Hazudozások kora

Vámos György: A társadalom kollektív emlékezete általában az 1950-es évekkel foglalkozik többet, pedig szerintem az 1945-1949 közötti időszak is kegyetlen volt. Ekkor kezdték el a későbbi magyar Gulagok megszervezését. Az 1947-ben megkötött párizsi békeszerződésből semmit sem tartottak be, s az újjáéledő országban gátlástalanul rekviráltak. Kíméletlenül maguk alá hajtva a vidéket, de a polgári középosztályt is. A közösből viszont csak nekik, az elvtársaknak jutott minden. A villákból, amelyekre szemet vetettek, egyszerűen kirugdosták a tulajdonosokat. Ezt senki nem kérte számon rajtuk azóta sem. 1947-ben, a szovjet szuronyok árnyékában, a kékcédulás választásokon pedig minden eldőlt. A sztálini elvet, amely szerint egy ember halála tragédia, sok ember halála statisztika, tökéletesen magáévá tette a hazai kommunista vezetés.

Olvass tovább »

Bölcsészoktatás: álszentségről és felelősségről

 

Úgy csináltak, mintha a kultúra, a filozófia, az esztétika csak és eredendően baloldali, liberális és értékrelativista lehetne.

Az ELTE BTK diáklistázása kapcsán megszólalt már boldog-boldogtalan, s két nemrégiben hozzászóló kapcsán én is kénytelen vagyok beállni a szörnyülködők sorába. A lista létezése mellett ugyanis az is elborzaszt, hogy szakmájukban elismert, tekintélyes egyetemi tanárok hogyan mentegetik magukat: mintha bizony nem az ő tanítványaik (is) lennének, akik azt a bizonyos listát megalkották.

Olvass tovább »

%d blogger ezt kedveli: