A KLUBRÁDIÓS DIADAL ÖNGÓLJA

 BRÜSSZELI ÉS VILÁGMÉRETŰ CSÖND

 

Miközben Neelie Kroes digitális biztosasszony a jó hír hallatán már gyógyászati segédeszközök nélkül alhat végre nyugodtan, értetlenül nézünk magunk elé: néma csönd követi a világra szóló magyar diadalt. Hiszen a Klubrádió („A világhírű magyar adó”) harcát, gigantikus küzdelmét, orbánisztáni „elhallgattatását” (Európai Újságíró Szervezet és számos nyugati lap) szinte naponta izgulhatta át vagy jó két éven át az Európai Unió  fél milliárdnyi polgára, és sokan  uniós és nemzeti politikusai közül.

1441513_408071195987138_1202064078_n

1452408_408071419320449_2111998432_n

Elsősorban rá gondolva álltak fel Cohn-Benditék és vele egyívású vagy rokonívású társaik az Európai Parlamentben átragasztott szájjal, kezükben az összes „cenzúrázott” magyar nyelvű napilappal, közötte a miénkkel, a ránk tett sajtószájkosat üres, fehér címlappal jelképezve. Zokogott a világ és vele zokogtak az emberjogi szervezetek, mint tavaly augusztus 21-én A Klubrádió gumibotozása címmel írott cikkében Lydia Gall a New York-i  Emberjogi Figyelő kételyt nem tűrő kirohanása, amiért a „vezető ellenzéki rádióval” történt budapesti bánásmód után az Európai Bizottság  még mindig meghagyja Magyarország szavazati jogát. (She had the gall – volt hozzá képe, jut eszünkbe Gall nevéről az angol fordulat.)
És most, néhány napja, amikor ütött a győzelem órája, azaz a Klubrádió nem csak zavartalanul sugározhat, hanem ingyenes frekvenciát is kap, a nyugati média totális hallgatása felettébb rejtélyes.

Olvass tovább »

Banánhajón Svédországba?

Lukács Csaba

Tabuk társadalma

Úgy tűnik, bizonyos értelemben „ügy” lett abból Svédországban, hogy az MTVA megbízásából néhány napot forgattunk az ottani társadalomról (a filmet egyébként vasárnap este, A Lényeg című műsorban sugározzák, a riport pedig a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában jelenik meg). Nem szokványos ugyanis, hogy egy külföldi stáb jelenlétéről beszámoljon az állami televízió esti, főműsoridős kulturális híradója.

Az külön történet, hogy az egyébként objektív szöveg alá Magyarországról gárdás-bakancsos-felvonulós vágóképeket tettek (nyilvánvalóan a Kobra című műsor képeinek felhasználásával), Svédországról pedig a teraszról integető királyi pár, hagyományőrző ünnepség, boldog gyerekek és kulturáltan söröző férfiak jutottak a szerkesztő eszébe. A magyar stáb látogatásáról a stockholmi Metro újság is beszámolt, kommentekkel. „Végre valaki kívülálló készít egy kicsit reálisabb műsort a bevándorlásról, és biztos megmutatják, hogy ez magával hoz sok problémát is…” – írta valaki, míg egy másik megjegyzi: „Miért mindig mi legyünk azok, akik az egész világ gondjait befogadjuk és itt megoldjuk?” Többen kifejezték reményüket, hogy a magyarok filmjét majd a svéd televízió is átveszi.

Bayer Zsolt: Levél Mesterházy Attilának

Elnök Úr!

Varsó egyik külvárosában, pontosabban a Bieloleka kerületben áll egy emlékmű. Vörös márványból készült háttér előtt bronzalak ül: O’sváth László. Kolozsvárott végezte jogi tanulmányait, majd a Belügyminisztérium köztisztviselője lett. 1938-ban ő kapta az egyik legfontosabb feladatot: a menekültek befogadásának, ellátásának, Nyugatra menekítésének megszervezését. A varsói emlékmű felirata így hangzik:

„A magyar–lengyel történelmi barátság elkötelezettje, több mint 130 ezer lengyel menekült befogadásának, ellátásának és Nyugatra segítésüknek megszervezője 1939 és 1943 között, szembeszállva a szélsőjobb és a szélsőbal erőivel.

Olvass tovább »

%d blogger ezt kedveli: