Választások előtt, visszaemlékezés

Sokan teszik fel a kérdést, mi lehet Botka városában, ami annyira vonzóvá teszi a polgármestert, hogy többször újraválasztják. Szerettem volna erről olvasni, soha sehol nem találtam rá ésszerű magyarázatot. Az időt hívtam hát segítségül, kértem pörgessük vissza a kerekét közösen, arra az időre, amit a 2006-os választások előtt és utána otthon töltöttem. Az élet mozijában elindult a sors vetítője, pörögtek a kockák. Választási lázban égett a város. A piacon mást sem lehetett hallani, a szocialistákra kell szavazni, mert mások szétkergetik őket. Mondták ezt azok a kofák, akik rokkantnyugdíjuk mellé napi 8-10 órát álltak, cipekedtek, néha majd megszakadtak. Oly hangosan diskuráltak, be nem állt a szájuk. Naná, hogy a vásárlókat is bevonták a kampányukba. A virágos különösen szép csokrot kötött abban az időben, jó hosszú ideig tartott, pont addig, ameddig kampányszövegére nem ért. No, de hogy a képből a szocik sem hiányozzanak, ők is munkába álltak, rótták az utcákat, tereket, piacokat.
Egyes hírek szerint még rendelőintézetekben is beültek a várótermekbe. Mindenhol, hipp-hopp, megjelentek, mosolyogtak, szóba elegyedtek, és ígértek fűt, fát, toronyórát, kolbászkerítést és nyugdíjemelést. Diszkréten bár, suttogva, de figyelemfelkeltőn kérdezgették, mikor kért a nyugdíjas utoljára méltányos emelést, mert azt lehet ám kérni, 3 évente, és az Ő embereik bírálják el, tudják azok nagyon jól mennyit tett az asztalra a munkásember, vagy éppen tanító, tanár, mikor ki volt velük szemben. Természetesen, ha gond van, az űrlap kitöltéssel forduljanak bizalommal… és egy névjegyet, vagy címet nyomtak a kezébe. Soha annyi vidám, családi hétvégét még az Óperenciás tengeren túl sem láttak, ahány abban az időben megjelent a lakótelepeken. Itt- ott, mindig máshol gulyás illata szállt a bográcsokból, és szólt a muzsika. No, de menjünk a szabadból a házakba. Minden épületben él pár idős ember, aki valamilyen kapcsolatban áll a szociális ellátással. Gondozóval, ebédhordóval, vagy a háziorvossal, asszisztenssel. Itt egy pillanatra megállok. Az idős ember, a beteg és a gyerek a legkiszolgáltatottabb. Tudta ezt jól kampánycsapat. Fel is készült rá. Szegeden abban az időben minden év karácsonyán csomagot kaptak a szociálisan rászorulók, gyermekesek, és a gondozottak. Menetrendszerűen meg is érkezett a csomag. Szebb csomagolásban, kurrensebb tartalommal, mint azelőtt, egy Botka lépekkel megtöltött éves asztali naptárral kiegészítve. Az átadáskor a gondozónő fülig érő szájjal közölte, Botka úr ajándéka. Nem mondom valóban szép és igényes kidolgozás, minőségi nyomdai munka. A betűk, számok mérete is megragadta a szemet, nem kellett szemüveget keresni hozzá, hogy lássák, mi van rajta. A jótevő így költözött be a lakásokba, és az elesett emberek szívébe. Mire a választás elérkezett, Messiásnak képzelték. Hirtelen megnőtt, az ifjú segítők száma is a lakótelepen. Egyre több fiatalt lehetett látni nehéz szatyrot cipelni, még a trolik, villamosok, buszok lépcsőjéről lesegítették a botladozó idős embert, csomagját elkérték, és hazakísérték. Közben finoman tudatták vele, hogy bizony ők a baloldali fiatalok. Melyik szép korúnak nem szorul el a torka a meghatottságtól, ha ilyennek látja a jövő generációját. A kicsit bizalmatlanabb hívő ember is elcsodálkozott, az oltár közelében helyet foglalók láttán. Fel sem tűnt, hogy a misék rituáléját nem követik. Mint később kiderült, nagyon is érdekelte őket a mise, oly annyira, hogy hanghordózóra rögzítették. A fiatal baloldal is jól megdogozott a győzelemért. Egymást váltották a városi rendezvények, nagy vásárok, fesztiválok, és koncertek. Lehetett enni, inni, mulatni, utcabálozni. Hömpölygött a tömeg, csápoltak a rögtönzött színpad előtt. Egy hétvégén sem unatkozott a város, programokban nem volt hiány. A szocialisták mindig, mindenhol megjelentek, barátkoztak, ajnároztak fiatalt, időst, gyereket. A legfontosabbat sem szeretném kihagyni. Olcsó étkezési lehetőségeket biztosítottak a belvárosban, párszáz forintért, –még ma is megebédelhet bárki. Evvel olyan hatást sikerült elérniük, és megelégedést kiváltaniuk az emberekből, ami valóban azt sugallja számukra, nekik sokkal jobban megy, mint a máshol élőknek, és mindezt Botkának köszönhetik. Aki még ebből a sok jóból is kimaradt valamilyen oknál fogva, mondjuk a kocsmai diskurzust és felvizezett műbor mellett érezte jól magát, az sem maradt ki a továbbképzésből, a csapos, vagy a kocsmáros jó mélyen a sorvadó agyakba véste, miért érdemes a szocialistákra szavazni. Hallottam olyan vendéglátósról, aki a fél várost telesírta sértődötten, mert a másik többet kapott… A választáson beigazolódott, az emberek nagy részét nem az értelmén keresztül lehet megfogni. Barátnőmmel kialvatlanságtól fáradtan, a sírástól bedagadt, vörös szemmel tántorogtunk le a boltba a választások másnapjának reggelén. Az utca, mint felrajzott méhkas, a háztakarító a söprűjét ölelgetve, táncra pendülve, az asszonyok kupacokba verődve, vidám csevejbe merülve ünnepelték a győzelmüket.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: