Az apa uzsorázott, fiait fémlopásra buzdította

Félelem és reszketés Piliscsabán (Videóval)

Fegyverekkel, kardokkal felfegyverkezve tartottak rettegésben több piliscsabai lakost annak a családnak a tagjai, akiket vasárnap hajnalban fogtak el a Terrorelhárítási Központ munkatársainak közreműködésével a rendőrök. A családfő javaslatára fiai és azok barátai fosztogattak Piliscsabán: főleg fémlopásokat követtek el.

tek

A Budaörsi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya nagyobb értékre elkövetett lopás miatt rendelt el nyomozást egy 18 éves és egy 17 éves piliscsabai testvérpár, 38 éves apjuk, valamint D. Ádám 22 éves táti, illetve K. István 29 éves piliscsabai lakos ellen – közölte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság.
 
Az akcióról készült videófelvételt is közzé tette a rendőrség.

Az emberek többségének „görcsbe ugrik a gyomra”

A Fidesz szerint a magyar emberek többségének „görcsbe ugrik a gyomra”, amikor azt hallja, hogy „együtt álmodja meg” az ország új közjogi rendszerét Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, továbbá szövetségeseik, például „a könnyűdrogok liberalizálásáért küzdő” Juhász Péter és „bukott SZDSZ-esek”.

Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója és Gulyás Gergely, a párt országgyűlési képviselője ezt azután közölte az MTI-vel, hogy szerdán az alapjogok védelméről tárgyaltak az ellenzéki egyeztetésen résztvevő szervezetek, az MSZP, az Együtt 2014, a Demokratikus Koalíció, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szövetségben, Együtt Magyarországért Párt, az Ungár Klára egykori fideszes, majd SZDSZ-es képviselő vezette Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt, valamint a Kuncze Gábor korábbi SZDSZ-elnök nevével fémjelzett Szabadelvű Polgári Egyesület.

A Fidesz szerint nem a közjogi rendszer hibás, hanem éppen a most egy asztalnál ülők hibásak azért, hogy “a magyar emberek 2010-ben kisöpörték őket a kormányból” – írta az MTI-hez eljuttatott közleményében a két kormánypárti politikus.

Szerintük sokakban jogosan felmerülhet a kérdés, hogy milyen közjogi rendszerre lehet számítani azoktól, akik “a gyülekezési jogot rendszeresen korlátozták”, és akik “a jogszerűen tiltakozókat véresre verették”.

“Mennyire hiteles olyan emberek alkotmányozó szándéka, akik önként vonultak ki a magyar emberek által választott Országgyűlésben lezajlott alkotmányozási folyamatból?” – tette fel a kérdést közleménye végén Kocsis Máté és Gulyás Gergely.

MTI

Bayer Zsolt védelmében

Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltozás utáni több, mint két évtized legtöbb embert megmozdító eseménye egy (majd még egy) az általános szeretet nevében életre hívott békemenet volt Magyarországon. Az öszödi beszéd aljassága, majd az azt követő zavargások, a rendőrterror tizedannyi embert sem vitt ki az utcára. Úgy tetszik, a magyarságból kiveszett az agresszivitás. Tömegeket mozgósítani nálunk csak a szeretet és az összefogás felhívásával lehet. Pedig az agresszivitás egy normális határig fontos és szükséges képesség. Ha például idegenek törnek be a lakásomba és már nincs hová hátrálnom előlük, az utolsó lehetőségem a védekezésre a támadás; még a sarokba szorított nyúl is ezt teszi. Mi, magyarok azonban képtelenek vagyunk a védekezésre, és ha véletlenül valamelyikünk feljajdul hangosan, mert elviselhetetlennek érzi már a beszorítottságot, összerezzenünk és rémülten kérdezgetjük egymástól: „Nem kiáltott ez túl veszélyes dolgokat? Szabad ilyen szélsőségesen jajgatni? Szabad jajgatni egyáltalán?”
Pedig fél évszázada még bátrak voltunk. Mi voltunk Európa legbátrabb, legigazabb nemzete. S talán ez volt a baj. Az 1956-os hősies áldozatot a világ semmire sem értékelte. Nem köszönte és nem is becsülte meg. Úgy tett, talán a lelkiismerete megnyugtatására, mintha észre vette volna, de valójában nem vette észre, vagyis nem akarta észrevenni. Akkor más forgatókönyv volt aktuális, és abban a forgatókönyvben bennünket éppen rabszolgának adtak el… Talán ez törte meg a lelkünket, hogy elhittük, az igazság elbukott, Isten halott, nincs remény és nincsen jövő. Sérült nemzedékek nőttek így fel, akikből egy-egy csak „szem volt a láncban”, az elnyomás rabszolgaláncában, s akik nemhogy nem mertek, de nem is tudtak hinni a szabadságban, még akkor sem, amikor felsőbb utasításra valakik hirtelen, egyik napról a másikra könnyed mozdulattal leoldották lábukról a láncot, mintha sosem lett volna, s intettek: „Mehettek, Ausztriába, vásárolni…”
A belső pribékek, a kápók azonban velünk maradtak, mert nekik az volt a dolguk, hogy kontroll alatt tartsanak minket, nehogy eszünkbe jusson hősnek lenni, nehogy felébredjen bennünk a természetes agresszivitás, az életösztön egyik legfontosabb összetevője. Sok eszközt találtak erre. Először nácikra vadásztak közöttünk. Náci az volt, aki szerette volna egy kicsit szebbnek, otthonosabbnak érezni az otthonát. Azt rögtön megvádolták azzal, hogy náci. S hogy a vádnak súlya legyen, valahonnan valamelyik vándortársulatból előrántottak egy dísznácit, aki hol fogaskerekes karszalaggal, hol karlendítéssel pózolt a fotósok hada előtt, bizonyítván a közöttünk osonó kápók és pribékek vádjait: „íme, a magyarok között nácik vannak”… De aztán elkopott ez az eszköz, mert már olyan sok lett a náci, hogy a világ megúnta.
És akkor jöttek a cigányok. Európa legnyomorultabb, legjobban megalázott, legmélyebbre taszított, mindenhonnan kirekesztett, megvetett, öntudatát elveszített, magának hamis tudatok szilánkjaiból mítoszt gyártani próbáló nemzete. És a kápók és pribékek pénzt osztottak szét közöttük; nem sokat, csak annyit, amennyi borra, pálinkára, egy fél vekni kenyérre elég, és azt mondták nekik, „a fasiszta magyarok elnyomnak benneteket, de ti csak kiáltsatok, történjen bármi, legyen hibás bárki, csak kiáltsatok, és mi máris jövünk, megvédünk titeket, és hozzuk a svéd televíziót meg a világsajtót.”
A kápók és a pribékek pontosan tudták, hogy a cigánygyerekek nagy hányada a szeretet teljes hiányában nő fel: aki nagyobb, félrerúgja őket, aki hangosabb, felordítja álmukból, ezért úgy cseperednek fel, mint a vadállatok; ha rúgnak feléjük, elugranak, ha nem figyelnek rájuk, viszik, ami vihető, mert csak egyszeri a pillanat, és nincs sem igazság, sem jóvátétel. Felnőve vadállatok lesznek belőlük, akik nem ismerik a megértést, a feltétel nélküli szeretetet, akikbe annyiszor mart bele a valóság, ahányszor kiléptek a putri ajtaján, ezért aztán a legerősebbek hordába verődnek, mint az ősemberek az idők hajnalán, mert a folyamatos veszély ellen a hordalét az első hatásos védekezés.
A többit tudjuk. A kápók és pribékek jó munkát végeztek. Amikor a zámolyi cigányok hordája agyonvert egy magyar fiút, a gyilkosok a kápók és pribékek közvetítésével Franciaországba menekültek és ott menedékjogot is kaptak, mert Franciaország elhitte, hogy a magyarok nácik és kirekesztők. Amikor Bándy Katát bestiálisan megkínozta és megölte egy cigány, a svéd televízió otthon maradt, nem jött el Olaszliszkára sem, de itt volt, amikor a cigányokra lövöldöző magyarokat elkapta a rendőrség. Marian Cozma meghalt. Sávoly Gergő túlélte a késelést… A katasztrófa árnyéka egyre sötétebb, mert egy rettenetes népesség rettenetes életet él, s abból a rettenetből, mint Mordorból a gonoszság, újabb és újabb borzalmak támadnak, ha nem teszünk ellene valamit.
Most egy közülünk, Bayer Zsolt egy hatalmasat ordított: „A kurva életbe, elég volt!” Nem szép dolog ordítani. De ne ezen háborogjunk, mert olyan volt ez az ordítás, mint a félrevert harang: akinek a füle mellett kondítják meg, az majd’ belesüketül, de nem ez számít, hanem az ok, amiért a vészharangnak meg kellett szólalnia. Ha nem történik semmi, és minden megy tovább, akkor itt előbb-utóbb háború lesz. Cigányok gyilkolnak majd egyre több magyart és magyarok ölnek majd cigányokat, mert idővel azért egyre több olyan magyar lesz, aki a sarokból kitámad.
Most és itt azonban nem félkatonai osztagokra, de nem is széplelkű idiótákra van szükség, hanem a valóság könyörtelenül higgadt feltárására, annak tudományos megismerésére, hogy miért vannak falvak Magyarországon, ahová magyar ember már nem meri a lábát betenni, hogy miért vannak települések, ahol az autós – Olaszliszka óta – lelassít és nagyon óvatosan vezet, egyúttal azonban fohászkodik istenéhez, hogy el ne romoljon a motor, mert ha meg kell állnia véletlenül, akkor jaj neki… hogy miért van az, hogy ha öt cigány felszáll a buszra, a villamosra, vagy a vonatra, akkor az emberek összehúzódnak és rettegve várják az elkerülhetetlenül bekövetkező támadást. Másfelől pedig, hogy miképpen lehetne a most született cigánygyerekeket kimenekíteni e borzalmas végzet súlya alól. Hogy választ kapjunk végre a legfontosabb, a sorsunkat eldöntő kérdésre: a magyar és cigány értelmiségiek erőfeszítéseinek hatására csökken-e már végre, avagy szaporodik az együttélésre képtelen, vadállati szinten élő emberi lények száma. Ha csökken, akkor van remény, ha szaporodik, akkor előbb-utóbb elnyeli országunkat és népünket, magyarostul és cigányostul Mordor sötétje.
Mától új korszak kezdődik.

Bencsik András – (Forrás: FB)

Sarkosan fogalmazva

Múlik az idő, szomorúan veszem tudomásul, hogy 2014-től a kisebb létszámú országgyűlésben sokkal kevesebb régi, megszokott, olykor szórakoztató ember ülhet majd. Saját szavait idézve Sopánka néni is „kiszáll a parlamentből”, hiányzik majd kedves arca, okos tekintete és érces hangja. A régi gárd…a a posztszocializmus feledhetetlen emlékeit idézte az erre fogékony lelkeknek, a megnyugtató biztonságot, hogy valójában nem történt semmi komoly 1989–90-ben, mindenki a helyén maradt, és bármikor folytatható a régi rendszer. És folytatódott is a vadkapitalizmus építése, szocialista vezetéssel. Azóta is vitatkozunk arról, történhetett volna-e másként, de mivel így történt, valószínűleg így is kellett lennie. Személyes históriánk része az egyetemesnek, kortársai voltunk jónak és rossznak. Persze egyéni történetünk (szerencsére) kevéssé köthető a politikai változásokhoz, nekem például emlékezetes, hogy ötven évvel ezelőtt szereztem hivatásos jogosítványt, abban az időben, amikor úgy látszott, teherautó-sofőrként lehetek a munkásosztály megbecsült tagja. Ugyancsak ebben az évben jelent meg nyomtatásban két versem az akkori Rádióújságban, vagyis innen számíthatom nem éppen zökkenőmentes költői pályám kezdetét. Nagy adománya Istennek, hogy nem látjuk előre a jövőt, bár folyton gondolunk rá, és állandóan készülünk is a holnap teendőire. E nem éppen felfelé ívelő évtizedek egyik fontos tanulsága talán az lehet, hogy a külső körülmények, így a politikai változások kisebb jelentőségűek, mint általában hisszük a hétköznapok sodrásában, vagy­is se nem oszt, se nem szoroz, hogy Sopánka néni kiszáll-e a körhintából, vagy nézőként ad majd bölcs tanácsokat az odafent szédülő és pörgő elvtársainak. Számoljuk mi is csak a derű ritka óráit, az evilági törvény előtti egyenlőség kegyes hazugsága helyett pedig jobb, ha felkészülünk arra a másik, nagy törvényszéki tárgyalásra, ahol nem lesz sem ügyvéd, sem ügyész, csak mi és az örök és igazságos bíró.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

Gyöngyösi-ügy: Elutasították a feljelentést

Elutasította a Központi Nyomozó Főügyészség Köves Slomó és Bodnár Dániel feljelentését, amelyet közösség elleni izgatás miatt tettek Gyöngyösi Márton jobbikos parlamenti képviselő ellen.

A Központi Nyomozó Főügyészség elutasította a Gyöngyösi Márton országgyűlési képviselőt érintően közösség elleni izgatás bűntette miatt, Köves Slomó és Bodnár Dániel által tett feljelentést – közölte Keresztes Imre főügyész az MTI-vel.

Nem követett el közösség elleni izgatást Gyöngyösi (Fotó: Reuters/Szabó Bernadett)

Nem követett el közösség elleni izgatást Gyöngyösi (Fotó: Reuters/Szabó Bernadett)

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija és Bodnár Dániel, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőségi tagja 2012. november 27-én kelt beadványában közösség elleni izgatás bűntette miatt tett feljelentést Gyöngyösi Márton, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője ellen.

Olvass tovább »

%d blogger ezt szereti: