Csillagösvény

Tételezzük fel, hogy hibernáltak bennünket két évvel ezelőtt, és a hosszú álomból tegnap reggel felébredve, bekapcsoltuk a televíziót. Mit látunk benne? Országos botrányt a jobbikos Gyöngyösi Márton nyilatkozata miatt. A politikus szerint aki zsidó és magyar egyszerre a parlamentben, esetleg nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Utólag azt mondta, csak a kettős állampolgárokra gondolt, erre viszont joggal felelhetjük, eleve pontosan kellett volna fogalmaznia. Hibernálásból felriadt önmagunk látná továbbá Ujhelyi Istvánt, aki az elnöki pulpituson egy méretes sárga csillaggal vezette a tegnapi ülést.

Ebből aztán biztosan tudnánk, hogy hiába szundikáltunk két esztendőt, itthon vagyunk. Magyarországon ma előszeretettel sütögetik a pecsenyéjüket, akik mást sem tudnak, mint a teljességgel parttalan zsidókérdést előcitálni és az abszurditásig kivesézni minden mellékmondatot. Mintha ettől a sztereó parlamenti előadástól bármi is jobb, könnyebb lenne ebben az országban.

Haladjunk sebesen Gyöngyösi Márton logikája szerint. Róla például tudjuk, hogy Dublinban tanult. Kérdezem: miért nem vizsgáljuk meg nemzetbiztonsági szempontból ottani működését? Aztán ott a Jobbik-frakció sok-sok német nevű tagja: Schön, Schneider, Staudt (konkrét tapasztalatokkal a XXII. kerületi Német Kisebbségi Önkormányzatból), Lenhardt (ő már kívülről „bomlaszt”…), Volner, Kepli. Alapos a gyanú, hogy akárcsak a honi zsidók, ők sem érzéketlenek, ha a vér szava szólítja őket. Vona Gábor neve sem magyar (nem beszélve a Zázriveczről). Mirkóczki talán lengyelekkel, talán szlovákokkal gombolyít titkos szálakat. Endrésik Zsoltnak sem azért kellett távoznia a frakcióból, mert a magyarsága kilógott a szájából. És a sornak nincs vége: a betyársereges Tyirityán Zsoltnak például akkora román neve van, mint ide Ploiesti.

Engem történetesen nem izgat, ki honnan származik, mi az előélete, de először mindenki nézzen körül a saját háza táján. Itt van például a 2010-es kiküldetése óta hallgatásba burkolózó, rejtélyes figura: Kovács Béla, a Jobbik uniós képviselője. Életrajzából kiderül, hogy Tokióban négy éven át egy amerikai magánegyetemen, 1986-ban pedig Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult, a felesége osztrák állampolgár. Nemzetbiztonsági kockázat? Ugyan…

Szegedi Csanád működésének nemzetbiztonsági hátterét felhánytorgatni akkora ziccer, hogy nagylelkűen eltekintek tőle. Mindenesetre a Jobbik volt alelnöke az egyetlen hazai politikus, aki a rovásírásos tábláktól villámgyors manőverrel Izrael Állam dicsőí­téséig jutott.

A tárgyilagosság kedvéért jegyezzük fel: Gyöngyösi Márton – még ha nagy ostobaságot állított is – legalább tisztességes, mert az eset után elnézést kért a magyarországi zsidóságtól.

Éppen a bocsánatkérés ténye miatt érthetetlen szegény Ujhelyi István tegnapi bohóckodása a sárga csillaggal. Mennyire szánalmas továbbá, ahogyan a komplett hazai sajtó órák alatt rácuppant Gyöngyösi rossz mondataira. Ott a szocialisták vert serege, akik nem mondjuk a székely autonómiáról, hanem erről a nem létező ügyről csámcsognak. Ott a lemondást követelő LMP, aztán Bajnai Gordon, akinek nagyon fáj, ami történt, szépen felmondja mindenki a kötelezőt. Biztosan lehetünk abban, hogy a mai világlapok is írnak az esetről.

Miközben Magyarország marad, ahol van. Mi is itt maradunk benne. Semmi nem változik, igaz, mindenki jól megmondta a magáét. A jobbikosok büszkén kihúzhatják magukat (nem szívesen lennénk most a cionisták helyében), a nemzetközi baloldal pedig tovább szőheti hálóját, végcéljuk teljesen nyilvánvalóan ennek a kormánynak az eltávolítása. Most kaptak egy újabb lehetőséget, és éles lőszerrel tüzelnek a Magyarország nevű bukócélra.

Jobb ebből a roppant színvonalas műsorból kimaradni.

Egészen biztos, hogy a legtöbb ember horizontja kissé feljebb áll a mindenkori parlamenti küszöböt biztosító szüntelen zsidózásnál és cigányozásnál. Miközben természetesen a külföldnek gazsuláló, hazafiatlan, a szapora nyelvcsapásokban verhetetlen szocialista törleszkedők is vállalhatatlanok.

Van harmadik út. Úgy hívják: valódi élet. Nagy baj volna, ha gyűlöletből és ellengyűlöletből állna minden egyes percünk. A tematizált közbeszéden kívül is van élet, és hej, micsoda élet… Bánhatja, akinek nincs ideje rá.

– 2012. november 28., szerda
Álláspont

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: