Három éve nincs köztünk Cseh Tamás

 

“Néha úgy érzem, hogy beszélek a Jóistenhez, ő meg alszik. De nem. Hálás vagyok neki. Hálás, mert hagyott énekelni. Ha úgy látta volna, rossz ember vagyok, a dalokat sem adta volna nekem. Ez megnyugtat. Ezért nem is félek.” – Cseh Tamás

Sarkosan fogalmazva

Sok szó és fogalom jelentése változott meg, ilyen az „úriember” is. Angolul gentleman, vagyis finom ember, nincs benne az „úr”, amit 1945 után csak negatív értelemben lehetett használni. Ma úriembernek főleg a bűnelkövetőket nevezik, ha pedig nők, akkor hölgyeknek. Az illemtan is régen kiment a divatból, az átlagos magyar viselkedési és öltözködési kultúra messze van a polgári ideáltól. A képernyőn megjelenő figurák sem ismerik ezeket az egyszerű szabályokat, a bunkóság, a műveletlenség egyes rádiós és tévés műsorvezetők esetében inkább növeli népszerűségüket. A demokrácia jegyében lassan mindenki mindenkit tegez, a köszönéssel és megszólítással is egyre több a baj, a gyerekek és felnőttek kukán állnak, még bemutatkozni sem tanította meg őket senki. Az átkosban mindenki elvtárs volt, és Kádár, valamint a vezető réteg utánzása azzal járt, hogy mindenki a nép egyszerű fiaként próbált beszélni és viselkedni, még a rózsadombi villából leereszkedve is. A műveletlenség, a tahóság növelte a bizalmat a „kiemelt káderek” körében, a nem munkás- vagy parasztszármazású értelmiségi pedig restellte, hogy felmenői nem voltak proletárok vagy legalább szegényparasztok. Az „úriemberség” ma is gyanús sokak számára, s ez világjelenség abban a tartalom és forma nélküli áldemokráciában, melyben kizárólag a pénz számít, mint egyetlen értékmérő. Igen, a tömegek fellázadtak, és azt hiszik, nyertek, pedig valójában önmagukat fosztották meg minden szép szokástól és hagyománytól, a normális társadalmi érintkezés szabályaitól és feltételeitől. Mondhatják erre, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk, civilizáció létezik kultúra nélkül is, de sajnos, hosszabb távon nem így van. Beleolvasok néha a mocskos szövegekbe, melyeket a liberálisok irodalomként forgalmaznak. Nem érzek haragot, csak szomorúságot. A világ proletárjai egyesültek.

Szentmihályi Szabó Péter

%d blogger ezt kedveli: