Hivatalosan is megszűnt az LMP parlamenti frakciója

Kövér László házelnök csütörtökön hivatalból megállapította a Lehet Más a Politika (LMP) parlamenti frakciójának megszűnését – közölte Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke.

Közleményében felidézte, hogy a házelnökhöz hétfő kora délután érkezett az a levél, amelyben nyolc képviselő bejelentette kilépését az LMP képviselőcsoportjából.

Ezt követően Schiffer András frakcióvezetőnek három napon belül kellett volna bejelentenie a képviselőcsoport megszűnését, mivel annak létszáma a minimálisan előírt 12 alá csökkent. A frakcióvezető azonban ezt nem tette meg időben, így a házelnök a határozati házszabály rendelkezéseinek megfelelően hivatalból megállapította az LMP parlamenti frakciójának február 11-i hatállyal való megszűnését.

 

Olvass tovább »

Sarkosan fogalmazva

Joggal állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon dúl a demokrácia. Tényleg dúl. Lassan felzárkózunk a legszebb liberális hagyományokhoz, hiszen itt vannak az 1968-as diáklázadók unokái, és egyetemeket foglalnak. Szabad egyetemeket akarnak, s akár életük árán is ott esznek és alusznak.

Érdekes módon ilyesmi az MSZP–SZDSZ-kormányok idején nem jutott eszükbe, a jóságos, jogállam…i kommandósok és őrző-védők gondoskodtak volna emberhez méltó és biztonságos körülményekről, Kádár rendőrségéről már ne is szóljunk. Igaz, az éhségmenetelők sem juthattak volna a Parlament közelébe, Demszky a „Traktorral behajtani tilos” mintájára minden bizonnyal kitétetett volna éhségmenetet tiltó táblákat a főváros határában. Hagyjuk is magukra őket, hiszen ennél fontosabb, hogy a miniszterelnök udvariasan, de határozottan lemosta az ellenzéki okvetetlenkedést, az energiaszolgáltatással kapcsolatban pedig feltette a kérdést, vajon az ellenzék azt kívánja-e, hogy továbbra is az oroszok és a németek vitassák meg egymás között a magyar energiabiztonság ügyét, vagyis akarja-e az ellenzék a magyar szuverenitást. Erre épkézláb válasz nem érkezett, mert nyíltan senki sem vállalhatja a Magyar Országgyűlésben, hogy a németek és oroszok jobban tudják, mi kell nekünk. Azt sem tudták vitatni, hogy az uniós források nagyobb részét a magyar gazdaság fejlesztésére kell fordítani, és azt sem tudták cáfolni, hogy a közmunka ugyan átmeneti megoldás, de jobb, mint a segélyezés rendszere. Marad tehát az akciózás, a köznyugalom folyamatos zavarása, a „minél rosszabb, annál jobb” politikája, hirtelen az ellenzék ráébredt, hogy „elég volt”, mármint belőlük, program híján marad az anarchia, valahogy úgy, mint Károlyi Mihály idején, aztán jöhet a Tanácsköztársaság, bocsánat, a Negyedik Köztársaság, népbiztosokkal és önjelölt vezérekkel. Akkortól lesz itt akkora demokrácia, hogy a világ is csodájára jár, és megérhetjük, hogy a felszabadító román csapatok zászlóját lengeti a szél megint Budapesten.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

Egyetemi lázadók

 

Álláspont
Kezdjük azzal, hogy diákként magam is lázadtam. Sőt: lázadtunk. Az alaphelyzet az volt, hogy diktatúrában éltünk, orosz katonai konvojok vonulgattak az ablakunk alatt éjszakánként, a hétfői rendkívüli adásnapokon pedig ’56-os gyilkosok kacsingattak a képernyőn. Ilyen körülmények között a nemzedéki és közéleti ellenérzés rockzenében, hosszú hajban, focimeccseken bukkant ki, és ezzel nagyjából a végére is értünk a lázadás lehetséges fórumainak és módszereinek.

Ma a lázadó méregdrága megafonnal áll a Deák téren, rajta százezer forintos Columbia dzseki, a táskájában laptop, a zsebében okostelefon, valamint anyuci ötezer forintja, hogy a tüntetés után után haza tudjon taxizni a rózsadombi házba. Az egész ember harminc kiló, ami viszont rajta van, félmillió forint.

Hányan lehetnek a Hallgatói Hálózat aktivistái? Százan? És honnan a pénz nem csekély költségeikre? Ha olyan függetlenek mindentől, hogyan lehetséges, hogy külföldi szakemberek készítik fel őket a spontán lázadásra?

A tanórákat, miniszteri és államtitkári előadásokat megzavaró borzas hajú hülye gyerekek anarchiájában semmi új nincs. Tiszteletlenek, nagyszájúak, önimádók.

 

Olvass tovább »

%d blogger ezt kedveli: