MIÉRT NE TARTSUK BE A SZABÁLYT GEORGE SOROS NEVÉNEK ÁTÍRÁSAKOR?

A KÜLFÖLDI ÁTÍRÁSOK DZSUNGELE – AZ MTA HÁROMSZOR IS VÁLASZOLT UGYANAZON KÉRDÉSEKRE – NEM UGYANAZT

 

Lovas István

Aki Brüsszelben az Európai Parlament tájékoztatási irodájában jár, a polcról leemelheti az Európai Bizottság 2010-2014 fejléccel, színes, kartonpapírra nyomtatott fényképes ismertetőjét az unió 27 biztosáról, magyar nyelven is. Mint Androulla Vassiliou ciprusi, Maria Damanaki görög és Kristalina Georgieva görög biztos képe és neve. A hivatalosnak tekinthető A4-es formátumú ismertetővel a baj az, hogy az az angol átírás szerint hagyta meg a három biztos asszony nevét, és nem követte a tulajdonnevek magyar átírásánál megszokott – vagy megkövetelt – szabályokat, ugyanis a nem latin betűs tulajdonneveket hangzásuk szerint kell átírni. Mint a görög vagy bolgár neveket is.

Ami mutatja, hogy az idegen nevek magyar átírásánál nem feltétlenül tartják be a szabályokat.

De milyen szabály vonatkozna akkor, ha az athéni, nicosiai vagy szófiai kormány egy olyan biztost jelöl az Európai Uniónak, aki latin betűkkel írt nyelvet használó országban született görög, ciprusi vagy bolgár? Akkor is át kellene írni nevüket hangzásuknak megfelelően?

Vagy mi történik akkor, ha az Egyesült Államokba kivándorolt görög szülőknek még otthon született egyik gyereke világhírű író lesz? Akkor meghagyjuk az Amerikában használt és az egész világ által megismert nevet vagy átírjuk a Görögországban használatos neveknél megszokott szabályok szerint?

Az arab ország- vagy helységnevek terén ha lehet, még nagyobb az összevisszaság.
Mi a jobb: a palesztin Ramallah vagy a „Rámalláh”, amelyet élő ember nem mond ki így, de egyes lapok – mint a miénk – az MTA szabályzata szerint ír át, míg más napilapok is, a kimondási szokásokat követik?
Ki az a turista, aki az egyiptomi „Sarm-es-Sejk-be” utazik és nem Sarm-al-Sejkbe?
Menjünk rá bármely utazási iroda honlapjára, ahol meggyőződhetünk arról, hogy az akadémiailag „helyes” első változatot egyik sem alkalmazza. Mint ahogyan az Abu-Dzabi változatot sem, mert az Abu Dhabiként szerepel az utazási irodák programajánlatában. Vagyis úgy, ahogyan azokat kimondjuk.

Az afrikai nevekkel ugyanez a helyzet, azaz kaotikus. Vegyük példaként a szerencsétlen ruandai „tuszi” törzset, amely tagjaiból 1996-ban három hónap alatt 900 ezret öltek meg a hutuk. Nincs olyan nyelv, amelyen e név ne „tutsi”-ként (ejtsd: „tutszi”) szerepelne. Hogyan és miért lett éppen magyar átírásban „tuszi”?

Az útvesztő jelen van a vezeték- és keresztnevek sorrendjében is.

Miért hamisítjuk meg George Soros nevét, hiszen ez az a forma, ahogyan az amerikai spekuláns neve személyi okmányain is szerepel, nem pedig Soros György? Hiszen soha nem írunk Lantos Tamást, Lendvai Pált vagy Gáti Károlyt,hanem Tom Lantost, Paul Lendvait és Charles Gatit. Mert ez a hivatalos nevük.

A kínai nevek pedig igazi dzsungelt jelentenek.

Hogyan írjuk át a világ legkiemelkedőbb, legbölcsebb és legsikeresebb politikusának tartott Lee Kuan Yew volt szingapúri miniszterelnök nevét?
Meghagyjuk abban a formában, ahogyan azt ő használja Szingapúrban, hiszen e városállamban az angol éppen úgy hivatalos nyelv, mint az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában? Vagyis mi a helyzet olyan országokban, ahol az angol szintén az egyike a hivatalos nyelveknek, mint Kanadában vagy Kamerunban és más országokban?

E kérdésekkel fordultam a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságához, elvi és gyakorlati útbaigazítást kérve.

Kaptam. Olyan megdöbbentően hányaveti és – ami még rosszabb – hibáktól hemzsegő választ, amely riadalmat okozhat azoknak, akik úgy gondolják, az MTA a tudományok csúcsát képviseli.

E testület igen rövid válaszában azt közölte, hogy miután a feltett kérdésekkel a bizottság foglalkozott, a következőkről értesítenek: „A görög nevekkel kapcsolatban: a magyar olvasóknak a hivatalos magyar átírás szerint érdemes (kiemelés tőlem) átírni a neveket (függetlenül attól, hogy máshol mit tesznek), ugyanis ebből tudnak következtetni az olvasók a nevek magyar kiejtésére, tehát: Maria Damanáki, Andrúla Vaszilíú. A bolgár név helyesen: Kristalina Georgieva”.
Továbbá: „Az arab név: Rámalláh. Sarm-es-Sejk, Abu-Dzabit”.

Ami az afrikai átírásokat illeti, „átírási szabályzat nincsen, de a tuszi, tutszi (tutsi) esetében nem is ez a lényeg. A helyes forma az utóbbi lenne, de mivel nálunk a tuszi honosodott meg, nem érdemes harcolni ellene”.

A válasz így folytatódik: „Hasonló a helyzet a talibán, tálib esetében is. A talibán a helyes alak, mivel azonban nálunk a tálib honosodott meg, nem érdemes szembe menni evvel a szokással. Sem a tuszi, sem a tálib ügye nem helyesírási, hanem nyelvhasználati kérdés”.
(Ami a talibánt illeti, az saját, pastu nyelvükön a tálib – a Korán tudósa – többes száma.)

A levél így ér véget: „A személynevek esetében az a döntő, hogy a szerző itthon a nevét hogyan használja. Tom Lantos és Paul Lendvai ezt a nevet használja, Soros György azonban Magyarországon a magyaros nevét”.

Miért lenne a bolgár keresztnév magyar átírása kivételesen a magyar kiejtést nem követő „Kristalina” és nem „Krisztalina”?

A válasz slampossága megdöbbentő. Vajon miért kapott „t” betűt a végére a már magában is borzalmasan hangzó „Abu-Dzabi” sejkség neve?

És ha a „tutszi”, valamint a „talibán” ügyében nem érdemes a szokással harcolni, miért kell a Ramallah, a Sarm-al-Sejk és Abu Dhabi ellen irtó hadjáratot folytatni?

A bizottsághoz írt kérdésemre közölték, véletlenül a rossz változatot küldték ki. A kapott helyes változatban már Krisztalinát írtak és az Abu-Dzabit-ról elhagyták a „t” betűt.

Erre azt válaszoltam, hogy tájékoztatásomra írt levelüket továbbítottam Pálinkás Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, mert neki tudnia kell, milyen intézetet vezet.

A pénteki napon délelőtt küldött e-mailemre még aznap, nem sokkal éjfél előtt érkezett meg a válasz, amelyben azt az ígéretet kaptam, hogy e bizottság a hét végén összeül és alaposabb választ kapok.

A végeredményről vasárnap hajnali 0 óra 21 perckor küldték el a kérdéseimre adott, immár jóval részletesebb válaszokat.

Ezekből az is kiderül, hogyha „ha valaki emigrál latin betűs írást használó országba, akkor a saját névátírás a követendő, pl.: Stravinsky”. Ami már megnyugtatóbb volt a korábban telefonon kapott válasznál, amely szerint az „anyakönyvezés” szerinti forma a mérvadó.

Az arab neveket – közölte az MTA – a Keleti nevek magyar helyesírása (ligeti [szerk.] 1981. Akadémiai Kiadó, Budapest) szerint írjuk át. Tehát: Rámalláh, Sarm-es-Sejk, Abu-Dzabi”. Vagyis apelláta nincs, ellentétben a „tuszi” vagy a Soros György elnevezésben, amelyek így honosodtak meg nálunk: „nem érdemes szembe menni evvel a szokással”, ismételte meg a bizottság a rövid levelében már közölt rezignált álláspontot.

Ami a kínai nevek kérdésben adott választ illeti, az nemcsak meghökkentő, de arról árulkodik, hogy az MTA e bizottságának tagjai évtizedekkel ezelőtti emlékei vannak a világban tapasztalható valóságról és a folyamatok dinamikája nem érintette meg őket.
Íme: „Kanadának, Kamerunnak nincs sok köze a kínaiakhoz (legfeljebb emigránsok tévednek arra; mindkét országban az angol és a francia a hivatalos nyelv, tehát ha ezen országokban telepednek, a névviselő által latinizált formát emeljük át magyar szövegekbe is.)” Hogy Kanadának mennyire köze van a kínaiakhoz, arra talán egyetlen utalás: Vancouvert a kanadaiak sokszor „Van Kong”-nak nevezik, oly hatalmas méretekben nőtt ott a kínaiak száma. Magában pedig e tengerparti várost magába ölelő tartományban, Brit-Columbiában a kínai kisebbség aránya csaknem 11 %. Kanadában pedig a kínaiak a második legnagyobb kisebbséget alkotják. (A dél-ázsiai kisebbség után.)
Kamerunban pedig az oda telepedett kínaiak száma pusztán két év alatt, 2006 és 2008 között, a duplájára emelkedett.

De az igazi rejtély most következik azért, mert a többnyelvű országoknál a magyar átírás esetére hierarchiát állítanak fel: ha az angol mellett használt hivatalos nyelv például a francia, akkor a kínai neveket meghagyhatjuk, de ha nem az, akkor e kínai neveket át kell írni. „Szingapúrban több hivatalos nyelv is létezik: kínai (mandarin), angol, maláj, tamil. Ilyen esetben a kínai nevet indokolatlan lenne angol (vagy maláj, esetleg tamil) névnek tekinteni [Ki akarja?? – saját megjegyzésem, L.I.] tehát a nevet a kínai átírás szabályai szerint írjuk át: Li Kuang-jao a kívánatos névforma (a mellékjelek nélküli pinjin átírású változat: Li Guangyao; a Lee Kuan Yew forma nem felel meg egyetlen átírási szabályzatnak sem).”

2003-ban jelent meg magyarul Lee Kuan Yew emlékiratai A harmadik világból az elsőbe főcímmel. A szerzőt Li Kuan Ju formában írták át. A kötet kiadója az MTA Világgazdasági Kutatóintézete. Amely szintén nem tudta, hogy néhány szobával arrébb úgy döntöttek, a Li Kuang-jao „a kívánatos névforma”.
Lovas István

(Magyar Nemzet, 2013-04-24)

Reklámok

Három új magyar főkonzulátus és három konzuli iroda nyílik

Hat új külképviseletet nyit a magyar kormány: Eszéken, Krakkóban és Torontóban főkonzulátus, Melbourne-ben, Marosvásárhelyen és Nagyváradon konzuli iroda nyílik – áll a keddi Magyar Közlönyben.

A kormányhatározat értelmében az eszéki és krakkói főkonzulátusok felállításához szükséges helyi alkalmazotti létszám, továbbá az egyszeri beruházási és működési kiadások a Külügyminisztérium idei költségvetésében már rendelkezésre állnak, míg a marosvásárhelyi és nagyváradi konzuli irodákhoz szükséges kiküldötti és helyi alkalmazotti létszámot, valamint a kiadásokat szintén a tárca idei költségvetése tartalmazza. A torontói főkonzulátus és a melbourne-i konzuli iroda megnyitásához szükséges kiadások fedezetét a tárca idei költségvetése, továbbá a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium közötti előirányzat-átcsoportosítás adja.

(MTI – fidesz.hu)
%d blogger ezt kedveli: