Mondják a magukét

“Konrád György most is színpadra állt, és megmutatta az irányt. Hogy Bajnai Gordonnak kell kormányoznia, Mesterházy Attilának pedig tekernie. Punktum. És kicsit sem érezte furcsán magát. Hiába erősíti Mesterházyt a Gyurcsány Ferenc által porrá zúzott szocialista párt talpra állításának teljesítménye, hiába az MSZP sokkal nagyobb támogatottsága, hiába a tömegdemokrácia logikája és szabályrendszere, hogy a legtöbb szavazót maga mögött tudó politikus hívhatja ki a regnáló miniszterelnököt.
Mondják a magukét</p><br /><br />
<p>"Konrád György most is színpadra állt, és megmutatta az irányt. Hogy Bajnai Gordonnak kell kormányoznia, Mesterházy Attilának pedig tekernie. Punktum. És kicsit sem érezte furcsán magát. Hiába erősíti Mesterházyt a Gyurcsány Ferenc által porrá zúzott szocialista párt talpra állításának teljesítménye, hiába az MSZP sokkal nagyobb támogatottsága, hiába a tömegdemokrácia logikája és szabályrendszere, hogy a legtöbb szavazót maga mögött tudó politikus hívhatja ki a regnáló miniszterelnököt.</p><br /><br />
<p>Hiába. Ha a liberális világ nyelvét Bajnai beszéli, s ha a nyugati elvbarátok is – alapítványi támogatással, médiával – inkább mögé sorakoznak fel.</p><br /><br />
<p>A hazai liberális értelmiség nagy öregjei mindig csak önmagukra gondoltak. A népre és a nemzetre sosem mint forrásra, csak mint fogyasztóra tekintettek."</p><br /><br />
<p>Borókai Gábor - Heti Válasz
 Hiába. Ha a liberális világ nyelvét Bajnai beszéli, s ha a nyugati elvbarátok is – alapítványi támogatással, médiával – inkább mögé sorakoznak fel. … A hazai liberális értelmiség nagy öregjei mindig csak önmagukra gondoltak. A népre és a nemzetre sosem mint forrásra, csak mint fogyasztóra tekintettek.”

Táváris Tavares

 

Amikor egy országról jelentéseket írogatnak, a legködösebb „demokrácia, jogállam, törvényesség” nevében akarnának egy szabadon választott kormány fölött kontrollt gyakorolni, akkor nem csoda, ha beindulnak a történelmi reflexeink és mindenféle „méltánytalan” párhuzamokat vonunk.

Az utóbbi napok a legjámborabb magyar értelmiségiben is aktivizáltak bizonyos elfekvőben lévő gondolatokat. Szájer József és Orbán Viktor is éles hangon nyilatkozott a komédiaszerű „tárgyaláson” ami újfent igazolta Marx előszeretettel alkalmazott tézisét: a történelem ismétli önmagát, de ami elsőre dráma, másodjára komédia.

„Én mindig baloldali voltam, bár pártnak sosem voltam tagja”, hangzik a gyakori mondat

Sarkosan fogalmazva
„Szégyellem magam, hogy magyar vagyok!”, fakadt ki az egyik… televízióban egy idős hölgy annak kapcsán, hogy az Európai Parlament elfogadta a Tavares-jelentést. Nincs ebben semmi újdonság, történelmünk során mindig akadtak olyanok, akik szégyellték magyarságukat valamilyen okból, azonosulva a külföldnek tulajdonított, egységes véleménnyel.

Más időkben ezért kötél járt…

 

Maradjunk abban, hogy totálisan megértjük Fletó indulatát: most először tényleg szorul a hurok. Ha másodfokon nem puhítja fel a kémper mai ítéletét valami herélt bíró a Kúrián, akkor elmondhatjuk: tényleg kiütötték Gyurcsány egyetlen és utolsó hű támaszát, ifjúkori cimboráját, (pénzes)táskahordozóját, ördögi terveinek értelmi társszerzőjét, azaz a rókaképű Szilvásy Györgyöt. Másfelől meg a Gyurcsány (most először őszintén dühödt) videóüzenetében emlegetett, a gazembererőszakossenkiházi Orbánt kiszolgáló ügyészek és rendőrök, meg “nagynevű ezredesek és bírók” valójában kesztyűs kézzel bántak Szilvásyval és társaival. Előbbi és a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatója, Galambos Lajos egyaránt két év tíz hónapot kapott, míg Galambos utóda, Laborc Sándor megúszta felfüggesztettel.

Szárszó után, választások előtt

Tóth Gy. László: A dolgok jelenlegi állása szerint a politikai jobboldal Magyarországon megnyugodhat: nincs olyan baloldali és liberális értelmiségi holdudvar, amelyik képes lenne a sok elhasznált, erodálódott poiitikus újjáélesztésére, a fiatalabbak megfelelő menedzselésére, ideológia- és kultúrateremtésre. (…) Ezért aztán felmerül a kérdés: miért gondolják, hogy szükség van még rájuk? A tehetetlenségi erő még elég ahhoz, hogy megőrizzék pozícióikat, de ez a szubkultúra képtelen a megújulásra: a szükséges innováció és kreativitás idegen tőlük. Az önkritikáról nem is beszélve. Legtöbbjüket már csak a korábbi kapcsolatrendszer tartja felszínen.

 

Olvass tovább »

Takarodó

Szilvásy György és társai történelmet írtak. Az igazságszolgáltatás rendszerváltozás utáni történetében ugyanis még nem volt arra példa, hogy kémkedésért (!) ítéljék el a kémelhárítás vezetőjét és annak főnökét, a titokminisztert. Lehet, hogy tévedünk, de vélhetőleg ilyen még a világ igazságszolgáltatásának történetében sem sokszor fordulhatott elő. De ne prejudikáljunk, bár a helyzet komoly, már most nagy szégyent hoztak Magyarországra az elkövetők. Tény, hogy a sztárügyvédek felsorakoztatása, a cinikus, lekezelő vélemények közlése, az ügyészség pocskondiázása — vagyis állandó megvádolása azzal, hogy politikai megrendelésre cselekszik — sem volt elég ahhoz, hogy első fokon ne ítélje el a független igazságszolgáltatás képviseletében a törvényszék a Gyurcsány-kormány egykori, polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszterét, a szocialista Szilvásy Györgyöt és a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóit, Galambos Lajost és Laborc Sándort a kémügyben.

Olvass tovább »

%d blogger ezt szereti: