„Új SZDSZ-es” nyomulástól tartanak az MSZP-ben

 

Az MSZP vezető körei aggódnak, mert egyre több, az „egykori SZDSZ” politikáját képviselő balliberális csoport jelenik meg. A balliberális formá­ciók közé soroltatik a Haza és Haladás, a Milla, a Szolidaritás, Ungár Klára Szema nevű pártja, Kuncze Gábor egyesülete és Bokros Lajos aktivizálódó köre, de még a DK is. Fodor Gábor új liberális pártja viszont egyenlő távolságot tarthat az Együtt 2014-től és az MSZP-től. Úgy tudjuk, a szerveződő Fodor-párt a Hagyó-ügyben vádlott Mesterházy Ernő támogatását is élvezheti majd.

Ide kattintva olvashatja a teljes cikket

Bokros Lajos, mint magányos hegycsúcs – Brüsszelben

A magam részéről sosem kívántam a múltat eltörölni, de azért bőven volna felejtenivalónk. Sajnos egyesek nem hagyják. Itt van például Bokros Lajos, aki szűk egy évig volt pénzügyminiszter (1995–96), elődje Békesi László, utódja Medgyessy Péter a Horn-kormányban. Bokros nem meteor, hanem állócsillag politikai égboltunkon. Egykor egy buzgó köszöntő Dávid Ibolyát 1nevezte állócsillagnak valamilyen rendezvényen, ő már eltűnt, de Bokros időről időre elküldi pislákoló fényét a távoli Brüsszelből. Hol valamelyik hazai lapban ismétli véleményét a reformokról és a kritikus tömegről, hol még távolabbról dorgálja tévúton járó, elmaradott hazáját. Most a Financial Times blogírójaként hívta fel a világ figyelmét arra, hogy a Fidesz nem jobbközép és konzervatív párt, mert 2010 óta populista, nacionalista, piacellenes, sőt marxista és kommunista is, a pénzügyi szervezetek és közművek megátalkodott ellensége, munkára alapozott társadalmat óhajt építeni, kisemmizve a szolgáltatásokat, amelyek minden fejlett országban a növekedés forrásai. Szóval ez államkapitalizmus, Putyin módra. A demokrácia lábbal tiprásának listája már ismerős, ez a „blitzkrieg” bizalmatlanná tette a hazai és külföldi befektetőket, a munkanélküliséget pedig a kényszerű közmunkával szorítják vissza, szóval ugyanazokat a bűnöket és ostobaságokat követik el, mint a kommunisták, csak nem a vörös csillag, hanem a „történelmi Magyarország” piros-fehér-zöld zászlaja alatt. Már csak a végkövetkeztetés marad el, pedig ezek szerint logikus lenne: a Néppárt rögvest zárja ki a Fideszt tagjai közül, viszont az európai szocialisták öleljék keblükre ezeket a marxista kommunistákat. Mivel Bokros Lajos magányos hegycsúcsként képviseli önmagát Brüsszelben, aligha jön létre ez a váltás, de jelzi azt, hogy ez a makacs lángész hazatérése után ismét szeretné rendbe hozni a magyar gazdaságot, bár erre balliberális oldalon sokan vállalkoznának. Isten óvja (tőlük) Magyarországot!

– 2013. január 18., péntek

A Galamus portálnak álcázott internetes géppuskafészek megszűnése – És járna Vörös Gábornak is egy szemérmesen szakmainak nevezett ingyenjegy

Mi jár, gyere, mesélj!

Látszólag két, egymástól teljesen különböző történetet fogok összetapasztani az alábbiakban, de már most közlöm: ez nem így van. Sőt azt is előre kell bocsátanom: ennek a két egyívású sztorinak nem „ők”, hanem „mi” vagyunk a főszereplői. Mert van abban valami közös, hogy Mihancsik Zsófia azzal indokolja a Galamus portál megszűnését, hogy „nekik csak munka jut, pénz nem”, Vörös Gábor basszusgitáros pedig amiatt panaszkodik, hogy neki miért nem jár egy jegy a februári Slash-koncertre.

„Ha Heller Ágnes ötszázmillió forintot kapott volna a magyar államtól, akármilyen jogcímen, ha pusztán csak azért, hogy nyolcvanegy évesen végre kacsalábon forgó palotát vegyen magának, még ha soha többet egyetlen sort sem ír le, akkor is csak tapsolhatnánk ennek a döntésnek, és büszkék lehetnénk rá, hogy mi, magyarok, meg a mi választott képviselőink, akik az államot működtetik, tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos kivételes teljesítmények megfizethetetlenek.” Ilyen mondatok ezreivel ostromolta az információs szupersztrádát az a Galamus, amely most, ha csak ideiglenesen is, de befejezi a működését.

A portálnak álcázott internetes géppuskafészek elvesztése talán jobban fáj a jobbosoknak, az oldal ugyanis már-már paródiaszerűen igazolta azt, amit a balliberális médiaemberekről mi, konzervatívok gondolunk. Kezdve az ideológiai és spirituális szintre emelt rettegéstől addig a paradoxonig, hogy a modernségére és szakértelmére oly büszke progresszív oldal újra bebizonyította, hogy a világháló számára finoman szólva sem hazai pálya.

 

Olvass tovább »

Levél Mesterházynak

– 2013. január 18., péntek
Álláspont

Istenem, mióta vártam ezt a pillanatot.

Hányszor reméltem, hogy ott álltok erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, zuglói és isten tudja még milyen nehéz sorsú magyarjaink előtt, és vezekeltek.

Sőt arra vártam a leginkább, hogy abban a pillanatban majd megnyílik alattatok a föld, s aztán fintorogva mégis kivet magából.

Csak azért, hogy megtudjátok, milyen trianoni magyarnak lenni.
Mégsem történt meg.

Kilenc évig kellett várnunk, míg végül megtettétek. Odajárultatok Markó Béla színe elé Kolozsváron, és ott vallottatok. Hogy természetesnek és jogosnak tartjátok az ellenetek tiltakozó fiatalok véleménynyilvánítását. Hogy új alapokra helyezitek nemzetpolitikátokat.

Az tetszett a legjobban, hogy azt is elismertétek, a nemzetpolitika sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott kellő hangsúlyt, ezért jogosan kritizálták a baloldalt Magyarországon és a határon túl. Hogy 2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai kérdésre rossz választ adott, kárt okozva ezzel a magyar–magyar kapcsolatoknak, és olyan érzést keltve, amely joggal sértette a határon túl élő honfitársaitokat. Hogy ez olyan téves politikai döntés volt, amiért elnézést szeretnétek kérni mindenkitől, akit ezzel megsértettetek.

Ti ezzel nem megsértettetek Attilám. Ti ezzel legyilkoltátok az ál­mainkat. Az ideált, hogy testvérek és egy nemzet vagyunk! És akkor most azzal jössz, hogy ti ezt mennyire nem is gondoltátok át?

Mikor higgyünk nektek, ha 2004-ben ezt szajkóztátok heteken át: „Az MSZP nemzetpolitikája: Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! A kettős állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher.”

Most, kilenc év után meritek azt mondani, hogy nem kellett volna!?
Persze, hogy nem kellett volna!

Tudjátok, van a bocsánatkérés, és van, ami azt megelőzi. Utólag már a bocsánatkérés is csak olyan, mint a csók a halottnak. Miközben megbocsátani lehet ugyan, sőt, kell is.

Talán egyszer majd meg is fogjuk tenni, mert a bocsánat ugye, ahogy az igaz szeretet, feltétel nélküli.
De amíg megbocsátunk, mégis elgondolkodunk szépen azon is, hogy ez nem véletlenül gyűlöletkarmesteretek legújabb húzása-e?

Attilám, tedd a kezed szíved feltételezett helyére: nem hívott-e az elmúlt napokban Ron félre egy áporodott sarokba, és nem mondta-e azt, hogy eljött az ideje a köldöknézésnek? És te még el is hitted ennek
a kérges lelkű heccmesternek, hogy most és éppen a te fejedre kell hamut szórni? Hát jól megúszta a Laci, az Ildikó, meg a Fletó is.

Legyen, hogy te viszed el a balhét, de hülyének ne nézzétek a magyart! Hogy ti majd elmentek kincses Kolozsvárra, és az igazságos Mátyás szülővárosában – apropó, hallottatok már e dicső uralkodónkról, vagy igaz szocialistáknak ne emlegessek királyokat? – azt hazudjátok, megbántatok mindent, és ezután majd bármit is ellenkezőleg tesztek és gondoltok ezért az általatok lerongyosított nemzetért?

Adná a Jóisten, hogy komolyan gondoljátok. Hogy végre komolyan felfogjátok, milyen gonosz játékot űztetek velünk éveken át. Hogy megérezzétek annak a gombócnak a keserűségét, amit úgy tuszkoltatok le a torkunkon 2004. december 5. estéjén, hogy közben fuldokoltunk a könnyeinktől, és nem bírtuk felfogni, hogy mi már a mieinknek sem kellünk.

Tudod Attilám, tényleg bátor húzás volt. Ahhoz képest, hogy rosszabbul is végződhetett volna, simán kijöttetek a csávából. Köszönhetitek a kolozsvári román rendőröknek, akik megvédtek a feldühödött erdélyi magyaroktól. Azoktól, akik tudják, miként dobog egy magyar ember szíve.

A meteorológusok ismét nagy havazásra figyelmeztetnek. Azt kellene most csinálni (mert ti úgyis belehúztok, és mindent megcsináltok), hogy beszereztek néhány tucat piros hólapátot, és szembementek a téllel.
Annak talán lenne értelme, s vezeklésnek sem lenne utolsó.

De nem kérünk sem a régi, sem az új nemzetpolitikátokból, sőt semmilyen agymenésetekből.
Sokat ne reméljetek a kolozsvári húzástól.
Szavazatszámban sem.

%d blogger ezt szereti: