Janus-arc

Magyar Nemzet

2012. május 25., péntek

Ha a Jobbik nem lenne az Országgyűlés tagja, akkor nem lenne Trianon-emléknap, kettős állampolgárság, határon túlra szervezett osztálykirándulások, keleti nyitás, a devizahitelesek megsegítésére tett kormányzati lépések, és ha valakinek mindez nem lenne elég ok az örömre, akkor csapja hozzá azt is, hogy a politikusok álláshalmozásának a megszüntetése is a Jobbiknak köszönhető.
Ezeket a tételeket Vona Gábor sorolta fel a Jobbik múlt hét végi tisztújító kongresszusán. A retorika jól ismeri az erős állítással megtámogatott valószínűtlenség alkalmazását, Vona Gábor példázata is ide sorolható, ugyanis a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között a Jobbik jelenléte vagy jelen nem léte teljesen érdektelen ügy. A kétharmados Fidesz–KDNP-többség egész könnyedén léptette életbe a fenti törvényeket, nem volt érezhető az ülésteremben a feszültség, hogy vajon konkrétan mit gondol minderről a Jobbik. Ilyesfajta feszültség soha nem is lesz: bár Vona Gábor ismét a választási győzelemmel kecsegtette hallgatóit, ez már nem retorikai fogás, hanem abszurd elborultság, a Jobbik nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy akár a legcsekélyebb mértékig is beleszólhasson Magyarország sorsának alakításába.

Éppen elég volt már az MSZP-ből, meg általában a baloldalból. A Jobbik nevű tagozatukra sincs semmi szükség. Az útjuk végállomása ugyanaz. Ugyanaz a választói bázisuk is. A tájékozatlanok, az irigyek, a sikertelenek, a gondolkodni lusták, akik számára minden betegség egy recepttel gyógyítható, s az is fontos, hogy a kezelés ismertetése beleférjen két rövid mondatba. Az egyik eszköze a passzív önfeladás, a másiké a harcias önsorsrontás.

%d blogger ezt kedveli: