Búcsú az SZDSZ-től

Álláspont

 

Miután maga kérte feloszlatását az ügyészségtől, szögezzük le: az SZDSZ holtbiztosan megszűnik. Nem könnyű ezzel a mondattal együtt élni, mert az ember arra gondol, hogy ha például 1991-ben szűnt volna meg az SZDSZ, mégis csak jobban örvendezünk, így azonban, amikor már egy asztalt sem tudnak körbeülni, olcsó volna hallelujázni. 

Az SZDSZ tehát megszűnik, de az eszdéeszesek továbbra is köztünk élnek majd. Az SZDSZ ugyanis hasonlatos a fürge vírusokhoz: amikor az orvostudomány már-már nyakon csípné a bajkeverőt, gyorsan mutálódik, és újabb éveket emészt fel, mire megtalálják az ellenszert. Itt van nekünk az SZDSZ romjain építkező Bajnai Gordon, Fodor Gábor, és még néhányan: ahogyan az influenzából sem válik soha pünkösdi rózsa, belőlük sem söpri ki soha az orvostudomány a liberalizmus nevű kórokozót.

 

Szóval, benne élnek minden félrecsúszott nyakkendőben és elvétett szóban, vannak és lesznek, ha nem is mindörökké. Egyszer fel kellene tennünk közösen a kérdést, hogy mire jutott önmagával az SZDSZ? Negyedszázad telt el színre lépésük óta, és most, hogy halottszemlét tartunk, vonjuk meg őszintén a mérleget. Hogy az SZDSZ magyarellenes párt, evidencia. De lássuk be, a magyarellenességre egyaránt kérhető félpanzió és luxus ellátás, és az SZDSZ mindig nagyban játszott, soha nem érték be morzsákkal. Az ő magyarellenességük abszolút tudatos, előre eltervezett és szándékos volt – és más „rendszerváltó” pártokkal ellentétben pontosan tudták, mivel szeretnék felváltani a magyar nemzeti gondolatot. Hogy ez végül is nem sikerült, nem rajtuk múlott, hanem a hamis igéiktől, lelepleződött hazugságaiktól megundorodott választópolgárokon. És hadd mondjak valami meglepőt: nemcsak a jobboldalon, de az MSZP háza táján is kiütést kaptak az SZDSZ-től, hiszen őket, közvetlen szövetségeseiket is ugyanolyan bugrisnak nézték, mint politikai ellenfeleiket. Az SZDSZ hatalmas károkat okozott, de megtörni nem tudta az országot. Ellenkultúrájuk soha nem ért el a szívekig, csak a leggyengébbeket kapkodták el, mint a farkas a nyájtól elmaradozó gidát. Az SZDSZ légvárakat épített egy olyan országban, amelyet valójában soha nem ismertek és nem értettek meg. Emiatt ravatalozzuk fel ma őket, magyar barátaim, és emiatt nem tekinti senki a saját halottjának őket 2013-ban. De valamit utólag is megköszönhetünk az SZDSZ-nek. Ha nincsenek, soha nem áll össze masszív egységgé a többmilliós nemzeti tábor.

Ha nem rúgják arcba módszeres alapossággal az embereket, ha nem sértik meg önérzetünket oly hosszú időn át, és ha nem gyalázzák jelképeinket, múltunkat, népünket, talán még ma sem önmagunkkal, hanem velük foglalkozunk. Kétségkívül az SZDSZ érdeme, hogy fiatalok százezrei ébredtek rá magyarságukra, hogy az egyetemeken ma már labdába sem rúgnak a liberálisok, hogy társaságban, buliban, asztal melletti vitákban a nemzeti alapállás ma már legyűri a nemzetközi mákonyt. Az ifjúság mindig radikális, mi is azok voltunk, de eltelik majd néhány esztendő, és a hazájukat szerető, ám néha túlfűtött ifjak fejében rend lesz. Nyugodt szívvel bízzuk majd rájuk a jövő Magyarországát, átveszik a stafétabotot, ahogyan mi is átvettük másoktól.

A jövő a miénk, mert a liberalizmus és a multikulti lufija kipukkadt – egészséges ember egyszerűen nem lehet eszdéeszes, vagy hívják bárhogy is majd akkor a nemzetköziség apostolait. A liberális demokráciától való eltávolodást, a nemzeti gondolat reneszánszát, és más örvendetes fejleményeket is nagyrészt az SZDSZ-nek köszönhetünk. Az ő érdemük, hogy huszonöt év alatt megtapasztaltuk, milyen volna az a világ, amelyet tartósan ők irányítanak. Néhány millió magyar honfitársammal együtt ezerszer élek szívesebben az erős, központosított Magyarországon, mint a liberalizmus zsarnokságában, ahol a hatalom való birtokosait elrejtik a fürkésző szemek elől. Százszor, ezerszer jobb ma Magyarországon élni, mint a kilencvenes évek közepén, az SZDSZ monopoly-köztársaságában.

A magában bízó, felemelt fejű magyar alakja már nem délibáb, hanem valóság. Egyre több ilyen bukkan fel a környezetemben, őket sem gyűlöletkampánnyal, sem manipulációval nem kábíthatják el a liberálisok. Van egy rossz hírem, súgjuk is meg sebesen a halottnak: sokan jól érzik magukat a hazájukban… Hogy miért? Mert egyszerűen jó a közérzetünk, amióta méltóztatott kinyiffanni. Észrevették, milyen tág szemeket meresztenek egyesek, amikor csak ennyit mond az ember: köszönöm, jól vagyok, minden rendben, és nem állandóan a panasz és a siránkozás tör elő belőlünk? Mert ha az ember nem eszdéeszes, akkor tudja és tovább is örökíti, hogy a jó közérzet nem pénz – és vagyontárgy halmozás kérdése. Vannak gondok, bajok? Persze.

De amikor az ember azt olvassa, hogy nincs többé SZDSZ, rögtön kisüt a nap, legalábbis az én szívemben feltétlenül.

 

Szentesi Zöldi László- 2013. augusztus 27., kedd

– See more at: http://www.magyarhirlap.hu/bucsu-az-szdsz-tol#sthash.GlmtrQTH.dpuf

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: