Kevés ilyen büszkeségre okot adó eredményt tudtunk felmutatni történelmünk során. Érdemes ezt felidézni, mert sokan kezelik úgy a hitel tegnapi visszafizetését, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna, és nem fenyegette volna az országot e tartozás miatt is egy ideig az összeomlás kockázata. A bajt, úgy látszik, gyorsan elfeledjük, de legalább a szépre emlékezzünk, a kölcsön visszaadása legalábbis e körbe tartozik. Hamarosan költözik az IMF irodája is Budapestről. Olyan szeretettel volna méltó búcsúztatni a munkatársait, mint amilyennel a bő két évtizede kivonuló orosz csapatok után integetett az ország.

 

 

Nánási Tamás

Érzékeny búcsú az IMF-től

Magyar Nemzet
2013. augusztus 13., kedd
Szinte tapintani lehetett a feszültséget a levegőben, mindenki arcáról leolvasható volt az őszinte döbbenet és elkeseredés. Közönségtalálkozóra gyülekeztünk azon az estén.

Lapunk előre     meghirdetett rendezvénye pont arra a napra esett, amikor kiderült:     Gyurcsányék kurtán és furcsán egy megahitelre kötöttek szerződést a     Nemzetközi Valutaalappal (IMF), az Európai Unióval és a     Világbankkal. Mint derült égből a villámcsapás, úgy vágott be ez a     hír közénk. Világossá vált, Magyarországot úgy érte utol 2008 késő     őszén a pénzügyi világválság, hogy egyúttal részben elveszítette     nemzeti önállóságát.

 
Akkor úgy tűnt: olyan béklyók és bilincsek kerülnek ránk, amelyek hosszú, szinte beláthatatlan időszakra kényszerpályára terelik hazánkat, és a folyamatos megszorításokon túl más nemigen kerülhet majd az aktuális kormánypolitika étlapjára.
Arra lehetett számítani, hogy a trojka mindenbe beleüti majd az orrát, miként teszi azt az     IMF Romániában, ahol a tehervasút magánosításától a köztisztviselők béréig minden olyan lépés a jóváhagyásával vagy elrendelésével  zajlik, amelyhez köze van az államkasszának. S ennek az állapotnak már vajmi kevés köze van a nemzet függetlenségéhez. Annál inkább a     megszállásához. A külső erő által diktált kormányzáshoz, amihez a baloldal immáron többedszer segédkezett hazánkban, méghozzá elsősorban azért, hogy megingott, alap nélküli hatalmának fenntartásához segítséget kapjon.

Egy államcsőd bekövetkezte már öt évvel ezelőtt is nagy eséllyel megteremtette volna a jelenlegi kétharmadot, ám akkor Gyurcsányék, majd Bajnaiék célja egyértelműen csak az volt, hogy kibekkeljék  valahogy a választásokig. De a megahitellel a 2014-es visszatérést  is megpróbálták bebiztosítani, méghozzá azzal, hogy szinte példátlanul rövid futamidőre – egészen véletlenül a jövő év tavaszáig – kötötték meg az IMF-fel a hitelszerződést. A forgatókönyv pofonegyszerű: a legnagyobb összegű, szinte kigazdálkodhatatlan törlesztőrészletek a következő, várhatóan     jobboldali kabinet időszakára essenek. A visszafizetés kényszere szinte elviselhetetlen terheket rak majd a társadalomra, ezért a jól bevált szociális ígéretek ismét kormányváltást hozhatnak.

De nem így történt. A valutaalap úgy kapta vissza a pénzét, hogy annak zömét nem a polgárok fizették. Sikerült fenntartani a társadalmi békét. Nem jutottunk egyetlen IMF kormányozta állam sorsára sem, ahol a nemzetközi válságkezelés általában a pokol elszabadulásához vezetett. Hazánk azon ritka helyek közé tartozik a világban, ahol az IMF akár azzal is dicsekedhetne, hogy sikeres pályát futott be a gyámsága alá tartozó ország. Ezzel büszkélkedhetne, ha bármiféle köze volna ehhez. De nincs. Sőt, mi mondhatjuk azt, hogy az IMF ellenére értünk el komoly eredményeket, és dobtuk le vállunkról az évi több ezer milliárd forintos terhet. Abban vagyunk egyedülállók, hogy az előrelépést hitelezőink és jelentős tőkecsoportok ellenállásával szemben is sikerült véghezvinnünk.

Kevés ilyen büszkeségre okot adó eredményt tudtunk felmutatni történelmünk során. Érdemes ezt felidézni, mert sokan kezelik úgy a hitel tegnapi visszafizetését, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna, és nem fenyegette volna az országot e tartozás miatt is egy ideig az összeomlás kockázata. A bajt, úgy látszik, gyorsan elfeledjük, de legalább a szépre emlékezzünk, a kölcsön visszaadása legalábbis e körbe tartozik. Hamarosan költözik az IMF irodája is     Budapestről. Olyan szeretettel volna méltó búcsúztatni a munkatársait, mint amilyennel a bő két évtizede kivonuló orosz csapatok után integetett az ország.

(Nánási Tamás)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: