A tervezett tönkremenés újabb fejezete?

Az 1920-as évek óta világméretű kartellezéssel zárják ki a piacról a hosszú élettartamú villanyégőket, teljes sikerrel. Most az Európai Unió által elrendelt takarékossági villanykörtecsere „hasznáról” gyűlnek a lesújtó vizsgálati adatok, kritikák a külföldi fogyasztóvédelmi forrásokból, az internetről és újságcikkekből. A környezetkímélőnek beígért kezdeményezés várható bukása azzal is tetézi a bajt, hogy a botrányos példa annulálja az értelmes, fontos kezdeményezések hitelét is.

Eredeti amerikai szénszálas izzó az 1910-es évekből, ma is világít 110 Volt feszültségű árammal

Ez év végére eltűnnek a hazai áruházak és szaküzletek polcairól a 60 wattos hagyományos izzók is, hogy átadják a világítás feladatát a kötelezően bevezetett „uniós” kompakt villanyégőknek. 2009 végén a 100-as, tavaly a 75-ös hagyományos körtétől vehettünk érzékeny búcsút, ha nem is a kétségkívül pazarló energiafogyasztása miatt, de a lecserélésükkel járó, tíz-hússzoros (!) költségnövekedés és más visszatetsző okok miatt. Kétszeresen is sajnálom tehát, hogy igazam lett mindabban, amit a Magyar Nemzet 2009. november 11-i számában megjelent írásomban aggályosnak neveztem. Pedig kaptam érte hideget-meleget a „zöld” barátaimtól, egy idős villamosmérnök olvasónk pedig fotókkal illusztrált levélben rótt meg a jó öreg körték iránti nosztalgiám miatt: az egyik fényképen az új típusú, általam „ufónak” nevezett EU izzóval megvilágított újságcikkem volt (majdnem) jól olvasható.

Azóta szinte csak sötét felhők árnyékolják be a Brüsszel által szelíd erőszakkal bevezetett takarékossági kampány fényét. Az előzetes számítások szerint a 2020-ig végrehajtandó teljes izzócsere által annyi energiát lehetne megspórolni, amennyi Belgium éves áramfogyasztása, ez azonban alig 2 százaléka az egész unióénak, amíg a lecseréléssel járó direkt és valamennyi járulékos költség ennek a sokszorosára rúg, nem szólva a termeléskiesés és az import következtében megszűnő munkahelyekről. Mondani sem kell, hogy már megint a kínaiak járnak jól, másrészt érdekelne a látvány, amint például a görögök sorban állnak a tízszer drágább, fakó fényű villanykörtékért. Ennél azonban sokkal konkrétabb és felháborítóbb hírek zavarják meg az új fény élvezetét kontinensszerte. 2010-ben a legtekintélyesebbnek számító európai fogyasztóvédelmi intézet, a berlini Warentest Stiftung által közzétett vizsgálati adatok szerint az új típusú égők energiafelhasználása nem kevesebb a régiekénél, ezzel szemben a fényerejük tartós használat esetén gyorsan csökken. A független alapítvány laboratóriumában 28 féle „energiatakarékos” izzót teszteltek, közülük hatot alkalmatlannak, 19-et legfeljebb megfelelőnek minősítettek, s csupán hármat találtak jónak. Igazuk lett hát azoknak a – közismerten takarékos – német fogyasztóknak, akik évekre előre bespájzoltak a jó öreg „glühbirnékből”.

Mivel ehhez hasonlóan személyes okoknál fogva is figyelemmel kísérem ezt a gyanakvásra kezdettől fogva okot adó uniós csereakciót, már tavaly április 28-án megjelent lapunkban egy cikk, Homályban az izzócsere előnyei címmel az első vizsgálatok negatív eredményéről, hozzátéve azt is, hogy mekkora veszteséget okoz a temérdek áru szállítása, tárolása és veszélyes hulladékként történő megsemmisítése, továbbá a hagyományos gyártók tönkremenetele az olcsó ázsiai – és amerikai! – beszállítók térnyerése miatt. Ezúttal már visszhang nélkül maradt a cikk, az említett mérnök úr sem tisztelt meg újabb képekkel a 3000 forintos fényforrásairól, talán már ő is tudja, hogy miért.

A minap egy másik napilapban találkoztam egy pontosan idevágó cikkel. Ugyanerről a blamázsról szól, keresetlen szavakkal, érdemes néhány mondatát idézni, a végén kiderül, hogy milyen különleges okból. „A hagyományos (izzószálas) villanykörték száműzésének egyelőre nem a környezet, hanem az energiatakarékos égőket gyártó iparág a nagy nyertese” – olvasható a Népszabadság szeptember 5-i számában Pislákolnak a csodaégők címmel. „A kudarc már konkrét számokkal is alátámasztható, egyrészt az izzók eltüntetése semmilyen mérhető hatást nem gyakorolt az európai áramfogyasztásra, holott százalékokban kifejezhető megtakarítást vártak tőle, másrészt nem igazolódtak be az ígéretek, amelyekkel a költséges átállást a gyártók megédesíteni próbálták: az »energiatakarékos« égők átlagosan sokkal rövidebb ideig égnek, és rosszabbul tűrik a kapcsolgatást, mint ami a kampányban szerepelt.” A cikkíró hivatkozik a berlini intézet idevonatkozó újabb teszteredményeire, miszerint az új termékek sem tudnak többet a régieknél, egy brit műszaki-technológiai kutatólabor vizsgálata pedig azt az EU-ígéretet is megcáfolja, miszerint egy 20 wattos kompakt izé képes pótolni egy 100-as körte fényerejét. Az idézett Népszabadság-tudósítás pikantériája, hogy a lap Európai Unió című tematikus oldalán jelent meg, tartalma és mondandója által a lehető legrosszabb hírverést keltve az amúgy is roskatag, vészes bizalomvesztéssel küzdő politikai-gazdasági közösségnek. Alatta egy másik, szintén az „energiatakarékosságot” megcélzó brüsszeli kezdeményezésről olvasható tudósítás: túl sok áramot fogyasztanak a kávéfőző gépek, küszöbön áll tehát a masinák felülvizsgálata és lecserélése újabb, „takarékos” fajtákra. Azután majd kiderül, hogy hozott e valós, környezetkímélő sikert az akció, vagy ezúttal a kávéfőzőgyárosok kaszálnak nagyot a sötét manipuláción.

Engem speciel érdekelnének a Brüsszelben (Strassbourgban stb.) tevékenykedő uniós tisztviselők és alkalmazottak összesített világítási és fűtési-hűtési energia, valamint kávéfogyasztási mutatói, az euróban konkrétan kifejezhető, közadókból fedezett költségekkel együtt. Amúgy ez az egész égőcserebiznisz kísértetiesen emlékeztet arra a körmönfont tervre, amelyet az 1920-as években a villanykörtegyártók agyaltak ki és hajtottak végre egy berlini központú, világméretű kartellezés által. A haszonnyerő akció lényege az volt, hogy a technológiai fejlesztés révén egyre tökéletesebb és hosszabb ideig működő, Edison-féle villanyégőket szándékosan legyöngítették és kiirtották a piacról. A villanykörte-összeesküvés címmel készült francia–spanyol–katalán dokumentumfilm, amely magyar szöveggel is látható a YouTube-on, kiverte a globális biztosítékot, egyelőre azonban nem sok gyakorlati következménnyel. Money makes the World go round – szól az örökbecsű sláger, ámde nemcsak a pénz forgatja a világot, hanem a szándékosan pazarlóvá tett fogyasztás is.

„Mehr Licht!”, azaz „Több fényt!” – ezek voltak a haldokló J. W. Goethe utolsó szavai. A felvilágosodás európai óriásának szellemétől, de akár az illumináció eredeti latin jelentésétől: a fáklyával történő világítástól jó úton haladunk a legsötétebb, százmilliós tömegeket lóvá tevő manipulációk rendszeréig. A régi lámpák hangulatáról, otthonos melegéről, az ember számára fontos szubjektív érzékelésről ezúttal ne beszéljünk, meg az új égők állítólag szemrontó villódzásáról, ami talán mindennél nagyobb fokú gyalázat lenne, ha igaznak bizonyul.

Ludwig Emil

MNO

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: