A nagy kérdőjel

Bartus, ez a különös elmeállapotú ember, megint cikket körmölt. „Az első politikai menekült…” Ez a legfrissebb rohamának írásbeli lenyomata, ami ugyebár az Amerikai Népszava „hasábjain” kelt szánalmat, röhögést vagy felháborodást. Vérmérséklete válogatja.

Annak apropóján kapott rohamot az ember, hogy Kertész (nem, nem az Imre), ez az írónak és embernek is egyaránt alternatív, „menedékjogot” kapott Kanadában.

 

Na de az érdekes nem ez, hanem a Bartus cikke. (És a vele kapcsolatos kérdőjel.) Tárcaírónak, kérem tisztelettel, ez egy ajándék. Egy valóságos aranybánya. Egy álom. Ilyenről álmodott Karl May regényeiben Sam Hawkins, Dick Stone, valamint Will Parker (és társaik) – amennyiben a gaz Santer nem húzta át a számításaikat. Akármerre nyúlok ebben a cikkben, csupa aranyrög. Csak le kell hajolni érte.

 

Olvass tovább »

Vezérhiány a baloldalon

Minden ellenzéknek olyan vezetője van, amilyet megérdemel – idézhetjük a legnagyobb magyar szavait átírva a mai viszonyokra. De kit és mit érdemel a magyar baloldali-liberális ellenzék, amely szűk fél évvel a választások előtt nem képes felmutatni egy megkérdőjelezhetetlen vezéregyéniséget?

Bár a nyilatkozatokban kevés szó esik a baloldalon a miniszterelnök-jelölt kérdésköréről, a múlt héten egy interjúban Lendvai Ildikó volt MSZP-elnök kimondta a mindenki által ismert igazságot: „vezérigény van az országban”. Ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy nem lesz jelöltcasting, mert nincs olyan személy, akit be lehetne vetni. Ez a mondat nem csupán a vezérhiány beismerését jelenti a baloldalon, de egyértelmű üzenet Mesterházy Attilának is, aki egy pillanatig sem ülhet nyugodtan a pártelnöki székben, hiába tudja maga mögött pillanatnyilag a szocialisták döntő többségét.

Szent Bakács, az éhező celeb

Anti-antiszemita beszéd egy kis ellenbuzizással
Mostanra annyira eltörött minden egész, hogy aprólékos restaurációval állítható helyre a legnyilvánvalóbb történet is. De az alábbi kirakós játék a bizonyság arra, megéri.

 

Tűnődjünk csak el például azon, hogyan lesz egy bankrablóból nemzeti hős, mi motivál egy festőt egy tolvaj megítélésének javítására, és a pofátlan koldulás kategóriájába tartozik-e jogcím nélkül bejelentkezni egy egyébként megvetett szervezet életjáradékára, és máris a kis magyar abszurd gyöngyszeme kerekedik ki a látszólag össze nem függő töredékek kaleidoszkópjából.

Egy minap elfogadott törvényjavaslat értelmében a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) koordinálásával január 1-jétől létrejöhet a Nemzet Művésze díj azzal a céllal, hogy a legkiemelkedőbb művészek számára méltó életkörülményeket biztosítson életjáradék formájában. A díj egyidejűleg legfeljebb 70, a színházművészet, az irodalom, a zeneművészet, a képzőművészet, a filmművészet, az építőművészet, a táncművészet, az iparművészet, a fotóművészet vagy a népművészet területén jelentős értéket létrehozó alkotó számára adományozható.

 

Páholy – Nemzeti életjáradékot Bakács Tibornak!

Ha egy idegen él bennünk, aki valahogy itt rekedt, az a részünk úgy értelmezi a fenti híreket, hogy most valami jó történik a művészekkel, a művészettel. Ám bennszülöttként megszokhattuk már, hogy Abszurdisztánban minden másképp értendő. Vagyis a díjjal épp megfosztották szabadságuktól a művészeket, szabadság hiányában viszont alkotni nem lehet, tehát az Orbán-rezsim egyenesen legyilkolta a művészetet. De ne rohanjunk ennyire előre.

 

Olvass tovább »

A Kennedyek és a maffia (Részlet a Világ-panorámából)

 
Az idősebb Kennedy, a dinasztiaalapító Joseph, a később meggyilkolt John apja a szeszcsempészet idején kiépült kapcsolata a chicagói maffiával
utóbb másként is profitált. Az 1960 őszi amerikai elnökválasztások során
a demokrata John Kennedy minimális szavazatkülönbséggel nyert csupán
republikánus ellenfelével, Richard Nixonnal szemben. A csekély
szavazattöbbséget a chicagói olasz-amerikai maffia szolgáltatta a
Kennedy-háznak. Hálából a korábbi, szeszcsempészeti együttműködésért, és
cserébe, hogy az új elnök majd békén hagyja a maffiát. Nem ez történt.
John Kennedy elnök hadat üzent az alvilágnak, és a végrehajtást öccsére:
a később szintén meggyilkolt Robert-re bízta. A chicagói olasz-amerikai
maffia elárulva érezte magát.

146d

Egy másik amerikai maffia is
megsértődhetett John Kennedyre. A Meyer Lansky féle alvilági szervezet. A
Meyer Lansky vezette amerikai zsidó maffia azért haragudott Kennedy elnökre,
mert az békén hagyta a Castro féle, 1959-től létező szocialista Cubát.
Pontosabban Kennedy nem vállalta a világháborút a szovjetek ellen
Kubáért, és csak egy korlátozott, eleve kudarcra ítélt akciót
engedélyezett a Disznó-öbölben Castro, Che Guevara és a kubai felkelők
ellen.

 

Olvass tovább »

%d blogger ezt kedveli: