Tolvajok egymás közt

 

Eperjes Károly elment Szombathelyre, és elmondott egy verset Szent Márton napján. Ebből az alkalomból Bakáts Tibor kritikus és tolvaj hosszú cikket kanyarított a Nyugat.hu portálra. Illetve ez így nem pontos. Ugyanis Eperjes Károly még nem mondott verset, amikor Bakáts Tibor kritikus és tolvaj cikket kanyarított. A cikk témája nem Eperjes Károly versmondása volt, hanem a puszta tény, miszerint éppen Eperjes mond verset. Ebből vezette le Bakáts kritikus és tolvaj, hogy Eperjes lesz a szombathelyi színház igazgatója.

Benne van a Bakáts cikkében minden, aminek benne kell lenni. A nem Bakáts-félék és hasonszőrűek mély megvetése, büdös vidéki bunkónak ábrázolása, nácizás, nyilasozás, Csurkázás, Dörnerezés, József Attilázás – mindez azzal a hamisítatlan, félművelt, erőltetetten jópofáskodó, gennyes stílusban tálalva, ami sajátja ezeknek. Gennyes, cinikus stílus: ez hivatott leplezni a GONDOLAT hiányát.

Az a rémes az egészben, hogy előre meg lehet írni ezeknek az egész életművét.

És az a legrémesebb, hogy a dolgok mélyét tekintve, semmi sem változott itt a népies-urbánus vita, a huszas-harmincas évek óta. Legfeljebb csak annyi, hogy akkortájt olykor-olykor némileg tehetségesebb künikoszok és talmudisták oktatták ki a “büdöslábú”, “különítményes” népieket. Egy Ignotus is közhelyes volt és idegesítő, de kicsivel jobban írt Bakátsnál, és legalább nem lopott szalámit meg minden egyéb szart a boltból. És nem kovácsolt ebből erényt, és nem épített erre karriert.

Ennyi a változás. S ez éppen annyi változás, amennyivel undorítóbb lett a világ azóta.

De az kétségtelen tény, hogy ha azokon múlt volna, akkor például Németh László eltűnt volna a magyar kultúrából. Mert eltüntették volna. Miképpen eltűntették Sinka Istvánt, Féja Gézát, és a legnagyobbat: Szabó Dezsőt. De eltüntették Márait is, és Tormay Cecilt, és Wass Albert számukra a magyar tahóság és tehetségtelenség szimbóluma.

Pedig nem az. Csak másképpen látta a világot, mint a szalámi- és lélektolvajok.

Eperjes Károly is felettébb jó színész. Egyszerűen jó. Ez a baj vele. Mert jó színész létére nem liberális, és nincs otthon az ő köreikben. Sőt, még vallásos is, ráadásul katolikus, ami önmagában gyanús ezek között. (Elhiszem…)

Ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa a népi-urbánus vita dokumentumait (például azt, miképpen estek neki az akkori Bakátsok Németh Lászlónak), láthatja, érezheti, hogy mi elviselhetetlen ezekben a cinikus, pitiáner seggfejekben. És hogy miért vágják állandóan maguk alatt a fát.

Amúgy fogalmam sincs, lesz-e Eperjes színházigazgató Szombathelyen. S hogy egyáltalán akar-e az lenni. De azt tudom, hogy mit válaszolt az öreg székely, amikor az unokája megkérdezte: -Te nagyapa, isznak-e a halak vizet? -Azt nem tudom, hogy isznak-e a halak vizet, de hogy módjuk van rá, az biztos…

Ez pedig csak azért jutott eszembe, mert a Bakátsok szerint itt mindenkinek van módja részt venni a magyar kultúrában, kivéve minekünk.

De azért a végén mégis csak Németh László maradt. Ignotust pedig legfeljebb ők olvassák, és bár tudják, hogy uncsi, azért dícsérgetik. Hát persze… Hogy is vagyon írva?

“De trágyaféregül tán jobb neked
Tenyészni kis körödnek lágy ölében
S tudás nélkül elfogyni életeddel. –
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben.
Nemes, de terhes, önlábunkon állni. -”

Ezt Madách írta. A Bakátsnak…

 

Bayer Zsolt írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: