Képeslap Brüsszelből

Történelmi fénykép készült a legutóbbi uniós csúcson. No nem csupán azért, mert még sohasem feszítette ily erővel Európa egységét a költségvetési marakodás, és nem is azért, mert kudarcba fulladt az egyezkedés. Hanem azért, mert talán ez volt az utolsó fotó – így együtt. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy sohasem láthatjuk többé egy színpadon a tagállamok és az unió vezetőit. Mert van rá esély, hogy az integráció megtorpan és a jelenlegi formája szétesik.

 

Egy békés állókép, de a mozdulatlan szereplők mögött tapintható a feszültség, és kapkodó versenyfutás látszik. A kétnapos egyeztetés egyetlen pillanata volt, mikor mindenki pontosan tudta hol a helye. Hisz az „unió serpái” előre felrajzolták, előre odaírták a neveket. Mert így szokták. Aztán (és némileg azelőtt) kaotikus ámokfutás. A külső szemlélő számára követhetetlen érdekmozgások és ütközések. Érthetetlen alkudozások sora. A legnagyobb tragédia, hogy a „külső szemlélő” ezúttal az európai polgár volt. A demokrácia alfája. A hatalom kizárólagos forrása. Akik által és akikért kormányoznak a demokrácia megválasztott vezetői.

A soron következő hétéves költségvetés elfogadására ugyan még van idő, hisz csak 2014-ben lépne életbe, de a megegyezés jelenleg lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Vagy kimarad, vagy lemarad, vagy vétózni fog valamelyik tagállam, ha ebbe az irányba haladnak tovább. Már a nagyobb vonalakban, a főszámokban is kibékíthetetlen ellentét látszódik. A franciák a mezőgazdasági támogatások mértékét óvnák; az angolok minden reális elképzelésénél kevesebbet akarnak befizetni; a kohézióból ez idáig részesülő tagországok pedig (köztük hazánk is) a felzárkózási összegek drasztikus csökkentését tartják elfogadhatatlannak. A többiekről és a részletekről nem is beszélve.

Németország minden számszerű vitája mellett ráadásul még „több Európát” akar. A nemzeti szuverenitás csökkentésével nagy lépéseket szeretne tenni a föderáció, az Egyesült Európai Unió felé. Nem véletlen. Ugyanis egy politikai unióban tovább nőne a német dominancia, és csökkenne a kis országok érdekérvényesítő képessége, a költségvetés esetében a zsaroló potenciálja. Valószínűleg nem is lenne ilyen hercehurca az egész körül.

Mindeközben Európát társadalmi és gazdasági válságok tucatjai sújtják. Görögország továbbra is a csőd szélén táncol, és Spanyolország vagy Olaszország is könnyen követheti a mélyrepülésben. Franciaország a beilleszkedni képtelen bevándorlók erőszakos és tömeges megmozdulásaitól szenved, miközben sorozatban minősítik le a gazdaságát. A keleti országok nemhogy felzárkózni nem tudtak, de a reálbér és a fogyasztás tekintetében még inkább lemaradtak.

A különbségek egyre csak mélyülnek ma is. A munkanélküliség, leginkább a fiatalok állástalansága pedig egész Európában égető probléma. A bajokat a költségvetési megállapodás sem tudná megoldani. A megegyezés hiánya viszont csak tovább növeli a válságot. Mert a piacok bizonytalanok és bizalmatlanok; az európai polgárok pedig feszültek, kiábrándultak.

Így könnyen elképzelhető, hogy a brüsszeli képeslap, melyen mind a huszonhét tagállam és az Európai Unió vezetői békésen mosolyognak, az utolsó lesz ebből a sorozatból. Hátára pedig búcsúzó szavak és reménykedő, de reménytelenül hangzó mondatok kerülnek majd a jövőbeni együttműködés lehetőségéről.

– 2012. november 26., hétfő
MHO

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: