Az SZDSZ „öröksége”

Morbid viccnek is rossz Horn Gábor Népszabadságban megjelent írásának címe – Liberalizmus vagy halál. Az SZDSZ egykori prominense egyik barátja bon mot-jaként veti papírra e bornírt képletet, amely fölött a benne megjelenő szemléletmód okán nem árt elidőznünk kicsit.

Miután az SZDSZ a történelem szemétdombjára került, Horn nem mondhatja, amit daliásabb időkben freudi módon már közölt velünk: „higgyék el, fontosabb, mi lesz az SZDSZ-szel annál, hogy mi lesz ezzel az országgal, és ezt nagyon őszintén mondom”. A liberális gondolkodó ma arra kényszerül, hogy nagyítót vegyen a kezébe, s felkutassa „méltó” utódait.


Horn nagy bánatára fáklyavivők helyett csak „zárványszerű pártsejtecskéket” lát, amelyek „a kapitalizmus rendszerét nem értik, amit értenek belőle, azt pedig sokszor nem szeretik”. A finomlelkű szerző a bukott miniszterelnökről sincs jó véleménnyel, akit már a szociális népszavazás estéjén elküldött a p…csába. Szerinte Gyurcsánynak „szűkülő rajongótáborán kívül nincs és nem is lehet hitele sehol, a liberalizmus képviseletére végképp nem”. A többiekre nem is vesztegeti a drága idejét. Nem látván hát széles e magyar rónán az SZDSZ „utódát”, Horn jobb híján magát „a liberalizmust” mutatja fel mint egyetlen, zászlóra tűzendő életcélt.

Horn Gábor úgy véli, „volna rá igény”, hogy valaki képviselje a „vegytiszta liberalizmust”, hisz „a magyar választók közül minden hatodik-hetedik liberális értékpreferenciákkal azonosul a kutatások szerint”. Azt persze nem árulja el, milyen „kutatásokra” gondol, jóllehet annyit elismer, hogy „ez akkor sem fedte a pártpreferenciát teljesen, amikor fedhette volna, hiszen az SZDSZ, a liberális párt, folyamatos hitelvesztésben volt szavazói előtt”. Az eufemisztikusan hitelvesztésnek aposztrofált folyamatra nem is veszteget sok szót, pedig ha valamire, erre aztán „volna igény”. Megmagyarázni azt a mérhetetlen gyűlöletet, amellyel vissza-viszszatérőn a magyarság ellen fordultak, feltárni azt a rombolást, amelyet az oktatás területén, s gyermekeink fejében végeztek, és mélyebben kielemezni azt a blaszfémiával vegyes, az emberi önzésre és irigységre épített világképet, amely legszembetűnőbben abban öltött testet, hogy „Jöjjön el az én országom”.

Ennek eljöveteléhez már csak a fiatalokban lehet bízni. „Tudják, merjék és tegyék”, s akkor a régi motoros szerint sikerülni fog. Szerintem is, teszem hozzá megszólított fiatalként. És az nem halál lesz – de nem is a „vegytiszta liberalizmus”.

Pintér Balázs, Magyar Hírlap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: