz-ezer fő volt eleme az „informátor”, „ügynök”, „titkos munkatárs (tmt.)”, és „titkos megbízott (tmb.)” alkotta halmaznak.

3. Bár a kommunista diktatúra hazai ellenzékét figyelő III/III-as csoportfőnökséget 1990. január 14-én megszüntették, a munkatársakat nem mind eresztették szélnek: sokakat átvettek és tovább foglalkoztattak, illetve foglalkoztatnak esetleg ma is a „jogutód” nemzetbiztonsági, illetve rendőrhatósági szervek. Az ilyen személyekről sem kerülnek elő bíróság előtt is igazolható adatok, mert mint Kenedi fogalmazott, ezek az adatok „teljes titok alatt vannak, azaz minősítésük 30, 60, 90 év is lehet”.

4. A megyei levéltárakban őrzött adatok nem „jönnek elő” egy ÁBTL-keresésnél, mert nincs országos adatbázist tartalmazó rendszer.

5. Sok érintett adatait máig nem dolgozták fel.

6. A zárkahálózati iratok – a börtönökben foglalkoztatott személyek jelentései és közérdekű adatai – sem kutathatók, jóllehet őket a III/I-es Vizsgálati Osztály szervezte be 1990 előtt. A koncepciós perek feltárásához pedig ezek nélkülözhetetlen levéltári források.

Hack Péter, korábbi szabaddemokrata országgyűlési képviselő Demszky Gáborral együtt már 1990-ben törvényjavaslatot nyújtott be az állambiztonsági múlt tisztázása érdekében. A javaslatból nem lett törvény. Hack 2002-ben, Medgyessy Péter miniszterelnök D-209-es ügyének kirobbanása után „Rendszerváltás vagy ügynökpuccs” címmel közölt elemzést az Élet és Irodalomban. Akkor úgy fogalmazott, „az állambiztonsági szervek kapcsán a morális tisztázás azért is fontos, mert míg a párttitkárok és párttagok előző rendszert kiszolgáló tevékenysége mindenki számára nyilvános volt, az állambiztonsági szolgálatok tagjainak és a velük kapcsolatban állóknak a tevékenysége még a környezetük előtt is titokban maradt.

 

A vitának ez a vonulata a rendszerváltás lényegét érinti. A probléma rendezése nem öncélú múltba nézés, hanem a jövő megalapozása, a jövendő lehetséges diktatúrái lehetséges kiszolgálói számára világossá teszi döntésük kockázatát. Ha ez nem történik meg, a rendszerváltás egyik tanulsága a jelen generációja számára a végén még az lehet, hogy »bármit megtehetsz, a Cég mindig meg fog védeni« – amint a jelenkori példa is mutatja.”

Hack Péter most azt mondja, a 2002-es helyzet a mai napig fennáll, és ebben mindkét politikai oldal felelőssége megállapítható, mivel immár 23 éve rendkívüli erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy ne derülhessen fény a rendszerváltás előtti valóságra. „Megpróbálták mesterségesen leszűkíteni a figyelmet a III/III-as csoportfőnökségre, miközben ez történelemhamisítás, hiszen az összes csoportfőnökség részese volt a kommunista elnyomó rendszernek.” Másfelől, emlékeztet Hack, úgy alkották meg az átvilágítási törvényt, hogy kizárólag azok az iratok kerülhettek át a levéltárhoz, amelyekre az állambiztonsági szervezetek utódintézményei nem tartottak igényt. Vagyis, ezek a szervezetek a társadalom mindenféle külső demokratikus kontrolljától elzárták az információkat.

Hack Péter szerint ez a körülmény az új Alaptörvény életbe lépése óta különösen érthetetlen, hiszen az leszögezi, hogy semmilyen jogfolytonosság nincs az 1990. május 2. előtti korszakkal, ami azt is magában foglalja, hogy a demokratikus Magyarország a kommunista diktatúra semmiféle titkát nem védhetné. „A gyakorlatban azonban ennek az ellenkezője valósult meg” – állapítja meg Hack Péter felidézve, hogy a két Gyurcsány-kormány iratnyilvánosságot ígérő elhatározásaiból sem lett semmi, mint ahogyan a 2010 óta – például az LMP részéről – kezdeményezett javaslatokat is lesöpörték az asztalról.

„A baloldal szerepe nem szorul magyarázatra, a jobboldal vonatkozásában csak feltételezéseink lehetnek. A jobboldal morális tartását garantáló intézmények, például a történelmi egyházak erősen érintettnek látszanak, és az a gyanú is megfogalmazódik, hogy a jobboldal egyes meghatározó szereplői is érintettek lehetnek, az ő lelepleződésük azonban veszélybe sodorhatná a jobboldal identitását is” – összegezte álláspontját Hack Péter.

Cikkünk utolsó harmadában visszatérünk Bartus László személyéhez, mert mint írtuk, egy ember valódi természetéről leg-inkább a tettei árulkodnak. Bartus 1961-ben született, saját honlapja szerint a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán magyar-népművelés, az ELTE-n szocio­-lógia, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen filozófia szakos diplomát szerzett. Három évet tanult különböző teo-lógiai kurzusokon, másfél évig járt a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmelmélet szakára.

Még nem volt diplomája, amikor kinevezték az esztergomi városi mozi élére. Két évvel később – 25-26 éves korában – már az Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettese lehetett, ami a kommunista diktatúrában bizalmi állásnak számított.

Három évig tanított az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán, ahonnan – állítása szerint – „a katolikus egyház érkezése miatt” távoznia kellett, mert „időközben hívő lett és megtért”. Bartus 1990-ben a Hit Gyülekezete esztergomi csoportjához csatlakozott. Ma is a gyülekezethez tartozó hívők elmondása alapján úgy érkezett, mint nincstelen, félénk ember. Néhány évvel később azonban már aktív része volt a helyi csoport megosztásában, aminek a végén az őt egyébként felkaroló helyi vezető lemondásra kényszerült. Bartus már huszonévesen saját lakással rendelkezett, ahol albérlőket is tartott. Bár pénztelenségre hivatkozott, rendszerint a város egyik elegáns éttermébe járt.

A budapesti Hit Gyülekezetébe „ázott verébként” érkezett. Németh Sándor, a gyülekezet vezetője bizalmába fogadta, felkarolta, anyagilag és erkölcsileg is támogatta az újságíró szakma elsajátításában. Segítséget kapott az abban az időben még balliberális Magyar Hírlapnál történt elhelyezkedésében, a gyülekezetben talált barátokat és házastársat is. 1997-ben kinevezték az akkor induló Hetek lapszerkesztőjévé. 1998-ban – állítólagos betegségre hivatkozva – várat­lanul távozott. Előzőleg azt állította, anyagilag tönkretette, hogy nevét feltüntették a lap impresszumában, mert emiatt elveszítette állását egy másik lapnál. Lyukas talpú cipőjét az üvegasztalra téve üvöltözött a Hetek szerkesztőségében, mondván, már ruházkodásra sincs pénze.

Az impresszumban történt megjelenéstől az anyagi „ellehetetlenülésig” vezető folyamat nagyjából két hét alatt zajlott le. Talán véletlen egybeesés, hogy az átvilágítási törvény alapján éppen ekkor vizsgálták volna meg a lapok vezető munkatársainak esetleges állambiztonsági érintettségét. Bár Bartus azt mondta távozásakor, hogy súlyos betegsége miatt fél évig egy sort sem írhat, hamarosan megjelentette első, a Hit Gyülekezetét és Németh Sándort támadó cikkét. Amit azóta számtalan hasonló követett, a legutóbbi néhány nappal ezelőtt jelent meg az Amerikai Népszavában. Bartus 1998-ban dobta piacra Fesz van, a Hit Gyülekezete másik arca című pamfletjét, mindent elkövetve az egyház szétszakításáért és betiltásáért. A Magyar Hírlaptól azt követően távozott, hogy egy tudósításában azt írta: a hitesek rosszabbak azoknál a neonáciknál, akik ellen demonstrációt szerveztek a Kossuth téren.

Bartus 1999-től évente írt könyveket a legkülönbözőbb témákban, így például az olajos ügyekről, a szélsőjobboldalról, az ügynökökről. Rendszeresen jutott olyan információkhoz, melyek az átlagos újságíróktól mindig is el voltak zárva. Sándor István „Papa”, az ismert nyomozó korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy Bartus László ténykedése is közrejátszott abban, hogy – mint később kiderült: ártatlanul – börtönbe zárták. Sándor István arról is beszélt, hogy Bartus a vele kapcsolatos írásaiban olyan dokumentumokra is hivatkozott, melyek csupán egyetlen példányban léteztek.

Bartus 2003 óta az Egyesült Államokban él. Információink szerint az Amerikai Népszavánál úgy jelentkezett, mint munkanélküli, pénztelen újságíró. Megszánták, felvették. Rövid idő elteltével átvette a lap irányítását. A Magyar Nemzet 2010-ben írta meg, hogy az Amerikai Népszava 2005-ben váltott tulajdonost: akkor a Gyurcsány Ferenc gazdasági holdudvarához tartozó Erdős Ákos vette át. Aznap, amikor a Magyar Nemzet megnevezte Erdőst mint tulajdonost – a cikk megjelenése után néhány órával – Bartus László vette át a lapot kiadó cég elnök-vezérigazgatói posztját. A Magyar Nemzet New York állam cégnyilvántartó hivatalának adataira alapozta állítását, amit azóta sem cáfoltak.

A hangnemében a neonáci kuruc.infóhoz hasonlítható Amerikai Népszava az amerikai törvények alapján működik. Ezt kihasználva az egykor hithű kommunista, ma a demokrácia élharcosának mutatkozó Bartus hosszú évek óta gyalázkodik és vádaskodik bármiféle jogkövetkezmény nélkül. Célpontjainak nincs esélyük perelni, Bartus lapjában nincs esélyük válaszolni. A magát a demokrácia és a szólásszabadság élharcosának mutató főszerkesztő a cikkeihez érkező hozzászólásokat is cenzúrázza, így negatív vélemény még a kommentek között sem jelenhet meg.

Best of Bartus

„Az MSZP-ben túlélésre játszó és az utolsó mócsingokra ácsingózó egyének és érdekcsoportok vannak. Miközben a tényleges irányítás olyan ember kezében van, akinek a világról alkotott víziója egy falusi Áfész szintjén mozog, és akinek t**ei jól láthatóan Simicska Lajos kezében vannak, aki m***ózza őket.” (2013. október 21.) „Megkockáztatom, hogy amit elmond, az akkora állatság, hogy hozzá képest az öltöző-filozófus Orbán egy korszakos zseni, akit halálos vétek lenne leváltani. Mesterházy a maga gazdaságpolitikai elképzeléseivel ma nagyobb veszélyt jelent Magyarországra, mint Orbán Viktor klerikálfeudális fasiszta rendszere.” (2013. október 21.) „Orbán Viktor egyeduralkodó Magyarországon. Akkor vetne véget a rasszista és antiszemita uszításnak, amikor akarna. De nem teszi, mert így akarja.” (2012. június 5.) „A magyarok a zsidókat ma is ugyanúgy deportálnák, már, ha lenne hova. És ezt ugyanolyan ölbe tett kézzel nézné végig a lakosság 99 százaléka, mint 1944-ben, lesve azt, hogy mire teheti rá a kezét utánuk.” (2012. június 5.) „Az Orbán-rendszer szellemisége jelenleg is Hitler és Mussolini között ingázik.” (2012. június 5.) „A Jobbik szélsőséges náci antiszemitizmusánál sokkal veszélyesebb a »keresztény« antiszemitizmus, amelyet Orbán és rendszere képvisel.” (2013. május 7.) „Orbán azok közé az antiszemiták közé tartozik, akik elítélik a holokausztot és a zsidók fizikai megsemmisítését. Ő maga is azt hiszi a disznóólpucoló felcsúti észjárásával, hogy az antiszemitizmus ezzel azonos.” (2013. május 7.)
Forrás: Hetek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: