Ugyan ki beszél itt sajtószabadságról? – A Washington Post különös alkuja a diktatúrával

 

 

Az olvasó még emlékezhet e sorokra: „a populista és hataloméhes kormány most fogadott el olyan médiatörvényt, amely jobban illik egy tekintélyelvű rezsimhez, mint egy nyugati demokráciához” vagy „Magyarországon jelenleg megszűnt a médiaszabadság, amely minden más szabadságjog gyökere és legfinomabb gyümölcse”. Az idézeteket lehetne folytatni, a Washington Post kiemelkedően fontosnak tartotta, hogy a demokrácia alapját képező sajtószabadságért küzdjön. Igaz, nem Kínában vagy Oroszországban, hanem Magyarországon.

 

 

De hiteles-e annak a sajtóorgánumnak heves tiltakozása a magyarországi  sajtószabadság megtiprása ellen, amelyik maga egy valódi diktatúra  propaganda anyagát közli rendszeresen? A Washington Post China Watch (Kínai Figyelő) címmel mind a nyomtatott, mind az online változatban az angol nyelvű hivatalos kínai lap, a China Daily anyagait teszi közzé: külföldi, belföldi, kulturális híreket, riportokat, interjúkat, fotókat, videókat – nyugati formában, cenzúrázott keleti tartalommal.

Egyszerű üzleti vállalkozás. A kínai kormány leteszi a pénzt, a Washington Post fejléce alatt pedig rendszeresen megjelenik a melléklet.

„A súlyos etika problémára választ kell adnia a Washington Postnak. Tisztázni kellene, hogy mit keres az elefánt  a porcelánboltban, miért hoz le a lap a kínai kommunista kormány által szponzorált anyagot? – teszi fel a kérdést Lois Boynton médiaprofesszor, majd hozzáteszi, hogy az olvasónak nem világos, hogy milyen forrásból merítenek a cikkek. Az amerikaiak többsége azt sem tudja, hogy Kínában minden hírt ellenőriznek,  csak a hivatalos verzió láthat napvilágot, nem lehet ellenvélemény, nincs másképp gondolkodás.

„Az olvasó, aki végigmegy a melléklet hírein, riportjain, nem veszi észre, hogy  a kommunista propaganda hatása alá került” – véli Stephen Yates, a Fehér Ház korábbi tanácsadója.

A fizetett politikai hirdetések vagy mellékletek nem számítanak újdonságnak, és számuk a sajtó súlyos anyagi problémái közepette egyre nő. De bármennyire elhatárolódik is a szerkesztőség a fizetett anyagoktól, a kiadónak mindig mérlegelni kell, mit hozhat le, meddig mehet el, hogy alapelveit ne kelljen teljesen felrúgnia, olvasóit ne vezesse félre, ne sértsen.

A New York Times nemrégen egyoldalas fizetett hirdetést hozott le, amelyben egy ateista csoport arra biztatja a katolikusokat, hogy tömegesen  hagyják el a demokráciaellenes „öreg fiúk klubját”,  az egyházat. Mind a tartalom, mind a hangvétel minősíthetetlen, méltatlan a laphoz. Tiltakozás ugyan volt, de vér nem folyt.

Hasonlóan felháborító iszlámellenes hirdetés közlését az újság azzal utasította vissza, hogy ezzel veszélybe sodorhatja a harcoló amerikai csapatokat. A kritikusok kettős mércéről beszéltek. A liberális  Washington Post  miközben a demokratikus jogokért való harcot tűzi zászlójára,  alkut köt egy diktatúrával? A megkevert olvasó azt kérdezi, hogy nem véletlenül az általuk védelmezett sajtószabadság szembeköpéséről van szó?

 

Balla Eszter- hetivalasz.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: