Sarkosan fogalmazva

Hála istennek fogalmam sincs, valójában mit gondolnak a világról, különösen Magyarországról azok, akik ma is demokratikus ellenzéknek szeretik magukat nevezni. Az úgynevezett diákmegmozdulásokkal kapcsolatban a (számára) szebb időket megélt Ungár Klára a Szabad Emberek Magyarországért párt részéről kijelentette, hogy „az elmúlt húsz év demokratákat nevelt fel, akik tudják, mi a dolguk”.

A szabad emberek nevében kissé kételkedem, de hát tudjuk, a „szabad” és a „demokrata” jelzők összekapcsolásából nem született sok jó, jó ember még kevésbé, de talán éppen ez volt a cél, szerencsénkre nem sikerült. Nem is törekszem megérteni őket, az artikulátlan üvöltés és szitokzápor aligha méltó a magyar demokrácia siratóasszonyai-hoz. Egy hetilap vezércikkéből aláhúzogattam a mondandóból feltörő egyre eszelősebb gyűlölet vezérszavait. A cikk Lázár János interjújának arra a megállapítására válaszolt, amely Sólyom László sértettségét és …felelősségét is említette. Nos, a vezérszavak: „agresszív, mosdatlan modorú, faragatlan, verbális önkény, macsó, rágalom, csúsztatás, célzatos dezinformáció, személyeskedő, ordas, durva, ámokfutás, totális népámítás, politikai nonszensz, tudatos ferdítés, merőben hamis”. Az illető és társai ugyanabból a szótárból dolgoznak, és a közmegvetés látszólag nem zavarja őket, már-már irigylem őket, hogy ennyire elégedettek önmagukkal és borzalmas közhelyeikkel, például az „ordas eszmék” jelzős szerkezetet a helyükben már mellőzném, különösen azért, mert ők már nemcsak ordas eszméket, de semmiféle szabad és demokratikus eszmét nem képviselnek. Vagy mégis? De hát legyen ez az ő bajuk, forrjanak keserű levükben. Csak azt nem értem, miből gondolják, hogy a nép továbbra is vevő egyre nyíltabb magyar- és keresztényellenes dühkitöréseikre. A Népszabadság szerkesztőségi cikkben gúnyolódott Kövér Lászlón, „Európa legdühösebb házelnökén”, mert „kitűzette az úgynevezett székely zászlót a Parlamentre, ám egyelőre nem a kupola csúcsára, ahol annak idején a vörös csillag világított, hanem csak a Kossuth téri homlokzatra”. Persze, úgynevezett székely zászló, még jó, hogy nem úgynevezett székelyek, akik (a román sajtóból tudjuk) eredetileg románok voltak. Aztán még következik Semjén Zsolt, „Európa legdühösebb kereszténye”, de nem idézem tovább, mert még jön „Európa legdühösebb miniszterelnöke” is a cikkben, és az egész egyszerre szánalmas és undorító, de nehezen felejthető. Agresszív, faragatlan, személyeskedő, tudatos ferdítés, totális népámítás, politikai nonszensz. És igen: ámokfutás. Az ordas balliberális eszmék utolsó nyaloncainak ámokfutása.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: