Napi abszurd

Gyurcsány rimánkodása

Megyeri Dávid: Gyurcsányék azzal kérkednek: nekik bezzeg rögtön segített az IMF. Ilyen alapon az is henceghetne az összeköttetéseivel, akihez rögtön kirohantak a tűzoltók, amikor többméteres lángokkal égett a háza. Nem úgy, mint a szomszédba, ahol csak a rezsó füstölt kicsit. 2008 őszén feltett kézzel, esengve kellett rimánkodniuk a hitelért, olyan nagy zűrt csináltak. Az, hogy eladhatatlanokká lettek Gyurcsányék állampapírjai, mutatta a görögöknél is komolyabb bajt. A gigakölcsönöket izzadjuk, törlesztjük a mai napig, ahelyett, hogy fejlesztésre költhetnénk a pénzt.

Magyar Nemzet, 2012. július 24.

Gyurcsányék nem értik, mit akar az MSZP

 

Megállapodást kezdeményez az MSZP a kormány, a demokratikus politikai pártok, a szakszervezetek és a munkaadók képviselői között egy olyan gazdasági programról, amely segíti a növekedés beindítását és az IMF–EU-megállapodás alapja lehet. Gyurcsányék nem értik ezt.

 

Olvass tovább »

Bíróság előtt James Holmes

Azt hitte, ő Joker: akár halálra is ítélhetik a coloradói mészárost

Vörösre festett hajjal, zavarodott tekintettel jelent meg hétfőn a bíróság előtt James Holmes, akit a coloradói Aurora mozijában végrehajtott mészárlás elkövetésével gyanúsítanak. A hivatalos vádemelés napját jövő hétfőre, július 30-ára tűzték ki. A péntekre virradó éjjel végrehajtott mészárlásban 12 ember életét vesztette, további 58 pedig megsebesült.

   
Az ügyészség hétfőn bejelentette, hogy emberöléssel fogja megvádolni Holmest, akit a bíróság ezért halálra ítélhet. Carol Chambers kerületi ügyész közölte: konzultálni kíván az áldozatok hozzátartozóival, hogy kérje-e a Coloradóban kiszabható legsúlyosabb büntetést.
Olvass tovább »

WP: továbbra is talány az USA számára, kik a szíriai felkelők

Az Egyesült Államoknak még tizenhat hónappal a szíriai felkelés kirobbanása után sincs tiszta elképzelése a Bassár el-Aszad elnök megbuktatásáért harcoló ellenzék összetételéről, a hírszerzési információk hiányosságai akadályozzák az amerikai segítségnyújtást – írta keddi számában amerikai hivatalos személyekre hivatkozva a The Washington Post című újság.

 

Olvass tovább »

Szegedi szégyene

 

Álláspont

Ez a Szegedi Csanád és Ambrus Zoltán között zajló, a „hungarista hírportálon” lehozott 2010-es párbeszéd mindenesetre hátborzongató. Több okból is az.

Mindenekelőtt attól kap hideglelést, aki hallgatja, amiket Ambrus Zoltán beszél. Ez a tanyáján élő, a cigánygyilkosságok kapcsán, előtte pedig a borsodi Bonnie és Clyde-ügy miatt a rendőrség látókörébe került, élete bizonyos szakaszában éles lőfegyverekkel „kereskedő” személy egyebek mellett azt mondja Szegedi Csanádnak 2010-ben: „Nálunk az átvilágítás kötelező… Nagyon alaposak vagyunk…”

Igen? És kik azok a „nálunk”? Továbbá hogyan tudnak olyan nagyon alaposak lenni? Kik ezek, és milyen segítséget tudnak igénybe venni – mondjuk például személyes adatok beszerzéséhez? Kik állnak a hátuk mögött, kik a segítőik? Ezek a kérdések már önmagukban félelmetesek.
De a legfélelmetesebb, hogy fel kell tenni őket…
A felvételt hallgatva nem tudja nem észrevenni az ember, hogy Szegedi Csanád – akkor már a Jobbik európai parlamenti képviselőjeként! – kifejezetten megszeppenve, hogy ne mondjam, megijedve társalog ezzel a bizonyos Ambrussal.

 

Olvass tovább »

” … nincs itt semmiféle Kulturkampf, csak gyomirtás. “

 

Az intézményrendszert sem könnyű átalakítani, de az emberek gondolkodását, világképét befolyásolni sokkal nehezebb, nemzedékek során áthúzódó feladat. A mai magyarok többsége a kádári szocializmusban nőtt fel, s a fiatalok jelentős része 1990 után is ezt az értékvilágot ismerhette csak meg. Ennek oka igen egyszerű: a pedagógusok többsége ugyancsak a balliberális világmagyarázatot tanulta, sőt a felsőoktatásban és a tudományos intézetekben ma is ez a nézetrendszer számít modernnek, haladónak, legfeljebb kissé fellazították a marxizmus–leninizmus téziseit. Sarkítva: Lukács György nagy ember volt, Prohászka Ottokár gonosz „protonáci”. A humán szakokra ritkán juthatott be az uralkodó ideológiával nem rokonszenvező fiatal, a „reál” szakokon valamivel könnyebb volt a helyzet, mert a tudás és a teljesítmény e pályákon kevésbé pótolható lelkes baloldalisággal (bár bőven akad példa erre is). A filozófia, szociológia, politológia, a közgazdaságtan, az irodalomtudomány szakmai utánpótlása néhány ritka kivételtől eltekintve ma is a régi gárdán múlik, és finoman szólva nem jó ötlet Wass Albertből vagy Nyirő Józsefből írni szakdolgozatot Kertész, Nádas vagy Esterházy helyett, kivéve persze, ha előbbiekről ismételten kimutatják, mennyire fasiszták és giccsesek. Ez a szocialista utóvédharc emberileg érthető, hiszen jól felépített hatalmi struktúráról, tekintélyről, egzisztenciáról van szó, és egyszerűbb arról panaszkodni, hogy üldözik őket, mint bevallani, hogy „nem bontották ki az igazság minden részletét”, mondjuk a dicső Tanácsköztársaságról vagy 1956-ról. Nacionalista, keresztény kurzust emlegetnek, pedig csak a nagy hazugságok helyesbítése folyik, nincs itt semmiféle Kulturkampf, csak gyomirtás. Azon pedig kár csodálkozni, hogy a fiatalok többsége már nem vevő a balliberális ideológiákra – az értelmes fiatalok a teljes igazságra vágynak, mert az igazság szabaddá tesz. És csak az igazság tesz szabaddá.

Szentmihályi Szabó Péter

A fekete bárány

Körmendy Zsuzsanna

Magyar Nemzet
2012. július 24.
A nyári uborkaszezont mi sem jelzi jobban, mint hogy egyik baloldali laptársunk címlapon hirdette, hogy numerus clausust akar bevezetni az Orbán-kormány. Ez azért elég ijesztő, aki nem tud magyarul, csak a latint érti meg, akár menten szívrohamot is kaphat.A tényekből aztán kiderül, hogy a miniszterelnöknek azon kijelentése, miszerint jó lenne, ha idehaza a bankoknak legalább a fele magyar kézben lenne, hát ez volna a „numerus clausus”. (A „bankok numerus claususa” kifejezés okozta kellemetlen asszociáció nem a véletlen műve.) Ha ebbe jobban belegondolunk, akkor Anglia, az Egyesült Államok és számos, magát demokratikusnak gondoló ország évszázadokkal ezelőtt úgy vezette be a numerus clausust, hogy még csak nem is tudott róla, de ez az ő bajuk, miért nem járatják a Népszavát.Az azonban már nem az uborkaszezonnak, hanem inkább a tanácstalanságnak tudható be, hogy a gazdasági világválság minősítését, értékelését, okainak feltárását egyre komolyabb ellentmondások övezik. Időnként nagy csinnadrattával megjelenik egy leleplezés, most például Peter Doyle közgazdászé, aki nemrég mondott fel az IMF-nél, s beszámolt róla, mennyire szégyelli magát, amiért egy inkompetens cégnél a munkájával ő is hozzájárult néhány katasztrofális döntéshez. A Doyle-féle szelepek arra jók, hogy jelzést adjanak a világnak: változás készül. Feltehetően nem vezetett célra, hogy a szakemberek a fogalmak hatalmas üstjébe szórtak gazdasági érveket, ideológiatörmelékeket, ütött-kopott demokráciaszabályokat, megfűszerezték némi demagógiával, sok-sok PC-vel, és csak akkor kaptak észbe, hogy ezt még a periféria országai sem fogják megenni, amikor a fogyasztásra kínált katyvaszról kiderült, nemhogy emészthetetlen, de még lefagyasztani sem érdemes.Viták kereszttüzében a földtörvény is. A fejlett nyugat-európai államok valószínűleg nem gondolták át, hogy a volt keleti blokk országainak uniós részvétele mivel jár. Csak a nyájat látták, meg a kövér legelőt. Fennhangon azt mondták: „Sok-sok demokrácia! Emberi jogok! Uniós alapelvek!” Magukban pedig azt gondolták: „Sok-sok piac! Hulladéklerakó hely! Édesvízkészletek és földvagyon potom árért!”

Aztán a nyájból kivált egy Magyarország nevű fekete bárány, és az évek alatt megtanult uniós nyelven hibátlan kiejtéssel megkérdezte: „Hogyan? Nem engedtek be a legelőtökre, és meg akartok nyírni? Jegyezzétek meg: ha kevés a gyapjú, mindenkit egyformán nyírni kell. Nem akarok én elválni a nyájtól, csak megkeresem magamnak a megfelelő legelőt, és megtalálom azt a pásztort, aki etet is, nem csak nyír.” Mondták erre a fekete báránynak: „Gyere csak vissza, hová kódorogsz! A legelő nem közös, te maradj a szélén, s ha éhes vagy, majszolj inkább demokráciát, emberi jogokat és uniós alapelveket! Kicsit bogáncsos, de neked jó a gyomrod.” Ám a fekete bárány makacs volt, s ráadásul a nyájból egyre több fehér is követte. Igaza van, mondták, ha a legelő nem közös, akkor mi sem hagyjuk magunkat nyírni, csak ha mindenkit lehet.

A fekete bárányt először megbillogozták. Bőrébe sütötték, hogy rasszista, fasiszta, fenyegető szándékkal feketében jár, titokban terelőpuli-szerepre vágyik, és üldözi a kisegyházakat.

Aztán egy idő múlva mégis visszacsalogatták a billogos fekete bárányt. Kedvét nem szegte semmi, gyapja vastagabb volt, mint valaha. A gazda családja úgy döntött, visszafogadják. Rájöttek, hogy ő nem demonstrál, neki egyszerűen fekete a gyapja. Jobb, ha köztünk van, mint ha szétszéled a nyáj, gondolták, s megállapodtak vele. Elbúcsúztak a kormánydelegációtól, majd felültek a repülőre, és a terminált betöltő hangulatos bégetés kíséretében hazautaztak Washingtonba.

%d blogger ezt kedveli: