Reflekciók

 

 

 

Ha az országok egyfajta folyamatos versenyben lennének egymással, hogy kinek a társadalmában volt/van legjobban beágyazódva a rang és címkorság, a régi Monarchia dobogós helyet foglalna el. (De a mai Magyarország sem kullogna valahol hátul.) A Monarchiában volt egy olyan cím, hogy Császári és Királyi (k. und k.) Udvari Beszállító. Kereskedők vagy iparosok kaphatták, ha szolgálataikkal nagyon megelégedett volt az udvar. Például, ha egy gyarmatárus rendszeresen olyan szép sárga banánt szállított a császári és királyi konyhára, amiben nem volt barna folt, évek multával megkaphatta a címet. Vagy ha a kárpitos szép simára vonta be a bársony foteleket és egy kiálló rugó nem szúrta főhercegnők alsófelét, és a bársony függönyök is elegánsan ráncolódtak, a mester kiírhatta címtáblájára az áhított címet (és emelhette az árait).

 

Miért írom ezt? Mert ez a kis történelmi lábjegyzet jutott eszembe, ahogy hazafelé jöttem egy nagy létszámú vacsoráról. A vacsora alatt két ismerősöm szinte értekezés jellegű előadást tartott a magyar politikai életben dúló bel és külpolitikai harcokról a kevésbé informált többi vendégnek. A Fidesz/KDNP kormány ellen nyugaton folyó, de otthonról gerjesztett két éves lejárató-kampányról, könyörtelen partizánháborúról. A szakadatlan, minden új törvény elleni panaszáradtról, amivel a hatalmát vesztett ellenzék elönti az Európai Unió brüsszeli irodáinak minden sötét zugát. Lázítanak minden nagyobb ország sajtójánál, kormányköreiben, az akadémiák és művészetek világában, mindenki fülébe a lehető legrosszabbat duruzsolják, vagy inkább sziszegik az Orbán kormányról. Próbálnak ennek a reform kormánynak ártani ahol csak lehet, lelassítani a törvényhozás munkáját és visszalépéseket kierőszakolni. Politikai okokat keresnek elő, azokkal ágálnak a nyugdíj rendelet, a média törvény vagy például a készenléti-kölcsön megkapása ellen, ami folyamatos emelkedést okoz a magyar állampapírok felárazásában, milliós extra kamat-kiadást eredményezve az országnak és az adófizető polgárnak. Ez őket nem érdekli, ők maguk nem kisjövedelmű emberek, és úgy látszik, ez a lelkiismeretüket cseppet sem bántja. Külföldön próbálnak győzni a kormány ellen, miután otthon a padlóra kerültek mint egyszál-belű gyenge és tehetségtelen bokszoló a bal (bocsánat, a jobb) horogtól, és azóta is csak tántorognak…

 

Nem szükséges további részletekbe bocsátkoznom, tudom, hogy a legtöbb olvasó is többé-kevésbé tisztában van mindezzel. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy a támadók nem egészen sikertelenek, amit a vacsora két „előadója” sem hallgatott el. Így a brüsszeli bürokraták, a baloldali világlapok, a washingtoni külügy és Pestre küldött diplomatáik (akik az Orbán kormányt sosem számították a kedvenceik közé) nagyon meg lehetnek elégedve a magyarországi beszállítóikkal! Mert aki a saját országa ellen dolgozik, az nem más, csak egy háttérben manőverező, ócska áruk beszállítója a brüsszeli, londoni, New-yorki politikai körök részére. Amíg a régi osztrák-magyar udvari beszállítók igyekeztek mindig lehető legjobb szolgáltatást nyújtani, (sárga banánt), addig az irigységtől, a dühtől, a félelemtől és frusztráltságtól hajtott elkeseredett ellenzéki beszállítók árulkodásra, félrevezető hírekre, hazugságokra, ijesztgetésre, az országnak nem kívánatos előirásokra/rendelkezésekre/elvonásokra vagy szankciókra való bujtogatásra (rohadt banánra) specializálnak.

Kitüntetést nekik! Nagyon csodálkozom, hogy a brüsszeli nagy-okosoknak még nem jutott eszébe valami formális elismerést adni a Magyarországon szorgalmasan gürcölő ellenzéki erőknek! Koptatják ujjaikat a komputeren, óriási telefonszámlákat fizetnek, magukhoz egy- ívású külföldi újságírókkal barátkoznak, hogy az országot kritizáló híreik, jelentéseik gyorsan és sok helyre jussanak el! Hogy lehet az, hogy például az Élet és Irodalom című „jujj-jujj-jujj de liberális vagyok” lap még nem kapott legalább egy Nobel díjat? Az Unió bürokratáinak volt figyelme és ideje megregulázni Sára nénit, hogy kicsi a tyúkketrec mérete. Volt idejük ellenőrizni és figyelmeztetni Danit, a sarki kocsmárost, hogy WC-jében túl magasan van a falon a piszoár és ez diszkrimináció a törpe férfiak ellen… Ugyanakkor nincs idejük egy aranybillentyűs, összecsukható zongorával jutalmazni Fisher Ádámot, amit hóna alá csapva utazhat koncertről-koncertre!? Ha a sárga banán valamikor kiérdemelt egy címtáblát, hát a szocialista Gurmai Zita, Tabajdi Csaba nem érnek meg Brüsszelnek egy meleg hangú köszönőlevelet és valami csillag alakú díjat Herr Schultztól, hogy megszavaztak egy saját országuk elleni szankciót az Európai Parlamentben? És nem szabad megfeledkezniük a volt szocialista külügyminiszter, Göncz Kingáról sem, (akit egy szlovák miniszter nemes egyszerűséggel „kócos asszonynak” hívott), minimum megérdemel egy kövekkel ékesített ezüstnyelű bontófésűt az ő szavazatáért!

Még nincs késő pótolni a mulasztást! Uraim, tessenek egy kitüntetést alapítani! Javaslom, hívják „Kígyó Rendnek”. Három fokozata lehetne.

Első fok: gépelt köszönő levél Clintonnétől, melléje egy fiatalkori bekeretezett fényképe (irodafalra való, egy méterszer kétméteres méretben,) az alája való örökmécsessel és egy 5.000 Eurós utalvánnyal. Női díjazottaknak kígyóbőr kézitáskával.

Másod fok: kézzel írott köszönő Clinton-levél, melléje rózsaszínű szalagon nyakban hordható, plasztik gömbbe ágyazott, kipreparált viperakígyó fej, a Spiegel ingyen példányai a díjazott élete végéig, kétperces audencia és kézfogás Barassóval, valamint 10.000 Euró. Férfi díjazottaknak egypár kígyóbőr kesztyű.

Harmad fok: kézzel és piros tintával írt Clinton-levél, melléje szivárványszínű szalagon nyakban hordható, plasztik golyóba ágyazott, kipreparált kobrakígyó fej, kilógó nyelvel, valamint Heller Ágnes összes munkája kígyóbőrkötésben, három perces audencia és kézfogás Barassóval. Továbbá meleg hangú gratuláció és köszönet a jól végzett munkáért Cohen-Bendittől, megtoldva barátságos hátba veregetéssel (nőknek cwiki-puszi). A pénzutalvány 15.000 Euró.

A díjak odaítéléséhez ajánlatos lenne egy pontrendszert alkalmazni. Minél több pontot összegrundoz valaki, annál magasabb kitüntetést kapjon. Tekintettel a pesti beszállító gárda nagy létszámára, egyszerre többen is kaphatnának elismerést egy-egy fokozaton belül. Mi, kívül állók, nem tudhatjuk, hogy nyugaton kinek mi a fontos. Mit értékel nagyra például a New-York Timesba írogató, hirtelen magyar-ügyi szakértővé vált Paul Krugman közgazdász, vagy a Guardian vagy a Spiegel főszerkesztője, vagy az Európai Parlament szocialista frakciója stb., stb.? De pár ötletet azért lejegyzek a magyar demokráciáért aggódó, a jogállam összeroppanásáról fantaziáló urak és hölgyek megsegítésére. De a döntés az övéké.

Tipikus pontszerzési lehetőségek. Gyors beszállítás: egy magyar törvénytervezet még a nyomdában van, de Brüsszel már megkapja valakitől annak angol fordítását. Segítő jogi elő-analízis: előre figyelmeztetni Brüsszelt, hogy az Unió alkotmányának melyik cikkelyeit sértik vagy sérthetik majd egy készülő új magyar törvény bizonyos pontjai. Könnyfacsaró cikkek, amelyek témája a cigányüldözés, megrázó fényképek koldulásra kiképzett gyerekekről és nyomorék öregasszonyokról. A nyugati újságolvasót rémületbe hozó cikk egy kétségbeesett apáról, akinek csemetéjét kegyetlenül megbuktatták az első általános végén, pedig a gyerek már három nagybetüt is felismert: P-t, I-t meg az A-t. Panaszt tenni az Európai Legfelsőbb Bíróságon, hogy kevés az ombudsmanok száma az országban. Követelni, hogy az elhalálozottaknak is járjon ombudsman még további húsz évig. Figyelmeztető írás az IMF-nek: jól gondolják meg a kölcsönadást, mert Debrecen polgármestere majd mind a nyolc aranyérmes magyar olimpiai bajnoknak külön-külön stadiont épít a pénzből! Körlevélben értesíteni a világ minden jogi egyetemének rektorát: ha nem akadályozzák meg az egyetemi ösztöndíj-rendszer átalakítását, mert a jövőben csak 100 joghallgatónak adnak teljes ösztöndíjat, de ugyanakkor még 350 komputer mérnök hallgatónak, akkor pár év múlva Magyarországról nem beszélhetünk többé, mint jogállamról, hiszen már jelenleg is vészes hiány van ügyvédekben. Ajánlani nekik, hogy pár fiatalabb rektor láncolja magát Orbán Viktor autójához. Sirató balladát írni a nyugdíjba kényszerített 69 éves öreg bírók búcsúvacsorájához. Hangos videó riport söprögető közmunkásokról, hallattatni a korábban derékfájás és benőtt lábköröm miatt három évig rokkant nyugdíjasként élő 45 éves ember panaszkodását… És így tovább, és így tovább. (Ha az olvasónak lenne valami jó tanácsa pontszerzésre, kérem, küldjék be a szerkesztőségbe.) Brüsszelnek ajánlom még, hogy adjanak bonusz pontokat is: félrevezető torzításért egy pontot, kettőt enyhe hazugságért, és ne sajnáljanak hármat egy piszok hazugságért.

Adminisztráció. Ajánlom, hogy az Europian Council szervezzen kuratóriumot a „fogadó” újságok, televíziók, politológusok, akadémiai tojásfejűek, művészek, elefántcsont-toronyban lakozó széplelkek és külügyminisztériumok kollektívájából. Azokból, akik teljes mellbedobással kritizálják, oktatják, fúrják, faragják és zaklatják az ország saját érdekeiért kiálló magyar kormányt, a pesti beszállítók segítségével. Egy ilyen kuratórium döntsön a kitüntetések kiadásáról, és szedjék be a tagokról az odaítélt pénzdíjak összegét. Ne feledkezzenek el a torontói Maclean’s magazinról és helybéli beszállító nőjéről.

Na, és ki legyen a kuratórium elnöke? Ki más, mint a Clintonné!! Lesz rá bőven ideje, mert a közelgő elnökválasztás után már nem lesz többé külügyminiszter. A pesti beszállítók biztosan pityeregni fognak távozásakor. Én nem.

Selmeczi Ernő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: