Cseh Tamás, szalmakalap, fröccs: véget ért az Ördögkatlan Fesztivál

Cseh Tamás-emlékkoncert, versmámor és slam poetry, fűben fekvő fesztiválozók, színes ruhák kavalkádja, kora reggel sorszámra váró, fröccsöző fiúk és lányok. A 6. Ördögkatlan Fesztivál vasárnap ért véget.

Pintér Béla darabjával, a  Parasztoperával belecsöppenni egy fesztiválba bátor döntésnek bizonyult.  Kíváncsian és izgatottan indultam a nagyharsányi tornaterem felé, ahová az  utcáról konga dobok és kántálás kísért, s mikor a tornateremhez vezető úthoz  értem, már a hömpölygő tömeg része lettem. Délután négykor  ugyanis még a közel 40 fok sem riasztott el senkit a sorban állástól, és nagyon sokan várták  sorszám nélkül is, hogy a terem kapuit megnyissák, hogy a sokaság végre megkapja a  napi színházadagját. A darabban az ének, a zene, a szerelem és a  gyilkosság kulcsfontosságú alkotóelemei kábították el a (hőségtől már amúgy is elbódult)  közönséget.

 

 

Quimby az Ördögkatlanon

Fotó: Sóki Tamás/MT

 

A társulat hatalmas tapsot kapott, az emberek pedig a darab után  szétszéledtek – hogy később, egy másik faluban újra találkozzanak. Az  Ördögkatlan fő varázsa ugyanis a több helyre koncentrálódó csomópontokban  rejlik: akiket Nagyharsányban elveszítettem, azokba pár órával később a Vylyan  teraszon ismét belebotlottam. Szombaton Ady Endre verseit Csuja Imre, Kakasy  Dóra és Sárközi Dávid állította színpadra Palkonya faluházában. A szavalatok  láncra fűzése valójában másfél órán át varázsolt el mindenkit, de mintha Illés  gyors, tüzes szekerén repült volna, egy szempillantásnak tűnt csak az előadás. A  Momentán Társulat és a Soharóza kórus workshopjai és lendületes esti előadásai  felejthetetlen élményt nyújtottak, a fesztivál főbb eseményeit építették bele a  performanszokba.

 

Délután a fesztivál egyik  védnökének, Cseh Tamásnak az emlékkoncertjén fröccsöztek idősek és fiatalok  egyaránt, és amikor felcsendült a Csönded vagyok, akkor az addig éneklő, dúdoló  közönségre áhítatos csönd telepedett. Este az Árokpart Bárban folytatódott a  Cseh Tamás-dalok éneklése, majd a színpadi fellépésük után megtapsolt fiatal  tehetségek csatlakoztak egy-egy, az árokparton gitározó és éneklő társasághoz. A  spontán összeverődött bandák egyre hangosabban énekelték a Budapest című dalt,  szinte elnyomva a Péterfy Bori & Love Band távolról hallatszó  koncertjét.

Csillagtakaró alatt

Fotó: Sóki Tamás/MTI

Ezen a mezítlábas fesztiválon a komolyzene is helyet kapott: a  palkonyai templomban Giuseppe Verdi La Traviata című operájának részleteit  hallhattuk, méghozzá magyarázattal, hiszen Dinyés Dániel karmester, operamagyarázó  humoros kommentárjainak köszönhetően mindenki megértette, hogy a Traviata egyes  dallamaiban hol hallhatóak a szerelem, a halál és a viccelődés hangjai.

A  jókedvű napindítás után megint szétgurult a tömeg ezerfelé. Busszal, stoppal és  biciklivel siettünk át egyik programról a másikra, például Kisharsányba, ahol a Kovács Udvarházban minden nap mesekotyvasztó és Csere-bere Placc várt minden  fesztiválozót. Itt sokan névre szóló karkötőt készíttettek, vagy ugráltak az  olasz–magyar zenei műhely vérpezsdítő koncertjein, melynek speciális hangulatot adott az olasz énekesnő gurgulázó, jóízű nevetése is.

Dinyés Dániel vezényel a Hungarian Studio Orchestra és az Á la cARTe kórus közös koncertjén

Fotó: Sóki Tamás/MTI

Másik út volt a  Vylyan terasz, ahol Slam Poetryt hallgatva lehetett fröccsözni péntek este – itt  a vizsgadrukkról, az álomról, a slam lényegéről és Emmáról is hallhattunk vicces  és megható műveket. Minden napszakban fáradhatatlanul szólt a zene, konga dobra  ébredtünk, napközben a gitár és a hegedű táncra hívó, pörgős dallamait fröccsel  kísértük, csütörtökön a Wombo Orchestra trombitáinak dallamaiba szédültünk bele,  utolsó este pedig a Szabó Balázs Band, a londoni The Urban Voodoo Machine és a  Kiscsillag dalaira őrült meg mindenki.

A fesztivál csupán egyetlen sebből  vérzett: Jiri Menzel, a fesztivál egyik díszvendége sajnos nem tudott eljönni,  ezért több program is elmaradt a fesztiválozók bánatára. Az így felszabadult  időt is volt mivel eltölteni: például a palkonyai vasútállomás finisszázsán, a  Dolce Hegedű Együttes nagyharsányi koncertjén vagy a faluturisták vicces  helytörténeti túráján mulathattunk.

 

Csikós Kornélia
2013. augusztus 04.

MNO

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: