Aggódás

Van az az embertípus, amelyik mindig aggódik. Ha nincs miért aggódnia, hát keres magának valamit, amiért aggódnia lehet. Most Brüsszel is tele van ezzel a különös emberfajtával.

 

Aggódnak a demokráciáért, aggódnak az emberi jogokért, jelentéseket készítenek, stábokkal mennek forgatni mindenféle távoli földekre, vidékekre – nálunk az utóbbi időben épp a svédek járkálnak előszeretettel, és nagy tömegben jönnek, kamerák mögött aggódva, mindenféle elnyomottakért meg kisebbségekért, összehúzott szemöldökkel vizslatnak utcákat, tereket, falvakat és városokat, bekukkantanak ide is, meg oda is, az ágy alá, a liftaknába, hátha van valami, amiért aggódhatnak. (Mivel rajongásuk tárgya az elnyomás leleplezése, ha nincs miért aggódni, hát gyártanak maguknak valami aggódnivalót.)

Az úgynevezett aggódó ember különös betegségben szenved. A vakság egy sajátos formája támadta meg a tudatát.

 

Olvass tovább »

Lenhardt Balázs, aki tavaly még jobbikos volt – máris otthagyta a Magyar Hajnalt

A Jobbikból tavaly ilyenkor kilépett Lenhardt Balázs a mai napon Pomázon kelt levelében tudatja: nem tagja és nem alapítója a Magyar Hajnal nevű szélsőjobboldali pártnak, továbbá nem tartja időszerűnek a szervezet indulását a 2014-es választásokon. Mindezt a Jobbik-közeli neonáci Kuruc.info közli.

 

f0000

A fordulat meglepő, miként az is, hogy Lenhardt azt állítja, bár a magyarhajnal.com honlapon néhányszor megjelentek írásai, ennél több köze azonban nincs a szervezethez. Néhány nappal ezelőtt még arról olvashattunk, hogy a Magyar Hajnal párttá alakulásának parlamenti bejelentését megtiltó határozatot Lenhardt Balázzsal közölték az országházban, akkor tehát kifejezetten úgy tűnt, tagja az új szervezetnek.
Most viszont úgy tűnik, a neonáci Kuruc.info győzelmi jelentésként tálalja Lenhardt visszalépését.

 

Olvass tovább »

Horthy a lépcsőházban

Horthy betiltotta volna a Jobbikot.

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó idejében Szálasi Ferenc börtönben ült.
Rákosi Mátyás is börtönben ült. Nyilasnak és kommunistának a Horthy-korszakban kuss volt….
Az, hogy a szélsőjobboldali Jobbik Horthy-szobrot állíttat Budapesten (magánterületen, egy református gyülekezet lépcsőházában) pontosan olyan történelmi képtelenség, mint a szélsőbal veszettül nácizó, sárga csillagot viselő tagjai, akik ez ellen ordítva tüntetnek. Horthy ugyanis éppen arról ismert, hogy következetesen és mindvégig elutasított minden szélsőséget. Se nácinak, se kommunistának, se anarchistának nem adott teret.
1000240_687285817963189_795426655_n
Horthy Miklós kormányzó rehabilitálásával azonban mindmáig adós a politikai centrum, mely feltehetően konfliktuskerülésből azt a téves stratégiát követi, hogy amiről nem beszél, az nincs. Azonban a két világháború közötti magyar életről, a menny- és pokoljárás évtizedeiről nem lehet nem beszélni. A természet irtózik a vákuumtól, s mivel azok, akiknek történelmi küldetésük volna a két világháború közötti kísérlet értékelése az emberarcú demokrácia megmentését és az ország területi helyreállítását illetően, nem mernek félelem és elfogultság nélkül erről beszélni, hát azok beszélnek róla, akiknek nem kellene.
A Jobbik szíve szerint Szálasi szobrot avatna, de mivel látja, hogy a jobbközép retteg attól, hogy becsületesen megvallja tiszteletét Horthy Miklós iránt, betör e résbe, nagy hangon kisajátítja magának a kormányzó mítoszát, próbálván belőle újnyilast faragni. Horthy nagyon jó eszköz a Jobbik számára, mert egyfelől elfedi műveletlen szavazóbázisa előtt a Szálasi-kultusz rémes világát, másfelől mert a keresztény középosztály számára – bár az agresszív liberális és filoszemita támadások miatt nem szeret beszélni róla – Horthy Miklós kormányzó példakép, így a bátor és szókimondó politikus szerepében tűnhet fel a legértékesebb választói bázis előtt: „látjátok, a Fidesz nem meri méltatni Horthyt, de a Jobbik meri!”
A Horthy-ellenes baloldali hisztéria egy okos és árnyalt Horthy-ábrázolással leszerelhető volna, hiszen az abszurd és hamis „Horthy-fasizmus” vádját valójában a kommunisták találták ki. Horthynak nem bűne, hanem végzete volt a második világháború és a német megszállás. John Flournoy Montgomery, az Amerikai Egyesült Államok akkori magyarországi követe meggyőződéssel állította, hogy a náciknak tett magyar engedmények feltétlenül szükségesek és elkerülhetetlenek voltak, és hogy az ország nem rendelkezett valódi politikai mozgástérrel. Magyarország, a vonakodó csatlós című emlékirataiban így írt erről:
„Magyarország hajlott arra, hogy a szövetségesek oldalára álljon, de a körülmények folytán elsősorban nem az volt a kérdés, hogy mit szeretne tenni a nép, hanem az, hogy mit tartottak szükségesnek. A magyarok ma úgy érezhetik, hogy vezetőik hibákat követtek el, és minden bizonnyal követtek is el hibákat, de véleményem szerint függetlenül attól, hogy milyen politikát folytattak egy adott időpontban, az eredmény pontosan ugyanaz lett volna.”
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó rehabilitálása, emlékművének felállítása a nemzeti középosztályra vár. Ehhez okos és higgadt érvelésre, civilizált vitára lesz szükség. Horthy személye és a trianoni döntés két létező tabu a magyar szellemi közéletben. Ha nem mer beszélni róla a magyar középosztály, beszél róla az alsó népréteg.
És abban nem lesz köszönet.
%d blogger ezt kedveli: