Alföldi Róbert a Bánk bánnal folytatja

 

Szentendrén mutatják be Alföldi rendezésében a Bánk bánt augusztus 25-én, vasárnap.

Az István, a király szegedi bemutatója után újabb magyar klasszikus Alföldi-féle értelmezése kerül színre. Katona József Bánk bánját Szentendrén mutatják be vasárnap – adta hírül egy helyi hírportál.

A Bánk bánt a Ferenczy Múzeum udvarán láthatja a közönség. A Szentendrei Teátrum bemutatójára a Bánk bán ősbemutatójának 180. évfordulója alkalmából, illetve Gertrudis királyné halálának 800. évfordulója tiszteletére kerül sor.

 

Olvass tovább »

Önjelölt korszakváltók

 

Szerető Szabolcs: A tekintélyt parancsoló vezető hiánya – akinek léte nem a diktatúra iránti lelki igény tárgyiasulása, hanem komoly versenyelőny a modern tömegdemokrácia feltételei között vívott küzdelemben – azonban csak a kisebbik gondjuk az önjelölt korszakváltóknak. A nagyobbik a teljes eszmei zűrzavar és hiteltelenség, amellyel saját magát szembesítette a Gödi Fészekben a baloldal. Az élveboncolássá alakult rendezvényen is rögzítették: a magyarországi baloldalt reprezentáló MSZP a rendszerváltozás óta kormányon mindig neoliberális kurzust vitt, s ma sincs komolyan vehető válasza a rezsicsökkentő, bankokat adóztató jobboldali kormánypolitikára. Nyolc hónappal a választások előtt se vezetőjük, se a választók számára átélhető, vonzó történetük nincs a rezsimváltásról beszélő, egymással is haragban lévő erőknek.
Olvass tovább »

Megfenyegették Alföldi Róbertet

 Fékevesztett indulatokat váltott ki az újraértelmezett rockopera rendezője. Van, aki dögkútba dobná Alföldit, más szerint felemelő volt az előadás, és olyan vélemény is elhangzott, hogy Alföldi a sátán lelkéből táplálkozik.
(…)…
„Ütős lett a modern feldolgozás. Hát, ha találkozok ezzel a… Alföldivel, akkor valóban az lesz. Ütős.” „Húzzanak a dögkútba!” „Alföldi a sátán lelkéből táplálkozik. Horrort tákoltak össze és támadják a nemzet emberi és közösségi méltóságát.” Ez négy, még idézhető vélemény a több ezer internetes fórumokról, ahol az István, a király új, Alföldi Róbert-rendezte feldolgozását kommentálják a beírók.
(…)
Alföldi ugyan már nem szeretne nyilatkozni az István, a királlyal kapcsolatban, sajtósától azonban megtudtuk, a bemutatóval „letette” a darabot, ezzel részéről elintézettnek tekinti a művet.

Gyurcsány szerint protokolláris találkozón fogadta a befektetőket

Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a Szolnoki Törvényszéken a Sukoró-ügyként ismert büntetőper csütörtöki tárgyalásán tanúvallomásában arról beszélt, hogy protokolláris jellegű eseményen találkozott a Velencei-tó mellé tervezett egymilliárd dollár (225 milliárd forint) értékű turisztikai beruházás befektetőivel 2008 májusában.
„…Miután az államapparátus egyértelműen támogatta az elképzelést, számomra eldöntendő kérdés nem maradt, kifejeztem támogató, bátorító szándékomat” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc.
994891_575788029126842_1031428999_n

Csintalan az SZDSZ újrahasznosításáról

Magyar Nemzet
2013. augusztus 22., csütörtök 05:13
Bajnai Gordon és gárdája egy újrahasznosított SZDSZ – mondta a Magyar Nemzetnek Csintalan Sándor. Az MSZP egykori ügyvezető alelnöke elárulta: a szabad demokraták Horn Gyulát is meg akarták puccsolni. Szerinte ez a „gátlástalan, erőszakos, hatalomszerző politizálás térne vissza a hátsó ajtón” Bajnaiékkal. Csintalan úgy értékeli, a volt kormányfőnek – ahogy a magát kiválóan önreklámozó SZDSZ-nek – nincs számottevő külföldi támogatottsága. A választási együttműködési tárgyalásokon az MSZP-vel szemben mutatott fölényessége mögött pedig az rejtőzik, hogy ráébredt, elszúrta, amikor túl korán vette körül magát az SZDSZ választók által kirostált politikusaival. – A Hajdú-Bétet tönkretevő múltjával pedig eleve nem léphetett volna ki a politikai porondra, főként nem a miniszterelnök-jelöltség igényével – véli Csintalan. Úgy látja, Bajnai és csapata számára a baloldaliság semmit nem jelent, programjuk a kormány leváltásának hangoztatásában kimerül, mert kizárólag a hatalom megragadása érdekli őket. Az MSZP ugyanezt a kaotikus képet mutatja – értékelt a médiaszemélyiség. Megyeri Dávid interjúja.

 

Csintalan Sándor
Csintalan Sándor
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

 

Olvass tovább »

Szentesi Zöldi László: István, a királynő

Álláspont

Intézzük el gyorsan Alföldi legújabb átiratát: bődületesen silány produkció. Érthetetlen módon nem az István, a királynő, de még csak nem is a posztmodern István, egy király címet kapta, hanem régi, kellemes emlékeink meggyalázásaként az István, a királyt. Na most, tegye fel a kezét, aki megérti a konfliktushelyzetet, az István és Koppány között feszülő ellentétet, ha nem ismeri az eredetit! Ugye, ugye: így jár az a rendező, aki Vidnyánszky Attila nyomasztó tehetségének kínzó kérdésével fekszik és kel, magát áldozatnak mutatja, fájdalmával telehaknizza a magyar sajtót – a végén már a cselekményre sem jut ideje, csak önmagára és hóbortos kényszerképzeteire.

És most, ezen a ponton, eresszük el fájdalmasan Alföldi rendező kezét. Megígérjük, hogy jelen cikkünkben nem idézzük többé meg őt, sem rózsaszín ködét, hagyjuk a piszkos munkát másra, vannak itt sokkal komolyabb tanulságok.
Sok világklasszis labdarúgó hagyja abba a csúcson, nem bohóckodik tovább kisebb csapatokban. Az ABBA együttes sem hajlandó újra összeállni, mert úgy akarnak megmaradni az emberek emlékezetében, ahogyan annak idején megszerették őket. Időben lelépni a színről: a legnagyobbak kiváltsága. Pénzért, hiúságból, ostobaságból részt venni ócska darabokban, társtettesnek szegődni politikai üzengetésekhez, lelkiismereti alkut kötni önmagunkkal – nem művészhez illő magatartás.
Udvaros Dorottya és Blaskó Péter, hogy csak két jeles színművészünket nevesítsük a mostani produkcióból, látványosan lerombolja az életművét, amikor a botránydarabhoz a nevét adja. Mert mit gondoljon a néző, ha nem azt, hogy ők is börtönnek látják a hazájukat? Hogy az egyház lényege a kegyetlenség, hogy nácik korzóznak mindenfelé, hogy tahó magyarok hordanak bocskait? Udvaros és Blaskó… Ők vérbeli színművészek, és mégsem tudtak nemet mondani.
Nagy Feró és Varga Miklós. Két félisten a múltból. S bizony, az a múlt már annyira távoli, hogy talán maguk sem tudják, milyen érzés, ha ők fújják a passzátszelet. Ezúttal egyfajta önalázásba torkollik a jelenet: amikor az ember önmaga paródiájaként előtántorog egy Trabantból, és ezért gázsit is kap, akkor tényleg ideje nyugdíjba vonulni. A Beatrice zenekar, a nonkonformizmus hajdani zászlóshajója már a távoli múlt. Nagy Feró ma azoktól kapja a sarzsiját, akik ellen meghirdette igéit 1979-ben, és a „tehetségkutatás” után újabb szócikket fogalmaz magáról a celebidiotizmus szótárában.
A végére hagytam az István, a király szerzőpárosát. Talán meglepő, de voltaképpen Bródy János az egyetlen pozitív szereplő ebben a történetben. Ő ugyanis — ellentétben a kifakult sztárokkal — pontosan ott áll, ahol 1990-ben. Akkor SZDSZ-nek hívták a klubot, ma nincs nevük, de ahogyan annak idején Tini koncerten is kitűzte magára a pártlogót, ma sem tagadja meg a politikai ízlését – és komolyan mondom, ezért elismerés illeti.
Szörényi Levente azonban már más tészta.
Ha valaki képes elmagyarázni, hogy az az ember, aki a Pilisben táltos­telepek után szimatol, ugyanaz, mint aki most magyargyalázáshoz és nemzeti szimbólumaink megcsúfolásához adja a nevét, isten bizony, kap tőlem egy Illés-bakelitet. Szörényi Levente talán erőszakos és anyagias környezete nyomására, talán belső zavarodottságában, talán egyszerű jellemgyengeségből szépen, komótosan szembeköpte saját magát. Nem a politikai táborok közötti szambázás, még csak nem is önmagának ellentmondó nyilatkozatai, hanem a nagyság látványos hiánya a legfájdalmasabb újdonsült személyiségében. Az még rendben van, hogy produkciós irodájával állandóan újabb rétegeket hánt le az István, a királyról (ez logikus is, hiszen újabb keletű zeneműveiből egy füttyszónyi sem maradt meg bennünk, az ember csak kínos diszharmóniára és önismétlésekre emlékszik), ehhez joga van, végül is ő a szerző. Nagyobb baj, hogy az eredeti felálláshoz képest, amelyben mégis csak klasszisok tolongtak Sebestyén Mártától Vikidál Gyuláig, mára eljutottunk szegény Feke Pálig és a gázoló Buciig. A régi Szörényi Levente valaha csípős dallal válaszolt volna a pénzhatalomnak, a mostani talán a kérdés feltevéséig sem jut el, lehajtott fejjel a kasszához járul, és félénken százalékot kér magának.
Végezetül szeretettel gratulálunk mindazoknak, beleértve a polgári Magyarország hivatalosságait Budapesttől Szegedig, akik finanszírozták és beengedték a Dóm térre ezt a produkciót. Mint hallom, hamarosan a fővárosban és talán máshol is láthatják majd a kíváncsiak, amint a Szent Korona börtönbe zárja a magyarokat, s megtapasztalhatják, hogy István-Orbán kegyetlen állat, aki náci tisztekkel kínoztatja a másként gondolkodókat.
Azt hiszem, most pont erre van szükségünk.
Szentesi Zöldi László – 2013. augusztus 22., csütörtök – Magyar Hírlap

Sarkosan fogalmazva

A Rákosi-korszakban gyűlölték a keresztényt és a magyart, a… keresztény magyart pedig különösen. A „fasizmus” és a „klerikális reakció” összekapcsolása és szidalmazása a Kádár-korszak évtizedeiben lassan kiment a divatból, a legvéresebb szájú újságírók is megtanulták a kádári politika lényegét: aki nincs ellenünk, az velünk van, az a fő, hogy ne ugráljon és ne szervezkedjék.
A hatalmas spiclihálózat erre elég garancia volt. Sajtószabadságról legfeljebb Táncsics Mihály kapcsán esett szó, s mivel minden a népé volt, még a köztársaság is, a vezetést csak hódolat illette, nem bírálat. 1990 óta, s leginkább az internet korában nemcsak az indulatok szabadultak el, hanem az őrültek és a gazemberek is. Olvasásra nem ajánlom senkinek az Index egyik írását (Az állam ünnepére), amelynek szerzője Szent Istvánt fasiszta diktátornak nevezi, a kereszténységet pestisnek, a királyi hadsereget rablóhadnak, az államot bűnszervezetnek, más népek elnyomójának „egy antik műkincsre és az azzal járó isteni hatalomra hivatkozva”. A végkövetkeztetés: „Ez hát a mi kis Magyar Államunk, egy rohadt rablóbanda, ami vallási agymosással (kereszténységgel és nemzettel egyaránt) elhitette az itt élőkkel, hogy uralkodik ugyan felettük, de értük teszi.” Ez a Libertarian think-tank álnevű emberféleség az ünneprontók fajtájából való, a maga módján jól összefoglalja mindazt, amit óvatosabb társai finomabb adagolásban és megfogalmazásban naponta az orrunk alá készítenek a sajtóban. Nem tudom, más országban is léteznek-e ilyen egyedek, akik a saját (?) hazájukat, történelmüket és honfitársaikat ilyen szövegekkel tisztelik meg, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy akad külföldön is olyan fórum, amely ilyesmit élvezettel és gyakran közread fertőtlenítés és szellőztetés nélkül. Ez hát a sajtó szabadsága, ezt fenyegeti oly nagy veszély, hogy „egész Európa” aggódik miatta. Lelki betegek, szellemi és erkölcsi toprongyok epedve várják, hogy végre betiltsák, üldözzék már őket. Mi azonban csak sajnálni tudjuk őket, nehéz lehet nekik, és remélem, 2014-ben még nehezebb is lesz. Amíg nem győzünk kétharmad helyett háromharmaddal, mindent elkövetnek, hogy valaki észrevegye őket, amint kidugják fejüket a csatornából. Tévécsatorna is megteszi.
Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap
%d blogger ezt szereti: