Füstbe ment

Török Gábor: “Bajnai Gordon tavaly ősszel elkezdett kísérlete, amely arra irányult, hogy a volt miniszterelnök legyen a baloldali ellenzék közös kormányfő-jelöltje, elbukott”

 

Sokan megégették már magukat a politikában a „soha”, a „végleg”, a „biztosan” és népszerű társaik használatától. Most mégis valami olyasmiről szeretnék beszélni, ami ebbe a körbe tartozik: valamiről, ami szerintem mára eldőlt. Bajnai Gordonból sok minden lehet még politikai karrierje alatt. Lehet egyszer akár még ismét miniszterelnök, akár köztársasági elnök, akár uniós biztos, vagy bármilyen más fontos beosztás birtokosa. Egy valamire, úgy látom, már biztosan nincs esélye: a 2014-es választási kampányban nem lesz a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje.

 

495bajnai.jpg

Ma kiderült, hogy hosszú huzavona után bejegyezték Bajnai pártját. Nem ma derült ki, hónapok óta érezhető, de ma talán már határozottan kimondható: Bajnai Gordon tavaly ősszel elkezdett kísérlete, amely arra irányult, hogy a volt miniszterelnök legyen a baloldali ellenzék közös kormányfő-jelöltje, elbukott.

 

Fontos felidézni: a tavaly október 23-án nyilvánosság elé álló politikus terve kezdetben az volt, hogy egy látványos offenzívával rábírja a szocialistákat arra, hogy ernyőszervezete – és persze saját maga – mögé álljanak. A kísérlet nem volt eleve irreális: ha a formáció az MSZP-t megközelítő tartós támogatottságot tudott volna felmutatni és/vagy a szocialista párt vezetői úgy ítélték volna meg, hogy a kimaradásuk irtózatos kockázatokat jelent, Bajnai egy gyors vágtával megszerezhette volna a miniszterelnök-jelöltséget. Amikor a Medián első felmérésben a teljes népességen belül 14 százalékra mérte az akkor még csak politikai nyilatkozatokban élő formációt, Bajnai esélyei kifejezetten jónak látszottak.

A momentum azonban szép lassan elszállt: Mesterházy Attila jó taktikai érzékkel kivárt, az adatok pedig gyorsan romlottak. Bajnai a célján ugyan nem, de az eszközein változtatni kényszerült: a gyors roham helyett jött a pártépítés és a szövetségesek keresése (ezt neveztem itt korábban béverziónak). Abban a reményben, hogy ami nem sikerült az ernyővel, az talán majd sikerül halmazokkal: ha az MSZP nem állt be Bajnaiék mögé, előbb-utóbb talán majd hajlandó lesz a közös metszetbe emelni Bajnait. Innentől indult az oly’ sokszor megénekelt előválasztás, amelynek sem a végpontját, sem a döntő kérdését nem ismerte, nem ismeri senki.

Egy valamit azonban világosan tudni lehetett, valójában már az elejétől: Bajnai csak akkor lehet a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje, ha nem csupán népszerűséget szerez és tábort teremt, de (akár ezek hatására) a szocialista párton belül is képes lesz változásokat elindítani. A volt kormányfőnek arra volt, arra lett volna szüksége, hogy legyenek olyanok, akik az MSZP-ben felvetik miniszterelnök-jelöltségét, akik meggyőzik a szocialista küldötteket és tulajdonképpen legyőzik Mesterházy Attilát a belső harcban. Akik katalizátorai tudnak lenni egy olyan változásnak, amelynek végén a szocialista pártelnök belátja: nincs hátországa ahhoz, hogy tovább vívja ezt a csatát.

Bajnai ezen a téren teljes kudarcot vallott. Mindaddig, amíg nem kényszerült az önálló pártépítésre, még volt esélye arra, hogy a szocialistákhoz is szóljon. Onnantól kezdve, hogy – jobb eszköz híján – kénytelen volt riválissá válni, valójában már a politikai érdekek is az MSZP-vel való konfrontációra ösztönözték – miközben ezzel eredeti céljától távolodott. Mára pedig a napnál is világosabb: a szocialista pártban nem lesznek olyanok, akik – Mesterházyval szemben – nyilvánosan Bajnai, azaz valójában egy rivális párt vezetője mellett érveljenek. A szocialista pártelnök megvédte a hátországát, uralja a pártját, s ha ő nem akarja, Bajnaiból nem lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Márpedig, ez azért mára elég nyilvánvaló, nem akarja.

Ez a történet persze más irányokból is elmesélhető lenne. Mesterházy Attila sem jutott közelebb ahhoz, hogy az egyesített baloldal kormányfő-jelöltje legyen, ahogy baloldal is csak alig-alig jutott közelebb ahhoz, hogy egységesülve legyőzze a Fideszt. Mégis, ma úgy látszik, hogy csak két életképes forgatókönyv maradt: vagy Bajnaiék elfogadják a náluk lényegesen nagyobb táborral és szervezeti erővel rendelkező MSZP miniszterelnök-jelöltjét, vagy a két párt – valamilyen koordinált indulás mellett – külön állít jelöltet. Amit 2012 őszén nagyon sokan készpénznek, lefutott meccsnek vettek, hogy 2014-ben balról egyedül Bajnai Gordon áll majd Orbán Viktorral szemben, az ma szerintem már nincs a reális forgatókönyvek között.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: