“Isten áldja a magyar népet!”

 

„Óvatosságra” van szükség, ha a baloldal vádol egy kormányt jobboldali diktatúrával – írja a német anarcho-kapitalista magazin szerzője.

Az Eigentümlich Frei című havilap sajátos színfont a német politikai sajtópiacon: gazdaságpolitikában keményen liberális, államellenes nézeteket vall, de más kérdésekben közel áll a radikális jobboldali, iszlámellenes fórumokhoz is. Önmeghatározása szerint libertariánus és anarchokapitalista, amely elutasítja az állami beavatkozás és a baloldali egalitarizmus minden formáját.

Az újságban ezúttal Lion Edler áll ki Orbán Viktor mellett. Szerinte a német újságírás nagyon egyszínű, ugyanis a német újságírók nyolcvan százaléka a szocdemeket vagy a zöldeket támogatja. Szerinte a kisebbségi véleményeknek nem jut elég terep: főleg az éghajlat-változás témáját emeli, amit az Eigentümlich Frei szerkesztősége tagad.

Olvass tovább »

Kezdünk felnőni

Szégyellje magát az az ötszázezer ember, aki részt vett a január 21-i békemeneten! Mert utcára tódulni, tömeggyűléseken részt venni csak a diktatúrákban volt szokásos. Mindenekelőtt a Harmadik Birodalomban. Ezt Kertész Ákos író érzékeltette a Népszava pénteki számában. Nincs semmi baj, a „genetikázó” Kertész-kinyilatkoztatás sokkal véresebb volt ennél, ráadásul ha már genetika, akkor az idős íróra alaposan rálicitált azóta Czeizel Endre, a balliberális oldalhoz kötődő, nagy hírű tudós.

Ha már szóba került a Harmadik Birodalom, akkor azt is el kell mondani, hogy Czeizel okfejtése egy az egyben bekerülhetett volna az NSDAP fajelméleti univerzumába, csak a népek neveit kellett volna megváltoztatni benne. Úgy tűnik fel, mára a genetikai problémák jelentik a balliberális gondolkodás fő vonulatát: azt mondják ki most már nyíltan, amiről csupán eufemisztikus formában beszéltek eddig. A nácik tömegmozgató ereje persze annál jóval mélyebb elemzést követelne, mint ahogy azt Kertész Ákos elintézi írásában. Igaz, egy ilyen elemzésben persze vissza kellene menni az első világháborút lezáró békerendszerig, majd a Bajor Tanácsköztársaság és a híres-hírhedt weimari államalakulat történetéig. Süppedős terepek bármelyik balliberális gondolkodó számára.

 

Olvass tovább »

MEGHALT CSURKA ISTVÁN

A drámaíró-politikust 78 éves korában érte a halál

MEGHALT CSURKA ISTVÁNÉletének 78. évében meghalt Csurka István – tudatta Papolczy Gizella, az író, politikus hozzátartozója szombat délelőtt az MTI-vel.

Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.

 

TGM: Csurka István halálára

2012. február 04., szombat,
Szerző: Tamás Gáspár Miklós

Olvass tovább »

„Konrád György legutóbbi írásával betelt a pohár”

 Szentmártoni János szerint hátborzongatóak a Nyugaton hazánkról megjelent írások. Ezek a baloldali és liberális álhírek, rágalmak minden itt élőt sértenek, köztük a tudósokat és művészeket is, akik eddig csendesen próbáltak építkezni. Azonban most — Konrád György legutóbbi írásával — betelt a pohár. Ezért adott ki közös állásfoglalást az írószövetség a Magyar Művészeti Akadémiával és a Professzorok Batthyány Körével.

video.mno.hu

Morális és nemzeti kérdés volt megszólalni a Magyarországot érő támadások miatt – mondta a Magyar Írószövetség elnöke a Lánchíd Rádióban.

Sarkosan fogalmazva

Sokszor eltűnődöm, van-e még Európában rajtunk kívül olyan ország, amelynek polgárai viszonylag jelentős számban gyűlölik, megvetik hazájukat, és csak az alkalmat keresik, hogy végleg elhagyják. A rossz megélhetés miatt a történelem során számtalan esetben hagyták el tömegesen hazájukat egyes népek vagy népcsopor­tok, például az írek az éhhalál elől menekültek Amerikába, de ott is megmaradtak ír hazafinak, és minden lehetséges módon támogatták az otthon maradtakat. Ugyanez elmondható a szerbekről, törökökről, lengyelekről is. Kényszerűségből elmentek, de nem ostorozták népüket, nem hazudták, hogy otthon üldözik őket, nem segélyt kértek, hanem dolgozni akartak. Így történt ez nálunk a XIX. század végén, amikor a magyar parasztság milliós létszámban „kitántorgott Amerikába”, hogy helyére más népcsoportokból olcsóbb munkaerőt toborozzanak, ezzel is akaratlanul előkészítve Trianont. Értem én, hogy a balliberális ellenzéknek, főleg az „értelmiségnek” szó szerint egzisztenciális érdeke fűződik ahhoz, hogy össze-vissza hazudozzék a magyarországi diktatúráról, saját üldöztetéséről, jól bevált ez a trükk a riadt és jámbor Antall-kormány idején is. Csak azt ne várják ezek az örökös feljelentők, hogy szeressük is őket, tiszteljük hatalmas bátorságukat és szellemi „függetlenségüket”. Azt is megértem, hogy húsz évből tizenkettőig uralkodtak rajtunk, és megszokták, hogy csakis nekik lehet igazuk, s ha a népet nem is, önmagukat már bevezették Kánaánba. Nem is a számukra ismeretlen becsületet kérném számon, csak az önbecsülést, amelynek oly bővében vannak. Annak a rengeteg hazugságnak és rágalomnak, amellyel Magyarországot illetik, nyoma marad, bármilyen nagy gyakorlatuk van benne, nem tudják letagadni. Amikor a fékek és ellensúlyok hiányát siratják, mindig eszembe jut: ők maguk a fék és az ellensúly. Mondhatnám: behúzott fék és rettentő, súlyos teher. Tudom, hogy ezt szeretnék, de mi nem megyünk innen el. Ez a hazánk.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

Háború!

 

Aggódom az amerikai demokrá­ciáért. Azt hiszem, Barrosónak és Orbán Viktornak levelet kellene írnia Barack Obama elnöknek, amelyben jeleznék neki aggodalmaikat, sőt kifejezetten felszólítanák, hogy ha nem változtatja meg a legújabban bevezetett törvénycsomagot, akkor annak következményeivel is számolnia kell az amerikaiaknak. 

Olvass tovább »

Rekviem a Malévért

 

Álláspont

  A pofátlanság diszkrét bájának is nevezhetném Gyurcsány Ferenc pártjának azon közleményét, amely szerint kizárólag Orbán Viktor miniszterelnök felelős a nemzeti légitársaság csődjéért. A Fletó megint hozta a formáját, és teljesen hülyének, valamint krónikus emlékezetkiesésben szenvedőknek nézi a választókat. A módszer pedig legalább százéves, a bolsevikoktól örökölt propagandafogás: vádold meg azzal a politikai ellenfeled, amiben magad vagy nyakig sáros.

A nemzeti légitársaság érdekeit védő Gyurcsány Ferenc már az első oroszországi kormányfői látogatása során odaígérte a Malévot Vlagyimir Putyin akkori elnöknek. Nem azért, mert ezzel nagy ívű stratégiai céljai lettek volna, hanem azért, mert borsot akart törni a Szadesz orra alá. Egy, az SZDSZ-hez igen közeli érdekcsoport szerette volna ugyanis privatizálni a Malévot, de a Fletó széttárta a kezét, és azt mondta: az ország és keleti kapcsolataink fejlesztése érdekében le kell mondanotok róla. Ami rendben is lett volna, ha az orosz Aeroflot a partner, mert akkor egy európai–ázsiai összekötő kapocs alakulhatott volna ki, ami sok évtizedre megalapozta volna a magyar légitársaság jövőjét. A Fletó azonban ehelyett talált méltó partnereket magának, akik előbb csődbe vitték a saját otthoni légitársaságukat is, miközben amit lehetett, kivettek a Malévból, majd leléptek a színről, mint akik jól végezték dolgukat. Reménytelen, halálos sebeket hagyva a magyar légitársaságon.

De a halálos sebeket még mindig kevesellte a szocialista kormányzat, és ellenőrzésként még hozzátette a fejlövést, hogy biztosan megdögöljön a rohadék. A fejlövést a sok milliárd forintos állami támogatások jelentették. És itt most idézném a BBC-t, hogy ne holmi pártos magyar forrásokra hagyatkozzunk: „Az Európai Bizottság elrendelte, hogy a Malév fizesse vissza azokat a különböző formájú állami támogatásokat, amelyeket 2007 és 2010 között kapott.” Pontosan tudták ugyanis, hogy az európai szabályozásnak homlokegyenest ellenkező mankót nyújtanak a Malévnak, és azt is: soha nem fogja tudni mindezt visszafizetni. Jöjjön ismét a BBC: „Az összeg 38 milliárd forintot tesz ki, ami megfelel a Malév egész 2010-es bevételének.” Nagyon hülyének kellett volna lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa előre: ez a folyamat menthetetlenül csődbe vezet, és a Fletóék egyáltalán nem hülyék. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a Malévot az Európai Bizottságnál a magyar nemzeti légitársaság vezérigazgatói székéből 2003-ban eltávozott Váradi József, a versenytárs Wizz Air alapítója jelentette fel.

A Malév esete azonban pontosan tükrözi a szocialisták hozzáállását a gazdaság egészéhez. A kormányváltáskor az volt a céljuk, hogy minél nagyobb romhalmaz szakadjon az utánuk következőkre. Minél nagyobb törmelék zúdul rájuk, annál nehezebben másznak majd ki alóla, és annál könnyebben tudnak a szocik visszajönni. Logikus, nem? Tojtak ők arra, hogy ezzel egy 66 éves múlttal rendelkező nemzeti értéknek befellegzett, és elvész a világon egy bevett magyar márka. Amelyből pedig nincs sok. Na meg arra is, hogy a konkurencia most, élén a Wizz Airrel, szépen kimazsolázza a legjobb útvonalakat. Eközben persze csődbe mehet a forgalmának negyven százalékát elvesztő reptér is, nem is beszélve a hatalmas presztízsveszteségről, ami most az egész magyarországi légi forgalmát érte.

Az egyszerű állampolgár eközben csak abban reménykedhet, hogy a józan ész felülkerekedik a szocialista romhalmazon, és megalakul egy új magyar nemzeti légitársaság.

Szalontay Mihály
– Magyar Hírlap –
%d blogger ezt kedveli: