Rajnák László pofonjai

Cseh Tamás és Bereményi Géza dalt írt róla, Gothár Péter 1981-es filmjében, a Megáll az időben pedig Rajnáknak hívják a Pierréket sanyargató kommunista igazgatót – aligha véletlenül. Az „igazi” Rajnák László a hajdani Ifjúsági Park rettegett vezetője és brutális pofonosztó volt.

„Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a Kex és a Mini koncertjei­re és lányokkal ismerkedni a Budai Ifjúsági Parkba jártam. Többször előfordult, hogy az Ifiparkot vezető ávós, Rajnák László részeg különítményesei gumibotokkal támadtak a fiatalokra – írja 2010-es cikkében Najmányi László, és való igaz, a fenti eseménysor több tíz- akár százezer fiatal nemzedéki élménye, tapasztalata. A zene is, a pofonok is…

Rajnák László fiatalkora ma már alig deríthető fel: személyes élettörténete az ötvenes évektől nyilvános, amikor a birkózást abbahagyta, és különböző egyesületeknél dolgozott edzőként. Ami bizonyos: 1958-ig az Óbudai Hajógyárban társadalmi munkában edzette a gyár birkózóit, akkor viszont – 1956 után két évvel – sok ember kellett az ifjúságpolitikába, és a meggyőződéses kommunista Rajnákra felfigyelt a budapesti KISZ-bizottság. Hűséges, kiszámítható elvtársukként nevezték ki az 1961. augusztus 20-án megnyitott Budai Ifjúsági Park, közkeletű nevén az Ifipark élére.  Rajnák két szempontból is roppant szerencsés választásnak bizonyult: kiterjedt sport- és alvilági kapcsolatai kapóra jöttek a vezetésben, de politikai szempontból is feddhetetlen volt. Az évek során ütőképes, brutális rendezői gárdát épített ki maga köré: egykori ávós, kommunista verőlegények, külvárosi kemény fickók, de ifjúgárdisták és megbízható barátok is felügyelték a „kulturáltan szórakozó magyar ifjúságot”.

A hatvanas évek fojtott, illedelmességre szoktató légkörében szóba sem jöhetett, hogy bárki hosszú hajjal, farmerben lépjen a parkba, de még a bentiek viselkedését is figyelték: habozás nélkül kizavarták a tvisztelő, „jampizó”, feltűnést keltő fiatalokat. A lányokat túlságosan rövid szoknyában, a fiúkat nyakkendő nélkül azonnal kívülre tessékelték, igaz, a hetvenes évek elejétől enyhült a szigor.  Ami Rajnákot igazán Rajnákká tette, az a kétségbevonhatatlan tény: tizenhárom éven át személyesen osztotta a pofonokat az Ifiparkban.  „1968-ban Várkonyi Matyival éppen Liversing-koncerten voltunk, amikor váratlanul megjelent Rajnák” – meséli Papp Gyula, a Skorpió és a Mini egykori billentyűse. „Különösebb indok nélkül egyszerűen fejbe rúgott egy lányt, méghozzá felfelé, majdnem vízszintesen: az ember ki sem nézte volna abból a köpcös emberből.” „Nekem is kijutott a megtiszteltetésből, hogy kaptam egyet Rajnáktól” – emlékszik vissza Koltay Gábor filmrendező. „Egészen pontosan odalegyintett egyet a tarkómra, mert nem tetszett neki, hogy a színpad mellett fényképezek. Aztán amikor jóval később találkoztunk, megemlítettem neki az esetet. Természetesen már nem emlékezett semmire, de azt mondta, valahogyan fenn kellett tartania a rendet.” 1969-ben a kivégzett kommunista politikus fiát, ifj. Rajk Lászlót és barátait verette meg az Ifipark királya. Éppen a Kex muzsikált, dobosuk, Kisfaludy András ma is emlékszik mindenre, mert a színpadról végignézte a történteket: „Egy nemzetközi régésztábor külföldi vendégeivel érkeztek meg Rajkék, szépen leültek, eleinte nem is volt semmi baj. Aztán Rajnákék mondvacsinált ürüggyel belekötöttek az egyik vendégbe, nagy verekedés kezdődött, csak úgy özönlött ki hat-nyolc verőlegény az irodából. Rajnák hegyes orrú cipővel rugdosta Rajk barátnőjének ágyékát, mit mondjak, borzalmas látvány volt. Aztán vizsgálatot indítottak, bevittek több embert, minket, a zenekart is – így ment ez akkoriban.

” Hogy Rajnák László közönséges szadista volt-e, esetleg máig mellékszálként kezelt különös vonzalmai miatt verte a fiatalokat, ma már mellékes. Mindenesetre tény, hogy kisded játékait – Erdős Péterhez hasonlóan – ő is eljátszotta: egyéni ízlése, rokonszenve döntően befolyásolta, ki léphet fel a parkban, és ki nem. Kiskirályi hatalmával tökéletesen tisztában volt. „Természetes dzsungaság jellemezte” – összegez Schuster Lóránt, a P. Mobil főnöke. „Selypítve, pöszén beszélt, nekem mindig azt mondogatta előzékenyen, hogy Schuster, Schuster, szétrúgom a p.cádat… Állandóan azt ismételgette, hogy nem elég jól játszani, tanítani, művelni is kell a fiatalságot. Miközben mi gombokért játszottunk, neki mindig akadt egy márkás konyakja az irodában.

Brutális ak­ciói közismertek, de tegyük hozzá, olykor neki sem volt könnyű az élete: az ifiparkos bulikra ugyanis nemcsak a belvárosi gyerekek jártak, a keményebb zenékre betódult a külváros, Csepel, Angyalföld is.” Rajnákék vesztét az Ifipark egyre zűrösebb pénzügyei okozták. Több visszaemlékező szerint hosszú éveken át csaltak, sikkasztottak minden lehetséges módon. A belépőjegyeket például elvették a bejáratnál, visszavitték a pénztárba, így könnyen manipulálhatták az eladásokat. Kezdettől fogva köztudott volt az is, hogy az Ifiparkban nem nagy élvezet sört inni: erősen vizezték, összeöntögették, ráadásul drágán is kínálták. Nem alaptalanul, de általános meglepetésre 1974-ben a pártállam lecsapott Rajnákra: gazdasági bűncselekmények miatt bűntársaival együtt elítélték, és a hírt gondosan megszellőztették a sajtóban. Rajnák hat évet kapott, de a börtönben sem hazudtolta meg magát: kiváló klubmunkát végzett, tartalmas és színvonalas programokkal.  1984-ben mutatták be Koltay Gábor Volt egyszer egy Ifipark című filmjét.

Az egykori igazgató addigra kiszabadult a börtönből, Velencén élt és dolgozott kőművesként. A hatalma csúcsán rögzített néhány fekete-fehér híradós kockától és semmitmondó, rövid mondattól eltekintve Koltay filmjének részlete a legfontosabb fennmaradt dokumentum Rajnákról.  Nézem a felvételt. Hunyorogva, megviselten áll a kamera előtt, fehér trikó domborodik a hasán. Kissé szürreális, amint nyakláncán kereszt és hatágú csillag fityeg. Kásásan, nehezen érthetően beszél. Perceken át magyarázza, hogy ő csak a kötelességét teljesítette, és jól is tette, hiszen például Radics Béla is levetkőzött volna a színpadon, ő persze nem engedte, és egyébként is, rendet kellett tartani a parkban, erre szerződött. Kamerán kívül szerencsére bőbeszédűbb volt, Koltay Gábor ma is emlékszik látványos kifakadására. „Rajnákot nagyon megviselte a többéves börtönbüntetés, kihullottak a fogai, rossz bőrben volt. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy áldozatnak tekintette magát, és éles hangon szólt azokról, akik – a legmagasabb szinten – cserbenhagyták őt. Nyilván ennek az »árulásnak« tulajdonította börtönbüntetését is.” Az igazgató a filmben arról is beszél, hogy naponta tizenhatféle gyógyszert szed, szívbeteg, cukros és magas a vérnyomása.

Nem sikerült megtudnom, hol és mikor halt meg. A rendszerváltozást valószínűleg nem érte meg.  Az viszont bizonyos, hogy a kamera előtt lényegében ugyanazt mondja, mint a nürnbergiek: parancsra tettem… És ebben minden benne van.

Szentesi Zöldi László- 2012. szeptember 1., szombat

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: