Utazás a jövőbe

 

Nem tudni, hány magyar ember hisz az időutazásban, de aki ott volt a Békemenetben, az a megvalósult jövőben érezhette magát arra pár órára. Abszolút félrevezető az az állítás, hogy a demonstrálók a Fideszért, a kormányért, illetve Orbán Viktorért lepték volna el az utcát. Kétségtelen, hogy láthattunk olyan táblákat, transzparenseket, amelyek Orbánt éltették, s elszántságra, kitartásra buzdították a kormányt, a Fideszt meg arra, hogy támogassa a harcban álló kabinetet, de nem ez volt az általános. Orbánt sem emelte az istenek magasába a tömeg, de megkapta azt a tiszteletet, amely mindig kijár egy bátor, nemzetét védelmező miniszterelnöknek. Külön pechje Orbánnak, hogy innen már nincs visszatáncolás, s az EU-s, IMF-es konfliktuson kívül is ugyanezt várja majd el tőle a polgári Magyarország.

 

 

A polgári, merthogy két Magyarország van. Persze a polgári a nagyobb, de nemcsak méretbeli különbség van a két tábor között, hanem stílusbeli is. A Békemenet a jóarcú emberek menete volt. Érzékelni lehetett a fájó kontrasztot a polgári, nemzeti habitus és az operaház előtti anyázós, liberális népség agresszivitása között. Senki se irigyelje most a hazai politikusokat! Az elmúlt hetek eseményei világosan megmutatták, hogy eljárt a hagyományos értelemben vett pártharcok és az öncélú hatalombirtoklás ideje. Pedig a magyar politikai elit tagjainak épp a pártharc az egyik legfontosabb önmegvalósítási terepe, a pártharcokkal megszerezhető hatalom pedig a narkotikuma. Csakhogy a jelen szigorú valósága mérföldekkel előbbre tart, túl vagyunk már a szentnek hitt szavak és a fogalmak inflációján, a szinte egyházszerűen tisztelt nagy, nemzetközi szervezetek súlyos hitelvesztésén, a baloldali média lelepleződésén. Arról a médiáról van szó, amely már jóval a Békemenet napja előtt híresztelni kezdte, hogy valójában a Fidesz szervezi a demonstrációt. Ez a média ugyanis abban bízott, hogy a kormánypárttal szembeni csalódottság miatt csak néhány ezer ember lézeng majd szombaton a Hősök terén.

Nem így lett. Azért nem, mert a menet Magyarországról, a magyar nemzet függetlenségéről és önrendelkezéséről szólt. Jó kérdés, hogy mit tanultak mindebből a jobboldali pártok és politikusaik. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy a magyar közvélemény nem csak elvárja, ki is kényszeríti majd azt a pártharcokon és belső palotaforradalmakon, platformozásokon túllépő politizálást, ami csak a nemzeti érdekek védelmét fogadja el mint magasabb rendű célt. Ma még ez nagyon naivan hangzik. Már csak azért is, mert van valami bántó önteltség a jelenlegi magyar politikai vertikumban, a csalhatatlanság önteltsége, és a meggyőződés, hogy maradhat minden a régiben. Szavazgatunk, nyilatkozgatunk, mutat bennünket a tévé…

Persze eltájolták magukat az uniós meg a hazai liberális korifeusok, valamint a mögöttük álló pénzügyi központok is. A Békemenet hideg zuhany volt számukra. Brüsszel már ott tart, hogy nyíltan bejelentette, be fog avatkozni a magyar belügyekbe a hazai ellenzék erőteljes külső támogatásával. Ugye el tudjuk képzelni azt a támogatást, amelyben nemcsak a zsákokkal mért pénz lesz jelen, de a nyugati média, a banki spekuláció, a gazdasági zsarolás, valamint sok-sok professzio­nális titkosszolgálat is.

Innen nézve érthető talán a legjobban, miért vonult most az utcára ötszázezer magyar.

Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: